Luke-nak pedig egyből eltűnt a nagy mosoly a szájáról.
- Ok, csá. - morgott én pedig egyből ott hagytam.
~ Luke szemszöge
Amikor otthagytam Bellát a szoba közepén reggel, rengeteget gondolkodtam. Elmentem egy kocsmába és ittam egy sört. Talán túlreagálom? Szeretem Bellát és a szemébe mondtam. Akkor miért nem mondta, hogy ő is szeret? Nem így lenne? Nem szeret?
- Mi a baj, szépfiú? - ült le mellém egy velem egyidős lány.
Göndör szőke haja a vállára hullott, kék szemei csillogtak, ajkai teltek voltak és alakja sem volt rossz.
- Miért érdekel? - fordultam felé.
- Már régóta itt ülsz és búslakodsz. - vágott be egy szomorú képet.
- Semmi közöd hozzá. - morogtam és beleittam a sörömbe.
- Ideges vagy? - kérdezte aggódva. - talán, ha eljössz hozzám, akkor elmúlik a feszültség.
Most menjek, vagy ne? Bellát szeretem, nem kellene másokkal legyek.
Habár ő is mással van, akkor miért is ne?!
- Legyen. - kacsintottam rá, amitől egy fülig érő vigyor keletkezett arcán.
Kifizettem a pult mögött lévő srácnak az italt, majd a lánnyal elindultam a kijárat felé. Udvariasan kinyitottam neki az ajtót és előreengedtem. Szívesen becsaptam volna az ajtót, hogy szoruljon a két nyílás közé, de semmi kedvem nem volt veszekedni még azzal is.
Hívtam egy taxit, ami 3 perc alatt ide is ért és beültünk, majd a csaj lediktálta neki a címet. Pár perc múlva egy emeletes hát volt előttünk, megérkeztünk. A szöszi előresietett, hogy kinyissa az ajtót és kezével legyintett egyet, hogy menjek oda. Mikor beléptem a házába, becsukta az ajtót és annak nekilökött, s ajkaimnak esett. Nem ellenkeztem, rögtön visszacsókoltam. Csípőmre emelve vittem egész fel az emeletig az első szobába, ami előttem volt, épp az ő szobája ajtaja tárt ki előttem. Az ágyon letettem és fölé másztam, s nyakát csókolgattam.
- Várj. - mosolygott. - a neved tudhatom? - kuncogott.
- Luke vagyok, na és te? - mosolyogtam rá csak azért, hogy ne sértődjön meg.
- Talia. - mondta.
- Oké, Talia. - nevettem. - mit szeretnél csinálni?
- Folytatni ezt. - pólómnál fogva közel húzott, s megcsókolt.
Erről csak Bella csókja jutott eszembe, amikor a medencében csókolóztunk először.
Csodálatos volt.
- Minden rendben? - nézett szemembe Talia.
- Persze. - haraptam be ajkaim, majd ezúttal én csókoltam meg.
Nem akartam megcsókolni, de azt sem akartam, hogy kérdezősködjön.
Levettem róla a felsőjét, majd gyors magamról is lekaptam. Változtattam helyzetünkön és újra egymás ajkainak estünk. Közben mindketten megszabadultunk a nadrágoktól. Boxerembe nyúlt, amivel megállapította, hogy már felizgultam, s elmosolyodott. Hirtelen kapással megfordultam és most ő volt alattam. Vettem volna le a melltartóját, de újra Bella jutott eszembe, mikor először megtörtént. Összeszorítottam szemeim és lemásztam a lányról, ő pedig nagy szemekkel figyelte minden egyes mozdulatom. Gyors felkaptam a nadrágom, majd begomboltam azt.
- Mi a baj, Luke? - ült fel szomorúan.
- Sajnálom, nekem ez most nem megy. - vettem fel a felsőm is.
- Van más, ugye? - nézett oldalra.
- Valami olyasmi. - mosolyodtam el halványan.
- Megértem. - mosolygott. - remélem még találkozunk.
- Én is. - kacsintottam rá, amitől elpirult.
Elköszöntem tőle és már is ott hagytam a szobáját, aztán a házát is.
Nem hiszem el, hogy már ezt sem tudom megtenni. Régen mindig más lányokon vezettem le a feszültségem, ma már csak egy lány kell. Az pedig Bella.
Nem tudok másra gondolni, csak rá.
Most meg már késő. Elveszítettem az egyetlen lányt, akit szeretek.
Gratulálok, Hemmings ,te balfasz.
****
Az ágyamon fekszem és próbálok a mobilomban lévő játékra összpontosítani, de a lány, aki az asztalnál ül és a történelem könyv fedő lapját nézegeti, nagyon elveszi a figyelmem. Mintha nagyon törné valamin az agyát, de fogalmam sincs min. Ebben a pillanatban az zökkentett ki gondolataimból, hogy földhöz vágta a barna könyvet.
- Nem megy. - mondta idegesen.
- Neked mi a bajod? - nevettem.
- Nem tudom megtanulni ezt az anyagot. - vette fel a könyvet.
- Segítsek? - mosolyogtam. - én megtanultam.
- Mi van? Te? - nevetett.
- Hát a történelem tök könnyű. - nevettem én is - nem értem, hogy-hogy nem sikerül neked.
- Nem tudok odafigyelni, ideges vagyok. - ment az ágyához, majd ledőlt és felém fordult.
- Talán le kellene vezetni a feszültséget. - jött elő egy perverz vigyor számon.
- Oh, igaz. - vigyorgott, amitől még jobban kezdett verni a szívem - mentem Ash-hez. - pattant fel.
Egyből eltűnt az a mosoly a számról. Miért csinálja ezt? Megöl.
- Ok, csá. - morogtam, ő pedig vállat vonva el is távozott a szobából.
Megfogom szerezni!
Engem fog szeretni.
Meg kell szereznem!
~ Part.28 ~
Start from the beginning
