- De nem hallgattad végig, hogyan történt ez az egész! - emelte ő is rám hangját, amitől összerezzentem és még jobban sírtam.
- Ne sírj, kérlek! - ölelt magához - Arzaylea leitatott, meg a barátnői mondták, hogy füvet is adott nekem, cigiben.
- T-te mióta cigizel? - néztem fel rá.
- Nem olyan rég kezdtem el, de abbahagyom! - mosolygott és letörölte könnyeim, s újra magához ölelt - nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni! - gördült ki pár könnycsepp szeméből.
Láttam őt sírni. Először, talán másodszor. Megbánta. Nem lehet igaz. Arzaylea mindig leitatta, vagy a rosszabbik eset, hogy füvet adott neki. Hogy süllyedhetett le ez a lány ennyire ilyen alacsony szintre? Szorosan öleltem magamhoz szőke hercegem és sírtam. Annyira szeretem. Én sem akarom elveszíteni. Nem tudnék nélküle élni.
****
Sajnos ma van az a nap, mikor újra búcsúzhatok apától és kishúgomtól. Annyira fognak hiányozni. Ki tudja mikor látom őket újra. Szeretek itthon lenni, és a tudat, hogy egy iskolában élem le fele életem, nem valami jó. Szerencsém van, hogy ott van Luke, Ashton, Bryana és Jenifer. Épp a bőröndömbe pakolásztam, mikot Lucy szaladt be a szobámba ijedten és átkarolta lábaim. Leguggoltam hozzá és kékeszöld szemeibe néztem. Szőke haja kissé kócos volt.
- Mi a baj kicsi? - simogattam a könnyektől vizes arcát.
- Ma elmész? - törölgette könnyeit.
- Igen! - mondtam szomorúsággal a hangomban.
- Mikoj jössz haza? - sírt még jobban.
- Nem tudom, hercegnő! - mosolyogtam, s hüvelyk ujjammal letöröltem könnyeit.
***
Már a szobámban vagyok, Luke pedig mellettem fekszik. Húgom újra rengeteget sírt, viszont nekem vissza kellett jönnöm, ide. A drága sulimba. Újra fogom látni Arzaylea-t. De jó. Jenny és Ashton sétáltak be a szobánkba, végül Bryana. Ash és Bry leültek Luke ágyára, Jenny pedig az íróasztalhoz.
- Haza akarok menni! - mondta könnyes szemekkel Bryana.
Jelen pillanatban, senki sem akar itt lenni.
- Én is! - sóhajtottam, majd kibújtam Luke öleléséből és elhelyezkedtem törökülésben.
- Szökjünk meg! - nevetett Ash. Bryana megforgatta szemeit és beboxolt egyet játékosan Ashton vállába, amin csak elmosolyodtunk.
- Mivel este van, elmehetnénk valamerre! - ajánlotta fel Luke.
- Miért is ne?! - mondta Jenny.
- Oké - egyeztek bele Ash és Bryana. Olyan édesek mikor egyszerre beszélnek.
***
Nem tudjuk hol vagyunk. Elvesztünk. Futunk csak előre, épp egy öregasszony elől, aki söprűvel zavar bennünket. Véletlenül betörtük az ablakát az egyik virágos cserepével. " Véletlenül". Lehet, hogy kicsit többet ittunk a kelletnél, de tudom mi az a véletlen.
- Ez az öregasszony olyan, mint egy expres vonat! - kiabálta Ashton nevetve. Igaza van!
- Kis taknyos huligánok! - kiabálta a nő - mit csináltatok az ablakommal? - szitkozódott.
- Mi semmit - kiabálta hátra Luke - maga viszont Helloween-i bulira készül? - erre mindannyian szakadtunk a röhögéstől. Illett hozzá az a seprű. - Miért nem repül? - nevetett szőke hercegem.
- Na, megállj csak! - ordított az " expres vonat".
- Srácok ott egy fa! - mondta nevetve Bry,aki majdnem orra bukott, annyira futott.
- És mit kezdjek egy fával? - lihegett Jenny.
- Szerintem arra értette, hogy másszunk fel! Sosem fog békén hagyni bennünket ez az öregasszony! - nevettem.
Bólintottak. A fához siettünk, majd egyből felmásztunk, magasabbról, magasabbra. Az öregasszony megállt a fa alatt és a seprűjével próbálta elérni a lábunkat, mi pedig szakadtunk a röhögéstől.
- Kis hobbit! - ordította Luke.
- Zsákos Frodó az apja? - szakadt a röhögéstől Bryana.
- Biztos nem Gandalf! - szóltam közbe, amire még jobban nevetünk. ( Gyűrűk Ura című filmből a szereplők, aki nem tudja).
- Meglátjátok, ha egyszer elkaplak titeket! - motyogott az öregasszony és itt hagyott minket.
- Hát ez jó volt! - sóhajtott Luke és magához húzott.
- Még egy tökéletes emlék veled! - néztem fel rá, ő pedig nyomott egy puszit a hajamba.
Hiii guys <3
Nemsokára itt a könyvem vége!
Ki várja a második évadoot? ^^
Amúgy nagyooon szépen köszönöm a +37K-t:)
és a 3.1V-t :))
IMÁDLAK TITEKET!:) <333
Na pusziii <3
Nataliee xx
~ Part.35 ~
Start from the beginning
