Gyönyörű szép őszi nap virradt fel a Rákóczi út lakóira.
Élt itt egy lány, úgy hívták, hogy Szandra. Gondolta magában, ma elmegy a közeli erdőbe, van ott egy szép mező. Elindult hát, élvezte a napot, sok kedves emberrel találkozott, viszont tudni lehetett róla, hogy nem az a társaságkedvelő figura, így csak ment tovább nem állt meg beszélgetni senkivel.Tavasszal nagyon szép ez a hely, tele van színes virágokkal, de így ősszel elég kopár. Hangosan megszólalt:
-Pedig mindig olyan költői ez a hely.
Azért is beszélt hangosan, mert tudta, hogy itt egyedül lehet és azt csinálhat, amit akar. Most azonban hamar unatkozni kezdett.
-Itt ilyenkor nem lehet csinálni semmit!
Mérgelődött, és hirtelen eszébe ötlött valami. A mezőtől nem messze volt egy elhagyatott falu. Azt állították róla, hogy kísértet járta hely, ezért senki se mert oda menni. Még azt is tudni lehetett Szandráról, hogy imádta a horror filmeket. Így hát el is indult, hiszen korán volt még és a nap is sütött. Kiérve az erdőből megpillantotta a kis falut.
-Nahát! Nem is csoda, hogy azt hiszik, hogy itt kísértetek járnak. Mintha már a nap sem sütne...-mondta megborzongva.
-Hahó! Van itt valaki?
De csak a madarakat lehetett hallani. Elindult hát, de csak régi, poros bútorokat talált, vagy még azt se.
-Miért is félnek ettől a helytől az emberek?!
De ekkor hirtelen telefoncsörgést hallott. Gyorsan kijött és megpillantott egy telefon fülkét.
-Itt, egy telefonfülke?-gondolta meglepetten.
-Halló?-Szólt bele a kagylóba. De csak zörej vagy inkább hörgés hallatszott. Ijedten visszacsapta a helyére a kagylót.
-Biztosan csak valaki szórakozik.-Mondta megborzongva. A telefon újra megcsörrent. Most nem is akarta felvenni, de megakarta tudni, hogy ki játszadozik vele, ilyen régi trükkel. Hát felvette.
-Halló? Ki maga? És miért szórakozik itt velem?
-Hagyd el a falut!
Hallatszott egy kísérteties mély hang. Szandra ereiben mintha megfagyott volna a vér.
-TŰNJ EL INNEN!-Újra az a hang.
Visszacsapta a kagylót és sietősebbre véve a lépteit elindult vissza fele. Úgy tűnt neki, mintha a falu hosszabb lenne, mint volt. Szinte már szaladt, úgy sietett, hogy kijusson. Eközben besötétedett, és mintha árnyak szaladgáltak volna a házak között.
-Mik ezek a hangok? Kik vagytok? Ugye nem ti, Ádám, mert ez nagyon nem vicces!
Rögtön az osztálytársaira gondolt, akik most megakarják viccelni, hogy halálra rémüljön. Egyre hangosabbak lettek a hangok. Alig bírták már a lábai a rohanást.
-Na végre, itt a mező!-Nézett körbe egy kicsit megkönnyebbülve, de szíve még mindig hevesen vert. De valami nem stimmelt: sötét volt, de a virágok ezer színben pompáztak. Rögtön tudta, hogy minél előbb haza kell érnie. Tudta, 10 perc és otthon lehet, csak ár kell mennie az erdőn . De még nem tudta, mi vár rá odabent.
-Csak bátran, hiszen már annyiszor mentem itt.- Biztatta magát és elővette a zseblámpáját. Elindult, egyszer csak meglátott egy vörös foltot a földön, és valami csöpögött a fáról. Olyan sikoly hagyta el a száját, hogy a holtak felkeltek a sírjukból. Körülnézett, minden egyes fára fel volt akasztva valami, vagy éppen valaki. Elejtette a zseblámpáját és sikítva futásnak eredt. Végre odaért a házukhoz. Az egész utcában teljes sötétség honolt, de a házuk falát megvilágította egy pislákoló utcai lámpa. Ez volt vérrel felírva a falra:
TE VAGY A KÖVETKEZŐ!!
Hirtelen kialudt a megmaradt utcai lámpa is. Korom sötét volt, de így is látta, hogy még ennél is sötétebb árny közelít felé. Utoljára elhagyta a száját egy sikoly.
Szandrának bűnhődnie kellett azért, mert megzavarta a kis falu békéjét. Először az embereken, majd a szerettein, végül rajta állt bosszút a szellem.
