Az iskola parkolójában megállt Alex és felém fordult.
-Akármit is mondd Nina,ne higyj neki. Nagyon szeretlek,és bármi történjék ez így van-nézett rám arcán teljes komolysággal,amitől teljesen zavardotot lettem
-Alex,miről beszélsz?-ráztam meg a fejem,mintha attól helyre rázódnának a dolgok,de nem segített
-Semmiről-pattant ki a kocsiból és az én oldalamra sétált,hogy kinyissa előttem az ajtót-Gyere,bébi-hangjában csalódottság tükröződött
-Én is szeretlek-fogtam két kezem közé az arcát,tenyeremet pedig apró borostája bökötte
Alex a kezébe vette a kezem és úgy mentünk a suli fele. Egy-két picsa,aki jóba van Ninával nagyon nézett minket. Néha mintha valamit furcsálltak volna és ez nagyon fura érzés volt.
-Mi bajuk van?-súgtam bele Alex fülébe
Mintha meg se hallotta volna úgy ment tovább,amitől egyre jobban aggódtam. Mert nem volt nehéz kitalálni,hogy valamiről nem tudok,és nyílván Nina és a csatlósai igen.
A suli épületébe léptünk be és előttünk állt Nina. Mint aki egész végig azt várta,hogy belépjünk.
-Szia Hazel-kezdett bele nyájasan
-Mit akarsz?-Alexre néztem,aki félve nézett Ninára
Azt hittem ott helyben elsírom magam,mert ha a magabiztos Alex fél,akkor kurva nagy gáz van.
-Szóval nem mondta még-nézett fel Alexre
-Húzz innen Nina,kérlek. Ne bassz el mindent,csak hogy neked jó legyen!-mordult rá Alex a kicsike lányra
-Én adtam neked választási lehetőséget,Alex-úgy ejti ki a nevét mintha egy éles kés lenne
-Miről beszél?-nézek rá a mellettem álló fiúról,és egy pillanatra próbálom kizárni az előttem pofázó lányt
-Mutatok neked egy videót,hátha érdekel-nyújtja felém a telefonját
Tudtam,hogy nem szabad oda néznem,de muszáj volt. Tudnom kellett mit tett Alex.
A videón Alex Nina szájában matat. Egy buliban...amin múltkor volt Alex és én nem akartam elmenni. De nem hibáztathatom magam...
Minden összetört bennem és homályosan láttam a sok könnytől ami a szemembe gyűlt,de nem sírhattam,nem adom meg ezt az örömöt senkinek. Tudom,hogy Nina ezt akarja és én valami egészen mást fogok neki adni.
Hirtelen elkaptam Nina barna felkötött haját és hátrarántottam. A lány felsikoltott és véletlen elesett. A csípőjére ültem és ott ütöttem,ahol értem. Ameddig tudtam csak püföltem. Minden iránta érzett haragomat belevittem azokba az ütésekbe. Ütöttem ököllel,tenyérrel,kézfejjel,amivek csak elértem. Ő meg csak próbált védekezni mindhiába.
-Megérdemled,te büdös ribanc. Remélem most örülsz-egy utolsót behúztam még neki ököllel,és felálltam-Senki nem alázhat meg,vágod? Senki. Nem fogsz sírni látni,soha!-rúgtam bele még a földön és hátat fordítottam mielőtt jön egy tanár.
Bár mindegy,mert ebből úgyis igazgatói ügy lesz.
Alex szinte könnyes szemekkel állt ott lefagyva és engem nézett.
-Ezt érdemeltem? Minden egyes szeretleket visszavonok,ami elhagyta a számat,főleg azokat amiket azután mondtam,hogy a szád hozzáért ahhoz a szajháéhoz-néztem végig rajta egy undorral-Undorok tőled,minden porcikádtól-mutatok végig a testén
Szerencsémre nem sokan nézték végig ezt a műsort,mert túl gyorsan lezajlott ahhoz,hogy végig menjen az iskolán a híre.
Gyalog indultam haza az iskolából,és amint elhagytam a parkolót elvágták az utolsó szálat,ami visszatartott attól,hogy sírjak. A könnyek ömlöttek a szememből. Nem tudtam eddig,hogy lehet egyszerre ennyi mindent érezni egy ember iránt.
Gyűlöltem őt teljes szívemből,mégis szerettem.
A szájától undorottam,de mégis azt kívántam bárcsak az ajkamon lenne.
Haragudtam rá,de bárcsak utánam futott volna,hogy mindent megmagyarázzon.
De nem tette,mert nem tudta volna megmagyarázni. Meg sem próbálta. Elengedett. Egy szó nélkül.
És Ninával maradt ott.
A szívem minden gondolat után még kisebb darabokra tört. Még a haza vezető út felét se tettem meg,de a sminkem bár csak fekete foltokban folyt végig az arcomon,a hajam tiszta kóc volt,és a tenyeremben a köreim nyoma ékesedett.
Tombolni akartam. Valamit összetörni,hogy lássam hogyan néz ki most a szívem.
A földön egy sörös üveget találtam és teljes erőmből az aszfalthoz vágtam,amin szét is posszant apró darabokra. Pár repülő darabkája találkozott a lábammal,és kicsit meg is vágta azt.
Végre hazaértem,szinte beestem az ajtón. A cipőmet lerugtam és bebotorkáltam a konyhába,onnan pedig fel a szobámba,és hála az égnek nem volt otthon senki.
A szobámba körül néztem és minden közös képet a falhoz vagy a földhöz vágtam.
A pólókat és a pulcsikat,amiket a szekrényembe hagyott azt össze ragasztóztam és csillámot burítottam rá.
Bosszút akartam állni,akárhogyan. Tudtam,hogy egy pulcsi nem fog neki annyira fájni mint nekem a szívem,de mindent tönkre akartam tenni ami egy kicsit is mi ő.
Magamra se ismertem,teljesen kifordultam önmagamból. Utáltam,hogy ezt tette velem.
A ruháit ezek után a wc-be mártottam és egyesével kihajítottam az ablakomon.
Fáradtan az ágyra dőltem és sírtam tovább,de az ágyneműmön az illata terjedgett,szóval lehúztam az ágyamat és a kandalóba dobtam az illatával átitatott cuccokat.
A tombolás teljesen leszívta az energiám,ezért végleg ledőltem az ágyamra,hogy álomba sírjam magam. Összegömbölyödtem az ágy közepén és míg nem tudtam elaludni,vártam,hogy betoppanjon a szobám ajtaján esdekezve a bocsánatomért,de nem jött el....
Kicsit sokat kellett várni erre a részre,és most biztos utáltok,nagyoon sajnálom :(
YOU ARE READING
Mindörökké,és tovább...
Romance-Kérlek,csak egy kis időre játszd el,hogy a barátnőm vagy! -Felfogtad,hogy nem? Sajnálom!-mondtam el neki századjára a válaszom,de nem bírta elviselni -Nem nagyon tudom felfogni,hogy te hogyan tudsz nekem nemet mondani-értetlenkedett továbbra is -Há...
