A végzet jóslata

5. Rész

Jae-Hwan szemszöge:

Yung-Nam eltalálta a legérzékenyebb pontomat a vállamat.
Vállamhoz kaptam és fájdalomtól eltorzúlt arccal néztem rá..
A fájdalom eluralkodott rajtam szédülni keztem mielőtt főldet értem volna, valaki elkapott Yung-Nam volt az úgy éreztem biztonságba vagyok és mielőtt bármit is mondhattam volna elsötétült elöttem minden.

Egy mezőn ébredtem. Még is, hogy kerültem én ide? Feltápaszkodtam körülnéztem de egy lelket sem láttam..
Úgy döntöttem, hogy elindulok egy irányba aztán csak kilyukadok valahol.
Talán fél órája sétálhattam, mikor megláttam egy kis erdőt bementem az erdőbe és elém tárult egy gyönyörű szép fakunyhó, ami melett egy kis tó helyezkedett el nagyon szép látvány nyújtott. Különös érzés vont magába mintha jártam volna itt ezelőtt!
Halottam, hogy, valaki alatt megreccsen egy ág gyorsan a fa mögé bújtam és figyeltem mi történik .
Egy férfit láttam hátulról, aki a fakunyhó felé tartott bekopogott, majd várt. Nem sokáig kelett várnia, amint bekopogott pár másodperc és egy nő nyitott neki ajtót, aki hirtelen a férfi nyakába ugrott. Ahogy a lány kikerült a férfi takarásából megláttam saját magam?? De még is, hogy?? Én itt vagyok!! Ez, hogy lehetséges? És ki az a férfi, akit nagy hévvel és őszinte boldogsággal ölelek át nyakánál fogva és úgy szorítom mintha soha nem akarnám őt elengedni??? Mi ez az érzés?? Még is hol vagyok??

A fejem iszonyatosan fájni kezdett, majd elnyelt a sötétség.

Zihálva keltem fel. Ez csak egy álom volt? Vagy a valóság? Nem tudtam mi történik körülöttem.
Körülnéztem és eluralkodott rajtam a pánik. Még is hol vagyok? Ez nem az én szobám! És nem is a gyengélkedő!
Hirtelen eszembe jutott, hogy mi történt Yung-Nam eltalálta a vállám és ő megfogott, hogy ne a földre essek és utána teljes képszakadás.
Jobban körbenéztem egy tágas szobába voltam a falak feketére voltak festve az ágynemű is fekete szinbe pombázott a bútorok fehér és fekete árnyalat szineit vették fel!

Az ágy melett volt egy komód, ahol egy fotó volt bekeretesztetve egy kisfiú volt rajta és egy nő. Kezembe vettem a képet és mosolyogtam a fiú boldog volt a képen és valószínűleg az anyukájával volt hisz nagyon hasonlítottak egymásra. Vissza tettem a képet a helyére.
Még egyszer körbenéztem szinte varázslatos volt ez a szoba és egy nagyon ismerős illat töltötte be a szobát! Az álmomra gondoltam, mikor megöleltem a férfit ugyan ezt az illatot éreztem hiába néztem külső szemmel az eseményeket mindent éreztem, amit az a nő, aki én voltam.
Az ajtó nyílt oda kaptam a fejem és, aki belépet rajta nem más volt mint Yung-Nam.

- Oh hát felkeltél csipkerózsika? -mosolygot csábosan.

-Hol vagyok? Te hoztál ide? -Bombáztam a kérdéseimmel.

-Nálam vagy a szobámba! Igen én hoztalak ide! -mondta nemes egyszerűsséggel.

-Miért nem a gyengélkedőre vittél? - Tettem fel neki a következő kérdésem.

-Szépségem te is tudod nem vihettelek oda! Elhoztalak hozzám és a legjobb orvost hívtam ki hozzád! Ne aggódj itt biztos kezekbe vagy.

Ezt most, hogy érti hogy nem vihetett oda?? Talán tud a titkomról? De az lehetetlen! Senkinek nem beszéltem róla! Gondoltam magamba.

-Aha gondolom mennyire. -mondtam gúnyosan.

Megkordult a gyomrom. Yung-Nam-ra néztem, aki elmosolyodott és megszólalt.

-Gyere csináltam neked vacsorát.
Majd megfordult és kiment a szobából.

Kiszáltam az ágyból és utána mentem.
Ahogy kiléptem a szobaból egy hatlamas folyosó tárult elém, ahogy haladtam a folyosón sok szobát láttam mindegyik szoba ajtaja ki volt nyitva egyedül egy volt bezárva kiváncsi voltam, miért is van bezárva az az ajtó de nem kiséreltem meg a sorsom tovább mentem.
Egy hosszú csigalépcső vezetett lefelé elindultam hát azon. Itt a falakon fehér és a fekete árnyalat játszódott.
Ahogy le értem egy hatalmas nappali tárult elém nagy kanapé a kanapé előtt egy nagy plazma TV egy kandaló a szoba bal oldalán és egy nagy szép ablak, ahol félig elvolt húzva a sötétítő.
Könyves polcok voltak jobb oldalt tele könyvel. Nem hittem volna, hogy Yung-Nam szeret olvasni.
Miután kicsodáltam magam tovább indultam reméltem, hogy a konyha felé!
Mikor beléptem a konyhába elállt még a lélegzetem is.

~~~~

Sziasztok!♥️
Meghoztam az 5. részt♥️
Szerdán érkezik a 6. részt♥️

Most is hoztam érdekességet Dél-Koreá-ról🇰🇷

A fenti képen a Pukcshon hanokfalu látható

A Pukcshon hankofaluban (Bukchon) egyedülálló lehetőségünk nyílik bepillantani Szöul évszázadokkal korábban élt lakosainak életébe. Nagyjából 900 hagyományos koreai ház, vagyis hanok található ebben a szűk utcás faluban, amelynek történelme legalább 600 évre, az úgynevezett Csoszon-korba nyúlik vissza. A Pukcshon hanokfalu a fenséges Kjongbokkung és Cshangdokkung paloták között helyezkedik el, ez a környezet pedig még tovább emeli a hely történelmi hangulatát.

Bár a Pukcshon hanokfalu egy történelmi látványosság, ez nem jelenti azt, hogy a jelen nem képviselteti magát itt. Számos hanokban találhatunk kávézókat és teaházakat, illetve múzeumokat, többek között a Szöuli Történeti Múzeumot is. A falu közelében fekvő városrészekben, mint amilyen Inszadong, hagyományos koreai piacok is fellelhetőek.