Different But Same/Cobra Kai One Shots

~Kreese/Silver~

- Ó egek! Mostmár emlékszem!! - tört ki Silverből a nevetés. - Az a hülyegyerek minden egyes éjjel alvajárt. Az alatta alvó pasas meg annyira megelégelte egy idő után, hogy folyamatosan fejbe vágta azzal az óriási párnával! - mondta újra, kipirosodva a röhögéstől.

- Igen! Az biztos, hogy egy nyugodt éjszakám sem volt miatta. - mosolygott Kreese.

A két férfi jól érezte magát ezen az estén, a múltjuk legboldogabb pillanatait élhették át újra. Talán nem volt minden fényes akkoriban, és sok trauma kötődött mindkettejükhöz, de segített rajtuk az, hogy egymás mellett lehettek ezen a napon..

- Képzeld, hogy azóta felesége és családja is van már. - mondta Silver.

- Na ne nevetess! Hogy az ördögbe tudott bárki is hozzámenni? - szórakozott Kreese.

- Fogalmam sincs. Úgy látszik a sors bárkinek megadhatja már ezt az örömöt. - itta ki a kezében tartó díszes pohár tartalmát.

- Hát akkor úgy látszik csak minket nem kedvel.. - mondta Kreese.

Majd elmélyült gondolataiban.

- Érdekes..annyi mindenen keresztül mentem az évek során, de soha sem lett igazi családom. - szólalt meg újra Kreese. - Te sosem gondolkodtál még ezen?

Silver letette a poharát.

- Nos, nem is tudom..
- Azt hiszem sohasem foglalkoztatott az a gondolat, hogy valaki majd egyszer a kezemet fogja és közösen építsük fel a jövőnket. A karate volt az egyetlen ,,szerelmem" , és az hogy Kim mester tanításait elsajátíthattam a magam módján. - felelte.

Kreese nem reagált semmit, csendben hallgatta a mellette ülő szavait.

- Azt hiszem mindig is erre vágytam az életem során.. - sóhajtott. - Még egy kör? - mutatott a félig teli pezsgős üvegre.

..

- Nem is tudom, Terry. Nem volt mára elég? Talán nem helyes dolog a gyógyszerekre szedni ezt.. - válaszolta Kreese.

- Az orvos azt mondta, hogy a kis mértékű alkoholfogyasztás nem árthat, mellesleg annyira gyenge ez a szar, mintha gyerekepezsgőt innék.. - emelte fel az üveget.

- Tudom, hogy nem szeretsz róla beszélni..de..örülök, hogy eljársz újra a terapeutához. - nézett a férfira boldogan.

Silver, ajkait összehúzva bólintot egyet köszönetképpen.

- Egyszer már sikerült túljutnom ezen, most is mennie kell.. - szorította meg a bőr kanapé szélét.

- Ez a mondat arra emlékeztet, amikor a táborvezetőnk a múltjából mesélt történeteket. - szólalt meg Kreese. - Elmondta milyen volt az élete még Vietnám előtt..
Fogolyként élt egy családban, akik a fiú gyermekeiket összezárták annak idején, hogy megtudják..melyikük lesz közülük alkalmas a hadseregbe menetelhez. Aki nem őrült bele a semmittevésbe azt erősnek tartották, dicsőítették..
Aki pedig belebetegedett, azt eladták.. -
mesélte a férfi, szinte maga előtt látva az eseményeket.
- Őt is csak ez az egy mondat hajtotta utánna: ,,Ha akkor ezt túlvészeltem, akkor most is sikerünie kell".

- Hogy is felejthetném el.. - rázta meg fejét Silver. - Hiszen utánna összezárt ötünket abba a koszos ketrecbe..
Minden perce egy rémálom volt. Azt hiszem..akkor láttalak téged először rossz állapotban.. - nézett rá szemöldökeit összehúzva a férfira..

Kresse előrébb dőlt a kanapén és saját pohara után nyúlt.

- Az első napokban nagyon jól bírtuk, még emlékszem is, hogy mennyit nevettünk. Azt hiszem, akkor én örültem a legjobban annak, hogy nem kellet bevetésre mennünk..

- Emlékszem, minden percére.. - mondta Kreese.

- Később borzalmas állapotba kerültél, napogik a ketrec sarkába húzodtál rendszeresen és senkivel sem beszéltél. - fordult oda Kreeshez Silver. - Emlékszem, hogy az azelőtti hetekben agyon hajszoltad magad. Először azt hittem, hogy velem van valami problémád..

Kreese nagyot nyelt.

- Aztán később rájöttem, hogy te teljesen kimerültél a sok harctól. - nevetett.

Kreese csak pislogott, ő pontosan tudta miről volt szó valójában..

- Nem voltam kimerült. - szólalt meg Kreese.

A férfi letette a poharát és meigazította a jackie-je alját.

Silver meg kérdően nézett rá.

- Nem voltam jó passzban, amikor abba a ketrecbe bekerültünk. Sok mindenre ébredtem rá akkor..

- Ez meg hogy érted? - kérdezte.

- Emlékszel, amikor elkezdtük gyakorolni viccből a köríves rúgást?

Silver bólintott.

- Sosem felejtem el, hogy Patrick meg az a másik srác milyen idiótának nézett minket, hiszen mégis egy ketrecbe voltunk bezárva, mi meg nevetve rúgdostuk egymást..

- Hogyne!! - érte el újra a röhögés Silvert. - Azt hiszem az volt az első, hogy sikerült először eltalálnom téged!! Csak azt ne mond, hogy megsértődtél, és ezért nem beszéltél napokon keresztül utánna? - boxolt a vállába.

- Nem, nem az, csak..

..

- Akkor meg? - kérdezte érdeklődve.

..

..

- Mondjuk úgy, hogy..túlságosan erős volt az a rúgás..és..

- Azt hittem számodra nem létezett már akkoriban sem a fájdalom. - mosolygott Silver.

- Egyeltalán nem fájt! - jelentette ki, kihúzva magát a férfi.

- Akkor meg? Mi a baj John? Feszültnek tűnsz.. - kezdett aggódalmaskodni.

..

- Nos.. Azt hiszem ébredezni kezdett akkor bennem valami.. - próbált a lényegre térni.

- Általában mindig tudom, hogy mit akarnak tőlem az emberek. - kezdett bele Silver. - De őszintén fogalmam sincs, most mit szeretnél ezzel mondani. - nevetett.

- A fizikai állapotom..megváltozott. - bökte ki végül.

Végül összeszedte a bátorságát és rá nézett.

Silver kissé lefagyott, úgy tűnt, mintha elgondolkodott volna..

Kissé megijedt, hogy a másik nem reagál semmit..

- Mindegy, azt hiszem jobb lesz, ha most lefekszem.. - állt volna fel a helyéről.

- Nem, nem várj! - intett kezeivel.

Hát, az biztos, hogy igazán kellemetlen helyzet volt..

- John! Te most azt mondod, hogy..? - tette le ő is poharát sietve.

Kreese nem szólalt meg, még sosem érezte magát ennyire kegyetlenül zavarban..

- Azta.. - esett ámulatba a férfi. - Azt hittem..azt hittem, hogy neked barátnőd van. - pislogott nagyokat.

- Így volt. Ez volt a legrosszabb.. - vett egy mély levegőt.

- Miért nem szóltál korábban? - ráncolta össze homlokát.

- Mégis mit mondhattam volna?! - emelte fel a hangját. - Te is tudod, hogy hol voltunk. Mindegy, már nem számít. Azt hiszem mára elég volt az italból. - dugta le a pezsgős üveg tetejét.

- Nem számít!? Szórakozol? - állt fel őrjöngve helyéről. Ezt..áh ilyen nincsen! - tette kezét a szájára.

- Terry..

- Te ezt nem értheted!! - fordult felé. - A Vietnámban töltött idő alatt csak azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám ezt elmondani neked..!

- Micsodát? - kérdezte értetlenül.

..

- Hogy kedveltelek..