Vicces Istenek: Kristályok Kora

Prológus

Régen, valamikor a normák a technológia ördögei voltak, és ők uraltak mindent. Repülő eszközök, hatalmas fegyverek és más furcsa tárgyak maradtak vissza tőlük, amelyeket néha a föld felszínére hoz az idő, hogy emlékeztessenek minket arra, hogy majdnem elpusztítottuk a világot. A négy Isten – Fennor, az erő és harc istene, Lunara, a termékenység és gyógyulás istennője, Kaldor, a természet ura, és Thyra, az illúziók és rejtélyek istene – mentette meg a világunkat. Létrehoztak négy nagy hatalmú lényt, akik hasonlítottak a normák kinézetére, de erejüket a kristályokból nyerték. Ez a négy lény helyreállította a világunk rendjét, és megalkották a négy birodalmat: Vardelt, Eldarát, Lyvoriát és Thalmart. Az Istenek jóváhagyták a lények maradását, és így ezek a lények természetesen leszármazottakat hoztak létre normákkal kötött házasságok révén. Egyetlen szabályt írtak elő az Istenek: a lények nem állhattak össze más elemi lényekkel, akiknek eltérő az erejük. A normák és az elemi lények ezer évig békében éltek, egymást nem zavarva.

Azonban az 1001. évben az utolsó nagy erejű lény is elhunyt, és ez örökösödési vitát robbantott ki. A normák képviselője rossz oldalra állt, emiatt a normák elvesztették minden hatalmukat. Nemcsak hatalmukat, hanem sok életet is elvesztettek a vita során. A kisebb csaták végül még több vérontást követeltek mind a normák, mind az elemi lények oldaláról. A feszültség csillapítása érdekében a kristályok maguk választották ki az új uralkodókat. Minél tisztább volt az uralkodói vérvonal, annál biztosabb lett, hogy a következő vezető az uralkodó gyermeke lesz. Ám a tiszta vérvonal fenntartása nehéz volt, mivel ritka volt a normák vérének keveredése miatt. Az uralkodók hosszú életűek voltak, de gyermekük ritkán született. Előfordult, hogy egy uralkodónak több felesége is volt emiatt. A tiszta vérvonal fenntartása érdekében az elemi lények egyre távolabb kerültek a normáktól, akiket lassan minden joguktól megfosztottak. Normákat öltek meg feleslegesen, hogy megtisztítsák a vérvonalat. Az ártatlan norma gyermekek kegyetlen halálai véres eseményekhez vezettek, amit Véres Korszaknak neveznek.

Aztán egyszer csak egyik napról a másikra elhunyt Vardel uralkodónője, aki a tér és illúziók egyik legnagyobb mestere volt. A lila kristály egy norma nőt választott uralkodónak, akit Mirának hívtak. Mira nemcsak felkarolta a normákat, hanem békét is teremtett. Mivel nem volt elemi lény, nem volt kizárt, hogy összeházasodjon egy másik hatalmas lénnyel, így Vardel és Lyvoria népe egyesült. Hosszú ideig virágzó időszak következett. A normák és az elemik között csökkent a dulakodás és gyilkolás. Egyes normák Mira által földet is kaptak, amint kiérdemelték azt. De a királyság többi tagjai nem nézték ezt jó szemmel, Vardel uralkodója is Mira miatt a többi királyi elemi által meg lett fenyegetve. De Taro olyan hőn szerette feleségét, hogy még háborút is képes lett volna kezdeményezni érte a többi elemi ellen. Kisebb csaták és terjeszkedések kezdődtek az elemik között. Akkor egyszer Vardel és Lyvoria serege együtt harcolt, mind elemi, mind norma. De az Istenek gyermekeik veszekedését nem nézték jó szemmel, emiatt büntetni kezdték őket. A kristályok ereje annál jobban halványodott, minél több elemi halt meg a csatában. Mikor erre a királyok ráeszméltek, közös gyűlést tartottak, ahol a három elemi király és királynő összegyűlt – egyedül Lyvoria királynőjét nem hívták meg.

Rá két napra Mira királynő meghalt. A történtekről senki nem beszél, és senki sem tudja pontosan, mi történt; ez egy olyan tabu téma, amelyről nyilvánosan senki sem beszélhet. Mira halálának napján sötétség borult a világra,  a nap és a hold találkozott 24 órán keresztül. Taro, a férje, Vardel népével együtt elzárkózott mindentől, és minden erejét a katonai erőbe fektette, abban reménykedve, hogy egyszer olyan békét teremthet, mint felesége. De hiába próbálkozott, kötelessége volt újra megházasodni a vérvonal miatt és utána cselekedetei abban maradtak. A lila kristály pedig 6 évre rá, új uralkodót választott Lyvoria népének. A normák élete újra megváltozott, lázadásokkal próbálták maguknak kiharcolni jogaikat, sikertelenül. Taro, Mira halálának emlékére íratott egy törvényt, amely kimondja, hogy a normákra való vadászat életfogytiglani büntetéssel jár az elemik számára. A törvényt mind a három király elfogadta. Tilos lett normákat ölni, de ezt a törvényt mind a négy országban négyféleképpen kezdték el értelmezni. Ettől kezdve a normák véglegesen is elveszítették a szabadságra való jogukat.