Tökéletlenség

-Ostoba
-Buta
-Ronda
-Duci
-Csúnya
A sok fekete alak körülöttem állva egymás után visszhangozták ezeket a szavakat. Csak bántottak és nem hagyták abba.
-Nee!
Zihálva keltem föl selymes puha ágyamból. Már megint egy rossz álom. A héten már negyedszerre. Soha nem érthetnek meg. Soha. Csak kibeszélni tudnak, de nemtudják a cselekvések mögötti múltat.
A nevem Isabelle Storme. 16 éves tini lány vagyok aki Floridában él. A város egyik legfurább iskolájába járok. Itt az emósoktól kezdve a béke szeretőkig mindenkiből van. De a két főcsoport ahogy mindig is szokott lenni a történelemben, vannak a lúzerek és a menők. Na, hát én sehovase tartozom. Najó az igaz, hogy 8 éve élsportoló vagyok és már benne vagyok a válogatott csapatban és nem mellesleg a barátom akivel lassan fél éve együtt vagyok, a focicsapat kapitánya. De hát ez mit számít? Mindenki azt hiszi, hogy tökéletes életem van. Pedig nincs semmi ilyenről szó, egyszerűen jól takarom az igazságot és magamra teszem minden egyes áldott nap azt a bizonyos "maszkot". Ígyvan gyerekek szerintem ti is tudjátok mi az a maszk. Mindenki használta már életében csak nem mindegy mennyit, mikor, és hol. Szóval a lényeg, hogy az elvileges tökéletességemhez hívően a szüleim is állandóan csak a jót, a tökéletes barbi babát akarják bennem látni. De én nem ez vagyok! Mindig azt mondták nekem, hogy tegyem ki a maximumot magamból és akkor bármit eléthetek. Ez hülyeség. Fogadjátok el ezt a tanácsot tőlem: -Mindig légy önmagad!