Blind Apex - Landoscar

I. A vihar előtti csend

2024 Abu Dzahbi nagydíj
"LANDO NORRIS MEGNYERI A 2024-ES ABU DZHABI NAGYDÍJAT, ÍGY A MCLAREN MEGNYERI A 2024-ES KONSTRUKTŐRI VILÁGBAJNOKI CÍMET! SZOROS CSATA VOLT KÖZTÜK ÉS A FERRARI KÖZÖTT, DE A PAPAYA CSAPAT MEGCSINÁLTA!"

- Ez az Lando, sikerült! Megnyerted a versenyt, világbajnokok vagyunk! Micsoda év, micsoda győzelem! - Zak hangja csak úgy hasított Lando csapatrádiójába.
- El sem hiszem, megcsináltuk! - örömkönnyek jelentek meg a brit szemében - A legjobb csapat vagyunk! Ti vagytok a legjobbak!
- Azért ne feledkezzünk meg rólad és Oscarról sem. Nélkületek nem sikerült volna.
Landonak összeszorult a mellkasa ettől a mondattól.
- Tényleg, ő hanyadik lett?
- Nagyon nehéz futama volt, 10.helyen ért célba, úgyhogy pontot szerzett, ami nagyon kellett nekünk.
Lando már nem válaszolt erre. Csalódott volt, hogy nem osztozhat vele a pódiumon. Beállt a boxutcába a kijelölt helyre, majd kiszállt az autójából. A csapat nagy ujjongásban tört ki, a szerelők a hátát csapkodták dícséret gyanát. Oldalra nézett, majd a gyomra görcsbe rándult. A pódiumon mellette a két Ferraris állt, Charles a második, Carlos a harmadik lett. Érezte magán a spanyol égető szemeit, Lando idegesen kapta el a tekintetét róla. Hirtelen a semmiből hátulról két kezet érzett a vállain, majd az ismerős karok átölelték hátulról. Oscar volt az még mindig sisakkal a fején.
- Hát megcsináltad bajnok. Tudtam, hogy számíthat rád a csapat. Büszke vagyok rád.
Lando megfordult, hogy a szemébe nézhessen, majd újra megölelte csapattársát.
- Nélküled nem sikerült volna, Osc. Hálás vagyok, amiért vagy nekem.
Ezt a szívmelengető pillanatot Zak torokköszürülése szakította meg.
- Lando, mindjárt kezdődik a pódiumceremónia. Menned kellene. Utána turbékolhattok még kicsi galambocskák.
Lando még egyszer magához húzta Oscart, de végig érezte magukon Carlos szigorú tekintetét.

A lehülő szobában Lando a két Ferraris pilóta között foglalt helyet. Charles széles vigyorral fordult hozzá, de a mosolya nem volt igazán őszinte.
- Gratulálok Lando, bosszantóan gyors voltál ma a pályán. Remélem, jövőre mi leszünk a helyetekben Lewissal.
- Jövőre még nagyobb csatában leszünk, és még egyéniben is egymás ellen fogunk csatázni.
​Charles halványan elmosolyodott, de nem szólt többet, inkább a vizes palackjáért nyúlt, és a monitoron villogó köridőkre meredt. A csendet szinte azonnal Carlos mély, kimért hangja törte meg:
​- Kár, hogy ebből a csatából én már kimaradok. Bár hátha a Williams is nagyot villant majd jövőre. - jegyezte meg a spanyol halkan. A hangjában kesernyés él bujkált, ahogy a törölközőt a nyakába akasztotta. A tekintete lassan, kényelmetlenül hosszan vándorolt Lando arcára. - De azért ne bízd el magad, cabrón. A McLaren gyors volt, de a szerencse forgandó. Főleg, ha az ember nem figyel oda arra, mit tart a kezében.
​Lando nyelt egyet, a tenyere izzadni kezdett. Pontosan érezte a szavak mögötti kettős jelentést.
​- Keményen megdolgoztunk érte - válaszolta Lando hűvösen, próbálva semlegesnek mutatkozni Charles előtt. - Csapatként értük el.
​- Csapatként? - Carlos szája sarkában megjelent egy halvány, gúnyos mosoly. Egy lépéssel közelebb hajolt, olyan közel, hogy Lando már tisztán érezte a spanyol nehéz lélegzetét. - Ahhoz képest Piastri alig vonszolta be a tizedik helyre az autót. Úgy látszik, ma mindent neked kellett elintézned helyette... mint mindig.
​- Ne keverd ide Oscart. Egész évben keményen dolgozott ő is ezért a sikerért. - sziszegte Lando halkan, az állkapcsa megfeszült a dühtől és a leplezetlen bizonytalanságtól.
​- Én nem keverem sehova - suttogta Carlos, és a szemei veszélyesen megcsillantak a sapka árnyékában. - Csak remélem, az esti bulin végre azzal is hajlandó leszel koccintani, aki igazán ismer téged.
​Mielőtt Lando visszavághatott volna, a helyiség ajtaja kinyílt, és az FIA felügyelője intett: indulás a dobogóra.

A pódiumra kilépve a Yas Marina éjszakai egét arany és narancssárga fények szelték át. A tribünök felől érkező morajlás szinte megremegtette a dobogó fémállványzatát.
​A brit himnusz alatt Lando a magasba húzott brit zászlót nézte, de a mellkasára nehezedő fojtogató súly nem tágított. Carlos szavai ott visszhangoztak a fejében: „Aki igazán ismer téged." A balján álló spanyol némán, peckesen feszített a dobogós sapkájában, és Lando minden egyes másodpercben érezte a felé áradó feszültséget.
​Amikor átvette a hatalmas trófeát, a feje fölé emelte. Az aranykonfetti robbanásszerűen terítette be a pódiumot, a pezsgőspalackok dugói durrantak, és Charles azonnal a nyakába zúdított egy adag hideg habot. Lando nevetett, próbált elhajolni a zápor elől, de a tekintete ösztönösen lefelé, a pódium előtti kordonok felé siklott.
​Ott lent, a tomboló narancssárga tömegben állt Oscar.
​A kezében tartotta a sisakját, a haja kócosan tapadt a homlokára. Nem tolakodott előre, nem ugrált, de a tekintetében olyan mély, megingathatatlan nyugalom és büszkeség ült, ami azonnal elcsendesítette a Lando fejében zúgó káoszt. Amikor a szemük találkozott a hulló aranyesőn keresztül, Oscar lassan bólintott, és a szája sarkában megjelent az az ismerős, kizárólag Landónak fenntartott szeretetteljes félmosoly.
​Lando mellkasa megrándult. A bűntudat maró hullámként csapott le rá a pezsgőpermet alatt.
​El kell mondanom neki. Ma este tiszta vizet öntök a pohárba, mindent elmondok, még mielőtt késő lenne.
​A balján Carlos épp akkor locsolta szét a saját pezsgőjét, és a szemei a habon keresztül hidegen, sötét ígérettel fúródtak Landóba.