Augusztus • Paul Lahote ff. / Hun

I. Fejezet

- Mit hozzak? - kérdezte Molly lelkesen felállva az ülésről, melyen már vagy öt perce pihentünk, a többiek elmélyülve meredtek az itallap kínálatára, míg végül egyesével bemondtuk rendelésünk.

- Saját pincérünk van, király! - nevetett fel Matt, szórakozottan hátra dőlve tarkóján összekulcsolva ujjait. Az említett meghallva barátunk szavait sértetten hátra pillantott, majd újra a pultra meredt, miközben várta, hogy a srác vissza térjen a kért italokkal.

Alig voltak a kávézóban és azok is halkan, vissza fogottan beszélgettek, így nem volt csoda, hogy drága jó barátnőnk meghallotta Matt szavait.

- Itt lehet cigizni? - kérdezte csak úgy mellékesen Alex elővéve zsebéből a kék Bondot, majd választ sem várva szájába tett egy szálat és rövid vacakolás után az öngyújtóval mélyet szívott a bagóból. A mellettem ülő szöszi, Amy pár pillanatig csak a száját rágta és vágyakozó pillantásokat lövellt a füst gomolyagra, mely Alextől jött, majd engedve vágyának ő is rágyújtott. Érdeklődve nyújtotta felém a dobozt, de csak megráztam a fejem és tovább szórakoztam az itallappal. Mondjuk úgy, hogy alkalmi dohányos voltam, csak bulikon gyújtottam rá, bár azt is ritkán. Nem volt életcélom, hogy rá szokjak ellenben barátaimmal, akik ebben az órában már a második dobozzal pusztították az egészségüket. Persze hülye lennék nekik papolni erről, és különben sem azért jöttünk, hogy a káros szenvedélyekről társalogjunk.

- Tádáá - nyújtotta meg kicsit a szót Molly, mikor lerakta az asztal közepére a megpakolt tálcát, türelmesen megvártam, míg a többiek egymásba kapva elveszik az italukat, végül én is elvettem a kólámat.

- Tanulj meg inni! - nevetett fel Amy figyelve, ahogyan Matt félrenyelve fuldoklik, csak remélni mertem, hogy nem köpi rám az adagot, ugyanis előttem csücsült.

- Rá hányj! - mutattam barátnőmre, aki csak csúnyán rám pillantott, majd tovább szórakozott haldokló barátunkon.

- Hát igen, manapság az embert előbb nevetik ki a barátai, mintsem, hogy segítsenek neki - rázta meg rosszallóan a fejét Alex hátba veregetve a másik fiút, bár az ő szája sarkába is bujkált egy apró, gúnyos mosoly.

Zavartalan beszélgetésünket a bejárati ajtó felé szerelt csengő zavarta meg, majd még a minket is túlkiabáló röhögések és csipkelődő megjegyzések. Kíváncsian pillantottam a hangok irányába, ahol öt srác ácsorgott két lánnyal. Meglepettség kicsit kiült az arcom, mikor végig mértem a nagyra nőtt fiúkat, bronzos bőrük alatt csak úgy dagadtak az izmok, amiket egyáltalán nem rejtettek el a pólók, mindegyikőjükön szakadt farmer volt és fekete hajuk rövidre nyírva hanyagul meredezett ezer felé, ahogyan a szél hagyta.

Hiába, Forksban ilyenkor sincs jó idő.

- Rrrr - bökött oldalba Amy, mikor észre vette, hogy még mindig az állam szedegetem a földről, majd sokat mondó pillantást vetve rám felnevetett. Halványan elvörösödve inkább lefogtam a kezét mielőtt a bordáimba furakodott volna, és csak szemet forgattam perverzségén.

- Mi ilyen érdekes? - kérdezte Alex összevont szemöldökkel.

- Semmi - feleltük egyszerre, mire mindkettőnkből kitört a nevetés.

Felvont szemöldökkel pillantottam Mollyra, aki immár másodpercek óta pötyögött a telefonján, miközben Alex kíváncsian leskelődött. Valamit olvashatott, mert rosszallóan a másik asztalra pillantott, ahol az imént bejött fiúk leültek, majd vissza a mobilra. Mire megkérdezhettem volna, hogy mi olyan érdekes Molly már nyújtotta felém a telefont;

Az egyik srác percek óta téged bámul! Nézz oda, olyan szexi! - olvastam, kilépve a jegyzetekből vissza nyújtottam neki a készüléket, majd óvatosan az említett helyre pillantottam, ahol valóban az egyik engem bámult. Talán ő lehetett legidősebb vagy a második legidősebb, nem tudtam elönteni, de ez nem is számított. Hanyagul az asztalra könyökölve ücsörgött haverjai mellett, már csak a gondolattól is elvörösödtem, hogy milyen izomköteg lehet a póló alatt, de a csapás csak akkor teljesedett be, mikor tekintetem rá talált sötétbarna, kavargó szemeibe.