Szeretlek mindörökké

A Történetem

Újra és újra ugyan az a rém álom gyötör, elegem van. Lemegyek a konyhába, meg fogom a kést, nagy levegőt veszek, és egy vágással véget vetek az életemnek.Ez 3 évvel ez előtt történt, az óta 15 éves vagyok és életem csak keserübb lett mint elötte. De hogy miért lettem öngyilkos? És hogy ki vagyok? Nos, hát ez az egész akkor kezdődött mikor 4 éves voltam,
a szüleim nagyon szerettek de ez egy nap megváltozott mikor rájöttek,hogy egy démon vagyok. Attól a naptól kezdve mindenki utált, a szüleim azért mert tudták mi vagyok, késöbb pedig az osztály társaim mert azt hitték hogy ember vagyok. Viszont ez egyáltalán nem volt igaz sőt egy nagyon erős démon vagyok mondhatni fél isten, de hogy akkor ezt miért nem mondhattam el nekik? Ez igazából egy nagyon jó kérdés, elősször is, a szüleim meg tiltották másodszor, 1.-ben még azt se tudtuk hogy egyáltalán mutáns vagyok-e, vagy démon és ez csak később, 4.-ben derült ki. És pont ezért is szívtam 12 éves koromtól meg úgy kb egész életemben. Ugyebár engem egy mutáns suliba irattak be, na és hogy akkor mi a jó rákért nem irattak át a démon suliba? Mert nem lehetett, csak úgy mehetsz át másik iskolába ha kirugnak. És pontosan ezért is szívtam mert a mutánsok utálják a démonokat ráadásul az én sulimban baromi gyornas terjednek a pletykák
ami nekem egyáltalán nem volt jó. Az első dolog ami kiderült rólam és szinte azonnal elterjedt, hogy egy árvaházban élek. Na de várjunk csak, nem úgy volt, hogy nekem vannak szüleim? Igen, csak, hogy amikor 6 éves voltam a szüleim végezni akartak velem és elszabadult a démon felem és végeztem velük. Később pedig egy ember talált rám aki látogatóba jött volna hozzánk. Így árvaházban kerültem. A második dolog ami kiderült rólam, hogy sebezhető vagyok, ugyanis mikor még nem lettem öngyilkos nem tudtam használni az erőmet mert ha egy kicsit is használtam volna akkor szinte azonnal elszabadult volna és még edzeni sem tudtam azt. Így hát maradt a B terv hogy nem is használom, ezt meg úgy tudtam elérni, hogy a hajamat mindig felkötve hordtam ugyanis valami varázslatos módón úgy nem tudott elszabadulni az erőm. Viszont most kérdezhetitek, hogy mégis milyen féle világ rengető erőről van szó? Nos, hát ezt egy kicsit nehéz leírni de a lényeg hogy a fizikai erőm megnő és ugyan így a gyorsaságom is és képes vagyok több millió emberrel végezni. Na de egy kicsit vissza térve, mégis, hogy vagyok életben? Sehogy, mert egy szellem vagyok... jó, oké, ezt most jobban el kell magyaráznom, a lényeg a lényeg, hogy azért "nem haltam meg" mert fél isten vagyok és mért a démonok istene "megáldott" azzal hogy minden élőlény a halálom után lásson engem és halljon, így folytathattam pokoli életemet. Az árvaházzal közöltem hogy vehetjük úgy hogy még mindig élek aminek ők nagyon örültek is persze mivel ott vannak egyedül barátaim így ja... mindegy. Na de amikor elősszőr bementem megint a suliban na az volt esküszöm életem legeslegkényelmetlenebb napja a földön most így meg próbálom ezt így nektek bemutatni:

(itt a szereplő 12 éves)

Reggel oda érek az iskola elé, már mennék be de egy őr megállít megfogja a csuklóm és rátesz egy korlátozó bilincset utána elenged

-óh hogy rohadjanak meg az istenek, most már biztos hogy mindenki még jobban utálni fog, kellett neked öngyilkosnak lenni.
Motyogtam magamban és mire észbe is kaptam már az osztály terem ajtaja elött voltam, félve nyúltam a kilincshez majd nyomtam le azt. Be mentem az ajtón majd minden osztálytársamnak egyként fordult felém a feje. Nagyot nyeltem és elindultam helyem felé ahol a padomon ülve várt már rám egy rövid fekete felkötött hajú lány akinek pirosan ízzó szemei még mindig a kezemen lévő korlátozó bilincset nézte.

-jó reggelt, Hanaku!
Húztam számat széles vigyorra.

-meg tennéd kérlek, hogy elmennél a hejemről?

-lám, lám csak nem egy korlátozó bilincs? Ez valami vicc?
Mondta mintha nem is hallotta volna amit az elöbb mondtam. Az után megfogta a kezemet és felmutatta a magasba. Én meg csak nagy lila szemeimet lesütve vártam hogy vége legyen ennek.

-GYERÜNK, VÁLASZOLJ!

-é-én csak... Biztos csak valami félreértés történt.

-szerinted a biztonságiak csak úgy "véletlenül" valaki másra tesznek egy korlátozó bilincset?
Mondta majd elengedve kezem leszállt a padomról majd hosszú lilás feketés hajamat megragadva a földre hajtott és ezzel egy időben be is csengettek.

-ezuttal szerencséd van.
Azzal el is sétált helyéhez én meg valahogy egész nap nem találkoztam vele többet.

(vissza a történet meséléshez, 15 éves a főszereplő)

Nos, ja, ez történt velem, a korlátozó bilincs meg azért kellet mert képes vagyok át menni dolgokon és féltek hogy elszököm vagy ilyesmi, az évek során meg valahogy kiderült hogy démon vagyok és ja, meg utáltak és én is őket. De csak egyetlen ember volt akit elviseltem azt pedig azért mert szerelmes voltam belé.

Nos hát rémélem tetszik eddig,
ez az első könyvem amit írok,
megpróbálok hamar hozni új fejezeteket de nem ígérem hogy hetente rakom majd ki őket helyes írási hibákért bocsi és köszönöm ha elolvasod majd legyen szép estétek/reggeletek.