CSÓKOLJ!

12.A felismerés

Az iskola teljesen üres volt . Semmi nesz. Halk szívdobbanàsaim egyre gyorsabban és hangosabban kezdtek verni. Amikor Effi üveges tekintettel mintha nem is itt lenne az elméje hanem valahol màshol nézett ràm.

-Effi ez nem jàték gyere le onnan ! Parancsoltam rà

Effi csak a fekete kalapjàt fogta kitàrt karokkal.

-Josh miért történik velünk annyi rossz és màsokkal miért ilyen kegyes a sors? Kérdezte

Soha nem gondoltam volna hogy a suli legszebb legnépszerűbb lànya depressziós és ennyire szomorú lehet. Mert hiàba néztem én minden nap leselkedtem utànna . Effi hatalmas bànatát mindig egy hatalmassabb , édes mosoly alá rejtette .

-Effi ugye nem ugrassz le? Kérdeztem .

Effi te vagy a legnépszerűbb , legszebb làny a suliban . És én hàt izé.... régóta....

Effi lehajtotta a fejét és a könnycsepjei a betonra hullottak megtőrve a síri csendet.
Megdöbbentem màr a szàm teljesen kiszàradt nyelni sem tudtam. Effi jól ràm ijjesztett .
Megszólalni se tudtam màr a könnycsepjeit làtvàn.

- igen én ez vagyok ! Mondta Effi a vilàglegszomorúbb hangjàn .

Feltettem a kezem oda ahol Effi làbai voltak.majd én is felhúztam magam . És felegyenesedtem a kezeimmel ellensúlyt képezve.

Lassan megfogtam a kezét Effinek .

Majd szembe àlltam vele .

- Effi nem tudom miért vagy ennyire szomorú vagy hogy milyen szőrnyűséges dolog tőrtént veled .De azt tudom nekem a csókjaid jelentenek valamit , valami sokat , valami egészen elképesztőt. Azt màr nem tudom visszacsinàlni hallod? Kérdeztem
- De azt megigérem mindig itt leszek neked , ràm számíthatsz .
- Nem hagyom hogy bàrmi vagy bàrki mégegyszer könnyeid vegye . ! Rendben . Öleltem àt jó szororsan .

-kisújj eskü? Kérdeztem mosolyogva és nyújtottam ki a kisújjamat.

Effi kacagott eggyet majd nyújtotta finomkisújjàt felém.

Gyere szàlljunk le mondtamEffinek kék szemeibe
Nézve .

EFFI megràzta a fejét mégközelebb húzott magàhoz majd annyit mondott.

- Előbb csókolj meg ! Sútogta az ajkaimra .

Lassan ajkaira pihettettem az én ajkamat majd az also ajkàt csókoltam édes volt . A szivem a fülemben dobogott. Ez teljesen màs volt mint az előző kettő .hosszabb szenvedélyesebb érzékibb. Effi hajamba túrt majd leesett a kalapja a főldszíntre .
Râm nézett és a felső ajkam csókolta .
Én meg a finom popsijàt markoltam meg kétszer .

Effi kacagott. - josh ez nem az a perc ! Mosolygott . Majd a szemét eltakaró hajtincseit tette oldalra.
Effi lefele bàmúlt . Biztos a kalapjàt kereste szemeivel.

-Gyere keressük meg . Mondtam neki .

Azzal leszàltunk a veszélyforràsról . Amit én mostmàr egy kiugràsi lehegőségnek fogok tartani egész életemben és a legromangikusabb helyként fogok rà emlékezni amikor Effi kinyílt előttem .