꧁A Farkasok Szava꧂ [BEFEJEZETT]

55. A felnőtté érés.

Előző részből:

Letérdelt elém és elővett egy hófehér kis dobozt, fekete szmokingjának zsebéből.

-Hozzám jössz feleségül, Sarah?- Szerelmes hangján kérdezte.

A lélegzetem is elállt, hiába számítottam erre a kérdésre.

Meglepetten, némán állok előtte. Tudom hogy mit kellene felelnem, de nem jönnek ki szavak a torkomon.

••••••••••••••••••••••••••••

A némaság ellen küszködve, szemeim elé ugrottak gyermek kóri emlékeim. Az első lépéseim édesanyám felé, az első szavaim, melyek nem mások volt mint hogy "Szeretlek anya,„ csak pöszén mondva. Amikor először talált rám a gyermek szerelem. Amikor felvettem anyukám magassarkú cipőjét és egyből orra is estem benne. Elsírtam magam, de anyu rohant és megvigasztalt.

Amikor életemben először mentem egyedül suliba és az is szemeim előtt lebeg, amikor haza felé menet felfaltam egy idős házaspárt. (Sajnálom.)

Amikor egyedül mentem a gólya bálba és mikor kamaszként küszködtem a farkas képességeimmel. Tinédzser szemekkel tekintve, a nővé érésemre. Amikor a legapróbb gondokat is, világ vége gondokként véltem látni.

Majd pedig a 18-dik születés napom és az utána történő menekvés. Az itt történt események Forks-ban. A csata. A terhek, melyek a vállaimon ültek illetve ülnek. A bevésődés és végül az igaz szerelem. Most pedig itt állok és tekintetem Jason várakozó szemeit fürkészi.

-Hozzám jössz?- Feltette kérdését újra.

Hirtelen elért a tudatomig, a kérdésének a súlya és hogy ez az a dolog, mely végig meg volt írva nekem és még hozzá Jason-el. Habozás nélkül rá vágtam.

-Igen!- Válaszomat szerelmes boldog könnyeim kísérték. Fürtjeimbe kapott a lágy langyos Forks-i szél. Jason meghatódva felnevetett és felállt.

-Igen?- Kérdezve megismételte a válaszomat.

-Igen!- Mondtam hangosan és végül őszinte szerelemmel csókba fórnak ajkaink. Igaz, önzetlen leánykérése meg kapta a boldogító igent.

Átölelt és hosszú ideig csak egymás karjaiban álltunk. Ezennel kaput nyitottunk a közös örökéletűnknek. Jason, Samantha és az apám. Életem örök boldogságai. De teljes csak akkor lesz, ha pici Sam-nek is halhatatlanságot adhatok majd.

***

1 héttel és 1 nappal az 1 hónapos határidő előtt.

Hófehér menyasszonyi ruhában állok, egy egész alakos tükör előtt, a szobámban. Fürkészem gyönyörű formáját a fehér csodának. Magam mellé vetettem pillantásom és észre véltem apám büszke tekintetét rajtam és Nathaniel-t, aki éppen a földig érő fátylamat próbálja felém hozni. Felnevettem és közelebb lépkedtem hozzá, hogy feltudjuk rakni a fátylamat.

-Gyönyörű vagy!- Elvarázsolva mondta a legjobb fiú barátom. Egy hajszál híján elsírtam magam a meghatódottságtól.

Elém lépkedett apám és óvatosan megfogta vállaimat.

-Kimondhatatlanul büszke vagyok rád!- Mondta, remegő hangján. A mosolya csak úgy sugárzott.

-Boldog vagy?- Kérdezte Nathaniel. Rá vetettem pillantásom.

-Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire!- Feleltem.

Apám felé fordítottam fejem, aki végig nézett rajtam, majd pedig szemeimbe szegezte büszke tekintetét.