Violetta 5 [befejezett]

Violetta 5/Epizód 22.

(Délután leszáll a gépük Madridban.
Viluék leszállnak a gépről és, ahogy elindulnak kifelé a reptérről a repülővel érkezőkre váró sofőrök közül egy megszólítja őket.)
Söfőr: -Leon Vargas?
L: -Igen?
Sf: -A sofőrük vagyok. Én fogom elvinni önöket a házukhoz.
L: -Rendben.
Sf: -Indulhatunk?
L: -Igen.
(Beülnek egy Maserati Levante autóba és elindulnak a belváros felé.)
Sf: -És jártak már Madridban?
L: -Igen, 17 éves korunk körül a YouMix támogatásával jöttünk ide egy nemzetközi fellépésre.
Sf: -Értem.
L: -A lakásunk körül belül hol van?
Sf: -A Plaza Puerta del Sol közelében. Egy új építésű ház. Kerttel, medencével, terasszal és dupla garázzsal. 2 szintes. A földszinten van egy nappali, konyha, kamra, fürdőszoba, egy dolgozó szoba és egy kisebb szoba mosdóval a bejárónőnek. Szerintem kedvelni fogják, 40 év körüli hölgy, nagyon keves és ért a gyerekekhez. Az emeleten van egy gardrób, egy hálószoba, egy gyerekszoba, két fürdőszoba és egy üres szoba, amit bármire használhatnak. A ház be van rendezve, de ha bármelyik bútor nem tetszik, akkor a cég kicseréli bármi másra. Ez az autó az öné, a hölgyé pedig lent van a garázsban. Az is hasonló, a benzin költséget mind a kettőre a cég fizeti.
L: -Rendben köszönjük.
Sf: -És a hölgy mit dolgozik?
V: -Eddig a YouMix Argentínánál voltam énekes. Rajongók, interjúk, koncetertek stb. De most nem tudom, hogy mit és hol fogok dolgozni, de mivel a lányunk még nagyon kicsi, minimum 2 évig otthon leszek vele. Szóval még ráérek.
Sf: -Értem, és hogy hívják? Mármint a lányukat.
L: -Mariposa, de csak Posi.
Sf: -Értem. Megérkeztünk.
(Kiszállnak a kocsiból és egy akkor házat látnak, mint Germánéké. Sőt, nagyobbat.)
Sf: -Ez az!
V: -De ez óriási!
Sf: -Tudom. Leállok az autójukkal a garázsba és utána el is megyek, addig nyugodtan menjenek be. A bejárőnő már biztos itt van.
L: -Rendben, köszönjük.
(A sofőr leviszi a kocsit a garázsba, közben Vilu és Leon bemegy a házba. Posi Leon kezében van.)
Carla: -Jónapot! Kik maguk?
L: -Leon Vargas vagyok.
Cr: -Jaj, bocsánat! Carla vagyok, a házvezetőnő.
L: -Rendben. Én Leon vagyok, a feleségem Violetta és a lányunk Mariposa.
Cr: -A lányuk? Nekem erről nem szólt senki.
L: -De a sofőr azt mondta, hogy gyerekszoba is van.
Cr: -Az van, de én azt hittem, hogy az csak azért van, hogyha majd szükség lesz rá akkor legyen.
V: -Nem, Posi már 1 hetes.
Cr: -Olyan kicsi?
L: -Igen, baj?
Cr: -Nem, nekem dehogy. Csak furcsállom, hogy egy ilyen kicsi gyerekkel elköltöznek egy másik kontinensre.
L: -Igen, ez jogos. De mivel a legjobbat szeretnénk neki és itt sokkal jobban fogok keresni, így mind a ketten beláttuk, hogy jobb lesz itt.
Cr: -Értem.
(Csörög Vilu telefonja.)
V: -Hallo!
G: -Vilu!
V: -Apa?
G: -Igen! Nem hívtál!
V: -Tudom, most értünk ide a házhoz és volt egy kisebb bonyodalom, de már megoldottuk.
G: -Mi történt?
V: -Semmi, nem lényeg. A lényeg, hogy ideértünk minden oké.
G: -Akkor jó. Angie beszélni akar veled.
V: -Oké, add.
(Germán átadja Angienek a telefont és kimegy.)
A: -Szia Vilu! Minden oké.
V: -Ne 'Szia Vilu'zz itt nekem. Mi volt az a levél?
A: -Hát...most éreztük a legjobbank...
V: -De akkor is!!! Igazi???
A: -Mert szerinted apukád vagy én csak úgy poénból írnánk ilyet!? Komolyan!? Hát kössz, ez jól esett...!
V: -Nem úgy akartam, csak nem hiszem el, hogy apa kb. 20 éve őrizgeti!!
A: -Értsd meg, hogy most látta a legjobbnak és én is. És anyukád is így akarta...
V: -Jó, bocs. Csak nem hiszem el, hogy ezt Anya nekem írta. CSAK nekem. Eddig alig voltak emlékeim róla és a naplójában sem hozzám szólt, de itt igen, CSAK hozzám. Ez hihetetlen.
A: -Igen, én is most láttam először és ugyanez volt a reakcióm. Ja igen, Dellának mit mondjunk?
V: -Rólunk?
A: -Igen...
V: -Hát, hogy elköltöztünk, de majd hazajövünk meglátogatni. Azt ne mondjátok, hova költöztünk...
A: -Oké.
V: -Angie! Valamit megint elfelejtettünk!
A: -Mit?
V: -A Nagyi!!

(Folyt.köv.)