Két tűz között

9. fejezet

Tudom nem éppen a legfelkapottabb étterembe hozott a francia pilóta, bár azzal is tisztában vagyok, hogy a helyiek nincsenek tisztába a forma-1-es mezőnyben szereplő versenyzőkkel, hiszen akkor nem ücsörögnénk ilyen nyugodtan. Vagy is csak részben vagyok nyugodt... Nem tudom, hogyan kezelhetném ezt a helyzetet. Túlságosan is ismeretlen ez a helyzet mind kettőnknek. Eddig minden egyszerűbbnek tűnt a négy fal közt... Amikor igazából csak ketten voltunk. Legalább is majdnem mindig ketten voltunk. Hiszen amikor szerencsénk volt kettesben tudtunk lenni. De ha bele gondolok ennél a helyzetnél még az is egyszerűbbnek tűnt, amikor hárman utaztunk Mugelloba és hallgattam Pyry két értelmű beszólásait, ami leginkább a fiatal franciának szóltak és nem nekem. Most viszont itt ülünk ketten az asztalnál és fogalmam sincs hogyan is kezdhetnék bele a beszélgetésbe. Azt hiszem mind a ketten arra várunk, hogy a másikunk szólaljon meg hamarabb. Pincér közelebb lépett az asztalunkhoz és először megmutatta a vörös bort, ami szerinte tökéletes választás a ma estéhez. Pierre biccentett, hogy elfogadjuk így a felszolgáló mind kettőnknek öntött. Azt hiszem jelenleg nagyon is szükségem van az alkohol jótékony hatására. Kicsikét legalább is lassuljanak a gondolataim és ellazuljak.

-Jól vagy?-tette fel a kérdést mosolyogva Pierre miután kettesben maradtunk.

- Persze... Csak...-kezdtem bele bátortalanul, de elakadtam. Nehezen találtam ebben a helyzetben a szavakat.

- Fura?

- Nagyon.-vallottam be megkönnyebbülve, hogy nem nekem kellett kimondanom ezeket a szavakat.

- Ha megnyugtat nekem is.-vonta meg a vállát és egy apró kis mosoly futott át az arcán.

- Kezdem azt hinni, hogy nem volt túlságosan fair megmozdulás hajnalban rám törni az ajtót. Kialvatlanul áldozat voltam csak.-vágtam vissza frappánsan, mire felszabadultan felnevetett. Szeretem, amikor így nevet. Szerencsére a rendelésünket kellett leadnunk így elterelődött a szó arról, hogy minek is lettem az áldozata kora reggel. Először én adtam le a rendelésemet. Manti-t választottam, ami hasonlít a hazám egyik ételére a raviolira, amíg a pilóta sorolta a kéréseit jobban szemügyre tudtam venni. Szokás szerint borostás az arca... Kék szemei alatt karikákat látok, de ezt annak a számlájára írom, hogy korán kelt, kiindulva abból milyen korán is jelent meg a küszöbömön. Ajkait egy pillanatra elhúzta egy fura fintorra, ahogy koncentrált. Elmosolyodtam az apró kis gesztuson. Pincér biccentett és magukra hagyott.

-Kérdezhetek valamit?-szólaltam meg. Egy ideje gondolkoztam már azon, hogy meg kellene kérdeznem... De talán nem a legjobb az időzítésem. Viszont most már bele kezdtem és tudom nem táncolhatok vissza.

- Miért ne kérdezhetnél Francesca?-kontrázott vissza, miközben kezébe vette a talpas poharat és bele kortyolt.

- Miért lett vége Caterina-val? Mai napig nem értem, hogy mentetek szét, hiszen ti voltatok a paddock álompárja.-fecsegtem el a kérdéseimet, amivel megleptem, hiszen hangosan bele prüszkölt a boros pohárba. Szemeim kikerekedtek, hiszen nem értettem... Megleptem a kíváncsiságommal?

- Tessék?-köhögve szólalt meg és sajnáltam, hogy így letámadtam a kíváncsiságommal. Persze megint hamarabb járt a szád Francesca...- Te tényleg ezt kérdezted? Komolyan?

- Finomabban adtam a tudtodra a kíváncsiságomat... Úgy emlékszem te Monzában ennél, hogy is mondjam... Ennél nyíltabban fogalmaztál.-vontam meg a vállam és csak előre dőltem és megtámaszkodtam az asztalon. A francia egy pillanatra ledermedt, majd lassan megfontoltan közelebb hajolt hozzám.

- Tényleg kíváncsi vagy rá?-úgy vettem észre szándékosan kerüli azt a kijelentésemet, mi szerint mi történt Monzában. Mit emleget fel számomra eléggé nyíltan fogalmazva... Főleg, ha bele gondolok, azóta elég masszívan kerüljük azt a bizonyos kérdést.