A Farkas és a Szellem II.

A halottak visszaírnak

Londonban az eső sosem tisztára mosta az utcákat.

Csak elmosta a vért annyira, hogy másnap reggel senki se kérdezzen túl sokat.

Sir Reginald Vance ezt mindig is a város egyik legnagyobb erényének tartotta. London tudott felejteni. Tudott hallgatni. Tudott elegáns homlokzatot húzni rothadó titkok elé, és úgy tenni, mintha a birodalmak nem ugyanabból épülnének évszázadok óta: pénzből, félelemből és névtelen sírokból.

A Védelmi Minisztérium legfelső szintjén, a páncélozott üveg mögött állva Vance mozdulatlanul figyelte a Temzét. A folyó fekete szalagként húzódott a város testén keresztül, hidegen tükrözve vissza a hidak fényeit, a villogó rendőrautókat és azt a nyugtalan, esőáztatta éjszakát, amelyről a legtöbb ember azt hitte, csak egy újabb londoni hajnal előtti óra.

Nem volt az.

Aznap éjjel egy halott osztag belépett a rendszerébe.

A terminál az íróasztalán újra halkan pittyent.

Vance nem fordult meg azonnal. Előbb lassan kifújta a levegőt, majd megigazította mandzsettáját. A mozdulat kimért volt, elegáns és teljesen felesleges. Pontosan ezért tette meg.

A kontroll szertartásokból állt.

A pánik hibákból.

Ő nem hibázott.

Mire visszalépett az asztalához, a fekete képernyőn már három vörös rendszerüzenet villogott.

OMEGA-ARCHÍVUM: ILLEGÁLIS HOZZÁFÉRÉS ÉSZLELVE
ADATSZIVÁRGÁS: FOLYAMATBAN
UTOLSÓ NYOMKÖVETÉSI PONT: ÉSZAK-ATLANTI TÉRSÉG

Vance szeme egyetlen szóra szűkült.

Észak-Atlanti.

A keze megállt a terminál fölött.

Aztán megjelent a negyedik sor.

VALÓSZÍNŰSÍTHETŐ EREDET: IZLAND

A szoba csendje megváltozott.

Nem lett hangosabb. Nem lett hidegebb. Mégis valami apró repedés futott végig rajta, mintha a falak is megértették volna, hogy egy rég eltemetett ügy most visszakaparta magát a föld alól.

Vance lassan leült.

— Lehetetlen — mondta halkan.

A hangja nem remegett.

Ez volt a legfontosabb.

A terminál képernyője elsötétült, majd egy új fájl nyílt meg magától. Nem rendszerüzenet volt. Nem automatikus naplóbejegyzés.

Valaki küldte.

A dokumentum címe vörösen villant fel.

BERGEN NEM VOLT SÍR.

Vance arca megfeszült.

A képernyőn szemcsés, torzított felvétel indult el. Biztonsági kamera képe lehetett, alacsony felbontású, zavaros, tele digitális zajjal. Egy föld alatti dokk látszott rajta. Bazaltfalak. Neonfény. Egy rozsdás jégtörő teste.

Aztán négy alak lépett a képbe.

Az első magas volt, széles vállú, fekete taktikai ruhában. Az arcát koponyás maszk fedte.

Mellette egy alacsonyabb nő állt vörös hajjal, kerek szemüvegben, vállán fegyverrel, olyan nyugodtan, mintha nem épp egy halálos ítélet alól sétált volna ki.