Happy Beginnings |Larry Stylinson|

Season 1, Episode 2. My Hero

*Megjött a második rész. Remélem tetszik. Ha igen, vote, komi és share. Köszi! ^-^*

Másnap reggel Harry eltűnt a kocsijával együtt. Anya azt mondta, korán reggel hívtak egy vontatót.  Úgy gondoltam, ennyi volt, többé nem látom viszont, nem is volna gond az este után. Ám a sors egyszerűen a képembe röhögött.

Megesett ugyanis, hogy pár nappal később egy buliba mentem. Anyám jó ember volt, mindig próbált lazának is tűnni, így amikor mondtam, hogy most már ideje indulnom, felém dobott valamit, amit reflexszerűen el kaptam, ám amint megláttam, mi az, el is dobtam magamtól. Óvszer volt. Ha-ha, de vicces.

Egy barátom kocsival vitt el a buliba, ott azonban rögtön külön is váltunk. Ő elment megkeresni szívszerelmét, akiért már jó ideje oda volt, de még nem merte átlépni a barátságzóna határát. Így én magamra maradtam, hogy jól érezzem magam. Nem szoktam alkoholt inni, így ha vettem is magamnak inni, az víz vagy üdítő volt, szigorúan bontatlan!

Több ittas csaj próbált velem flörtölni, bizonyára célul kitűzve, hogy ma kielégíttetik minden mocskos vágyukat, ám én mindig elutasítottam őket. De ezeket leszámítva próbáltam néhány ismeretlennel beszélgetni, táncoltam, énekeltem a tömeggel. A bárpultnál állva rendeltem magamnak, viszont kóla helyett valami csajos, rózsaszín koktélt csúsztatott elém a bárpultos. Értetlenül néztem az italra, már szólni akartam az alkalmazottnak, hogy rossz itallal szolgált ki, amikor egy mély, ismerős hang csendült fel mögülem.

- Már csak a nőies ruházat hiányzik, de le merném fogadni, hogy bugyi van rajtad.

Megfagyott bennem a vér és azon könyörögtem, hogy ne az legyen, akire gondolok. Lassan megfordultam, s szemben találtam magam Harry Styles-szal. Elvörösödtem.

- Nincs. -ráztam a fejem zavaromban. Hát ennek a fickónak mindig rossz percben kell feltűnnie?!

Ő gonoszul félmosolyra húzta dús ajkait, zöld szemeivel félrenézett.

- Két üveg sört. -rendelt a bárpultostól, s rám kacsintott.

- Öhm, én nem iszom...-motyogtam. Mily naiv is voltam akkor, abban a pillanatban, hogy azt hittem, a másik üveget nekem rendeli.

- Akkor alkoholmentes koktélt kortyolgatsz? -ráncolta homlokát, s fogva a két üveg sört, egyszerűen eltűnt a tömegben.

Mérgesen néztem utána , bár már eltűnt jég kék szemeim elől. Hogy lehet valaki ennyire pofátlan? Most komolyan!

Az idő múlásával kevésbé éreztem magam jól, magányos voltam egyedül. Anyám szerint jobban el kéne magam enged nem, hogy végre szórakozzak egy kicsit. Ezért dobta az óvszert is. Meg persze ő úgy gondolja, hogy ha bulizni megyek, akkor viselkedjek is ahhoz méltóan, hisz angyalnak lenni elég otthon, vagy mi. Talán el kellett volna hoznom a kondomot, talán valóban el kéne magam engedni. Annyira.

Így hát fogtam magam, és felhörpintettem a koktélt. Édes ízű volt, könnyeden csúszott le a torkomon. Elsétáltam a bárpulttól, elindultam a tömegben. Ez csak egy buli, csak egy este. Élni kell a mának. Határozottan lépkedtem, tekintetemmel az embereket pásztáztam, de amint megláttam egy tökéletes kinézetű fickót, oda volt a magabiztosságom. Nem volt merszem odamenni hozzá, hogy egyszerűen lesmároljam. Mi van, ha elutasít? Ha kinevet? Egyre jobban megijedtem a sok kérdéstől, és rosszabbnál rosszabb jövőképek villantak az agyamba, amik elrettentettek attól, hogy vaduljak. Mint mindig. Felsóhajtottam. Tán bűn, ha nem issza az ember hót részegre magát, majd bújik ágyba idegenekkel, hogy reggel másnaposan és egyedül ébredjen?

A fejemet csóválva fordultam meg, ám ekkor valaki erősen a falhoz nyomott. Az alkohol erős bűze csapta meg az orromat, s a pulzusom máris az egekbe szökött. Tudtam, hogy most baj van.

- Helló, szépfiú. - köszönt rám az ittas, kigyúrt fazon. Ocsmány félmosolyra húzta a száját, rosszul voltam tőle. - Mit szólnál, ha most lelépnénk együtt. - suttogta a fülembe, amitől mint egy őrült, szabadulni akartam.

- Hát én lelépek, de biztos, hogy nem veled. - sziszegtem, meggondolatlanul. Ezzel csak felbőszítettem a férfit, aki rám mordult. Beletúrt a hajamba, durván rámarkolt, s a fejemet hátrarántotta, hogy felnézzek rá. Nagyon fájt a tette, felnyögtem kínomban.

S ekkor valami széttört, reflexszerűen hunytam le hamar a szemeim, de éreztem a fájdalmat. Az arcomat megvágta valami, de az erős kezek elengedtek. Kinyitottam a szemem, levegőért kaptam. Előttem háttal állt valaki, kezében egy széttört sörösüveg, a földön a szilánkjai hevertek. Az ittas fickó a fejét fogva hátrált tőlem, majd ránézett a rátámadóra.

- Hogy rohadnál meg. - indult volna neki a részeg férfi a megmentőmre, ám őt nem kellett félteni. Nem volt ittas, erősnek tűnt és határozottnak. Rászorított a sörösüvegének a nyakára, majd meglendítette azt. A maradék üveg a részeg fazon arcán tört szét, egy szilánk beleállt a szájába. Megtántorodott, vért köpött. Kábán nézett fel.

A szívem ezret vert egy pillanat alatt, de az agyam már tudta, hogy nincs mitől félnem. Ettől függetlenül még mindig azt éreztem, hogy baj van. Az erőm elhagyott, a térdem megrogyott. Az a férfi akármit tehetett volna velem, ha tudott volna, el is ráncigált volna. Csak akkor zuhantam össze, mikor már nem kellett mitől tartanom. 

Valaki elkapott. Bizonyára a megmentőm. Karjaiba vett és elindult kifelé. Félnem kéne, megint? A fejem a vállán pihent, az illatát lélegeztem be. Ismerős volt, férfi kölni. Akkor éreztem ilyet utoljára, mikor... mikor anyám a házba engedett estére egy fiút, s ő az éjszaka az ajtófélfához szorított.

Felnéztem.

- Harry... - suttogtam. Ő csak komor tekintettel vitt, kerülgette a tömeget, mígnem kiértünk végre a szórakozóhelyből. A hűvös levegő megcsapta az arcom, összehúztam magam. Láttam, ahogy Harry egy gyors pillantást vet rám, majd tovább figyeli az utat, miközben célirányosan haladt kint is.

Elértünk a kocsijához, beültetett a hátsóülésre, rám csapta az ajtót. Ő a volán mögé szállt be. A feszültség egyszerűen tapintható volt a levegőben. Beindította az autót, kikanyarodott az útra. Egy szót sem szólt egész idő alatt, csak lélegzett, mintha le akarná magát nyugtatni. Ez engem is megnyugtatott.

- Köszönöm. - mormogtam neki, de nem válaszolt. Még a visszapillantóba se nézett, hogy rám emelje zöld tekintetét. Szigorúan a sötét utat figyelte, mígnem a házunknál megállt. Kiszállt, kinyitotta nekem az ajtót. Akkorra már jobban voltam, kiszálltam az autóból. Elkísért az ajtóig, de mikor felé fordultam, hogy megköszönjem azt, hogy megmentett, és azt, hogy haza is hozott, ő addigra már visszafele tartott a kocsija felé. Beszállt, nem nézett vissza. Egyszerűen elhajtott, engem otthagyva.