Végjáték

1.

Sietve rohanok ki a Ligetből otthagyva Nicket. De nem érdekel. Mondtam neki hogy ez már élesben megy,és hogy próbálja meg feldolgozni! Lehet soha nem lát viszont...És lehet én se őt. Kezdem utálni ezt az egész helyzetet!

*-Hamár itt a vég,legyél nyugodt. Mert csak azért van itt mert eddig várt rád.*

Egy zebrához érve már nem tudom hogy hova is kéne mennem. Talán haza?! Nem oda nem Filip még haragszik!

Egy ideig még bambulok,aztán egy kocsi dudálására feleszmélek. Bocsánat kérően nézek rá,de szerintem nem nagyon érdekli. Átsietek a zebrán és elindulok haza. Ha szerencsém van senki sincs otthon!

Ahogy haladok minden utca egyre szürkébbnek látszik. Ennyire negatív lennék,hogy mindenre kihat? Gondolatmenetem közben hazaérek. Óvatosan nyitok be a házba,hátha van itthon valaki.

-Haliho!-kiabálok be válaszra várva.-Senki?-kérdezem magamtól. Ez mondjuk kissé furcsa,hogy Anya sincs itthon de nembaj. Gyorsan felsietek a szobámba és becsapom az ajtót. Rádobom a táskámat az ágyamra amikor egy kocsinak az ajtó csapódását hallom!

-Ki a...-fejezném be a mondatot mikor kinézek az ablakon.-Francba!-suttogom miközben bekúszom az ágyam alá. Eljöttek értem! Ittvannak! De még van egy hetem! EGY TELJES HETEM!! Hallom a poharak csörömpölését (most vannak a konyhában) ajtók nyitódását-csukódását! Miért? Miért most törik rám a pánik?! Eddig miért nem izgultam az egészen?! Persze tanakodtam rajta egy csomót,de felfoghatatlan az egész! Rendesen még fel sem tudtam készülni az egészre...Apa megmondta. Nehéz lesz főleg a lemondás. Lemondani mindenröl!

-Donna! Ha nem bújsz elő akkor tudod a szabályokat!-mondja egy idegen hang. Gondolom Henryck egyik őre....