Novellák

Egy be nem tartott ígéret (Charles Leclerc)

Sziasztok! Először is nagyon szeretném megköszönni 

a sok csillagot és komit a Landos részhez! ♥ 

Nemsoká érkezik a harmadik része, és gyereknapon

pedig egy teljesen más jellegű írással leplek meg titeket! 

Ez egy Charles-os novella, amihez az instámra feltöltöttem 

egy playlistet! Ha van kedved kövess be az instán is! (orangeflowerxoxo)

Jó olvasást! ♥ 

UI: A *** időugrásokat jelölnek!

– Láttál? Láttál? – Még be sem ért a kapun, Helena már hallotta Charles izgatott hangját.

A lány nem tudott részt venni a nála három évvel fiatalabb fiú versenyén, mert neki is fontos programja volt ami az ő jövőjét ugyanúgy meghatározta mint a gokartverseny Charlesét.

– Sziaa! – Helena azonnal a fiú karjaiba vetette magát.

A kislány egy fagylaltozóban ismerte meg a fiút. Charles a nagymamájával volt ott, Helena, vagy ahogyan csak is Charles szólíthatta: Heli pedig a szüleivel, a kislány sikeres fotózása után.

Gyerekmodelleket kerestek, Helena édesanyja pedig ragyogóbb életutat el sem tudott képzelni a lányának, mint, hogy modell legyen. Charles akkor volt nyolc éves, Heli tizenegy. A lány hosszú haja és a gyerekparfümjének málnás illata teljesen elbűvölte a tejfogú,mosolygós kisfiút. Összeszedte minden bátorságát és megkopogtatta a lány vállát aki nem tudott dönteni az ízek között.

– Na, kiválasztottad mit szeretnél? – Kérdezte a kisfiú aki igazából annyira nem is kívánta a fagylaltot, de mindenképp szeretett volna témát találni amivel megszólíthatja a lányt.

– Ahj! Nem! Nem tudok dönteni, mind a kedvencem! Az összes! – Sóhajtott drámaian Helena

– Ha leülsz velem fagyizni oda, meghívlak mindből egy gombócra! Na? Benne vagy?

Helena az egyik két személyes asztalra nézett ahonnan nagyon szép volt a kilátás. Biztos volt benne, hogy ezt az asztalt nem két gyereknek tervezték, de végül is nem voltak sokan, egy – egy fél gombóc fagyitól meg csak nem kap torokgyulladást, nem igaz?

Mosolyogva bólintott a kislány és mint ahogy a nagyoktól látta kezet nyújtott.

– Helena vagyok, és te?

– Charles, nagyon örülök. Akkor menj és ülj le, hozom a fagyikat.

A két nő mosolyogva nézte a gyerekeket akik attól a naptól kezdve legjobb barátok lettek.

– Még nem tudtam visszanézni, pedig anyukád ideadta a felvételt amikor voltam nála a szalonban. – Mosolygott a lány és végig mérte a legjobb barátját aki bár mindig elkacagta a dolgot, de Heli szerint minden versenye után kicsit felnőttesebben jött vissza.

– Semmi baj, majd megnézzük együtt és akkor majd kielemezzük a történeseket. Milyen volt a fotózás? Mikor láthatom a képeket? Benne leszel majd valami olyan magazinban is ami nálunk is kapható? – Charles igazán otthon érezte magát, levágódott a függőágyra.

A lány mosolyogva kihozta a borítékot amikben a képek lapultak. A szerinte legjobban sikerült képeket előhívatta a kedves fotósnővel, hogy megmutathassa az ő Charlesának.