The Gangster Next Door

1

SEUNG-HO

Az ütés ami az arcomnak csapódik erősebb mint számítottam rá, de legalább egy kicsit visszaránt a valóságba. A következő elől már gond nélkül kitérek, és gyomorszájba vágom az ököl gazdáját. Neki ez meg sem kottyan és újra megkísérel arcon vágni, de hátrébb lépek, hogy elkerüljem. Csakhogy a lábam elvéti a lépcsőfokot és a következő pillanatban elveszítem az egyensúlyomat. Ő utánam nyúl a pólómnál fogva, de a lendületem őt is kibillenti. Mind a ketten elveszítjük a talajt a lábunk alól, majd hatalmas csattanással legurulunk a lépcsőn. Valahol félúton megérzem a karját a nyakam köré fonódni, tompítva ezzel az esés erősségét. A kemény kő lépcsőfokok belenyomódnak a bordáimba ahogy minden egyes fokon tovább gördülünk. Az ujjaim görcsösen kapaszkodnak a sötét dzsekijébe miközben ő maga felé fordít, felfogva a becsapódást a lépcsőforduló sima kövezetébe. Szorosan összeszorítom a szememet miközben gurulunk tovább lefelé, és majd csak akkor nyitom ki amikor érzem, hogy nem forog velem tovább a világ. Valami puhán landolok. Legalábbis valami puhábbon mint egy padló. Amikor megmozdítom a fejemet érzem, hogy a szám valami lágy dologhoz simulnak. Ahogy kinyitom a szemem egy pillanatra fel sem fogom, hogy mit látok. A szemeit látom. Nagyon-nagyon közelről. A kezem szorosan fogja körbe a nyakát feltámasztva a fejét. És ebben a pillanatban realizálom, hogy mi történik. Az ajkaim az övére simulnak, a légzése keveredik az enyémmel...

De ahhoz, hogy értsétek hogyan is kerültünk ebbe a nevetséges helyzetbe, szükség lesz egy kis visszatekintésre.

Egy héttel korábban...

Fülsiketítő ébresztőhang kelt fel életem egyik legszebb álmából. Fáradtan felnyögök és az arcomat a párnába fúrom hátha magától kikapcsol.

Hát nem.

Két perc múlva lassan kinyitom a szememet és az ágyam melletti éjjeliszekrényen csörgő telefonomért nyúlok. Kikapcsolom a zavaró jelzőhangot és a hátamra fordulok. De azonnal le is gördülök róla egy fájdalmas nyögés kíséretében. Az a seggfej tegnap hátba vágott egy baseball ütővel, hogy rohadna meg. Felülök és megtapogatom a beduzzadt foltot a hátam jobb oldalán. Amikor beletúrok a hajamba az ujjaim beleakadnak a kócos hosszabb tincsekbe. Egy mély sóhaj kíséretében mászom ki az ágyból és felkapok a szőnyegről egy pólót. Megszagolom és mivel tisztának ítélem bele is bújok. Átlépek a padlón kiterülő Bora-n akit szintén felkeltett az ébresztőm, de abban a pillanatban vissza is aludt amint kinyomtam. Megsimogatom az aranybarna szőrét mire megcsóválja a farkát és megnyalja a kezemet. Amikor elhúzom a sötétítő függönyöket hirtelen világos lesz a szobámban. A fény megcsillan a polcon sorakozó taekwondo versenyeken nyert érmeken és kupákon. Eltolom az erkélyre vezető üvegajtót és kilépek a friss levegőre. A talpam alatt érzem a hűvös csempét és mély levegőt veszek, hogy a tüdőm megteljen a reggeli levegővel. De a felfrissülés helyett valami keserű szag kúszik fel az orromba. Kinyitom a szemem és abbahagyom az élvezkedést a friss levegőben, hogy lássam – bár pontosan – miért nem tudom nyugodtan kiszellőztetni a fejemet. Ahogy a borzalmas szag lekúszik a tüdőmig kicsikar belőlem egy köhögés félét. Amikor abbahagyom a fuldoklást a reggelem – és minden napom – elrontója felé fordulok. A jobb oldali erkélyen egy nálam – sajnálatos módon – magasabb és idegesítően hűvös tekintetű személy áll. Már kora reggel úgy néz ki mint aki magazinfotózásra indul. Bosszantó. Végigmérem a melegítőjét és a pólóját, majd lepillantok magamra. Csak egy alsónadrág és egy félig-meddig tiszta póló van rajtam... Amikor a tekintetem visszatér rá ő már engem bámul amitől egy pillanatra végigfut a hátamon a hideg. Metsző pillantása tökéletesen tükrözi, hogy máris van pár megjegyzése a külsőmre. Amiket nyilván nem akarok hallani. Felhorkanok és a szememet forgatom az arckifejezése láttán. Ő lustán kifújja a cigarettafüstöt. Az én irányomba. A füst szaga megint megcsapja az orromat és köhögésre késztet. Elhessegetem a füstfelhőt az arcom elől.