.
.
.
- ...mert elég sok rossz dolgot hallottam erről az előadóról, de szerintem nem is olyan rossz.
- Ezt nem tudhatod még egy hét után, - horkant fel Hajime, - a velejéig gonoszak mindig addi titkolják, amíg már túl késő van, hogy ejtsd a tantárgyat.
Hanamaki vállatvonva nevetett ezzel azt jelezve, hogy nem tud vitatkozni Hajime logikájával. - Nos- bárhogy is legyen- nem számít. Úgy is ez az utolsó évünk. Majd csak elviselem.
Hajime lakása felé tartanak, hogy elvigyenek még pár dobozt. Átköltözik majd egy egyszobás lakásba ami elég közel van Hanamakiéhoz- és még az egyetemhez is, és mostmár úgysem kellett neki egy akkora hely, így hogy mostmár magában van. Soha nem volt olyan nagyon vásárolgatós típus, és nagyjából mindig ugyan azt a 3 öltözéknek a kisebb változatait hordta, váltogatva ezeket egész évben. Őszintén, szerencsés volt, hogy ilyen kevés időn belül talált magának egy új lakást- ha Hanamaki nem ismerte volna (alig) ezt a csávót, aki korábban bérelte, és nem futott volna össze vele egy késő esti 7/11-i futás közben, Hajime valószínüleg nem is tudott volna róla. Kis áldások, mondja magának. Már a sarkon is vannak.
Hanamaki lelassult amikor elhaladtak azelőtt a pékség előtt akik a krémfelfújtakat csinálták, ami valamikor a kedvenc helyévé vált, bármikor amikor eljött Hajiméhez. Ott biztos nagyon jó a tészta-tejszín arány- vagy valami ilyesmi. - Hé, ne vegyünk valamit, hogy megegyük nálad?
- Számít egyáltalán a véleményem? - kérdezte Hajime szárazon, majd Hanamaki kinyújtotta rá a nyelvét mielőtt bement volna a pékségbe, meg sem várva, hogy kövesse őt. Hajime megforgatta a szemeit, ahogy az üvegajtó becsukódott, majd a zsebeibe süllyesztve a kezeit, nekidőlt az ablaküvegnek, amely tavaszi sütemények és péksütemények sokaságát zárta el a külvilágtól. A csúcsforgalomban elsuhanó tömeg nyüzsgését figyelte, és röviden azon töprengett, hogy vajon hányan nem ebbe az univerzumban kezdhettek.
A város minden szeglete élettel telt meg az év ezen időszakában, mintha megpróbálná pótolni azt ami elveszett. Természetesen, egy kicsit sem járt közel ahhoz, hogy betöltse azt az űrt, de Hajime ennek ellenére is szereti a körülötte virágzó város látványát. Erre a gondolatra önsanyargatóan fújtatott- mikor vált ő ilyen érzelgőssé? Biztos Oikawa volt rá ilyen hatással.
... Oikawa. Egésznap Oikawa jár a fejében. De nem kellemetlenül gondol rá, mert a vele kapcsolatos emlékek már mindig kedvesen látogatják meg őt, meleg és színes, a szomorú utóízek ellenére is. Hajime a gyerekkorukról álmodik, szentjánosbogár vadászatokról és olyan nyarakról amelyek akkor még végtelennek tűntek; egy régi kapitányi mezről egy költöztető dobozba dobva, aminek egy kicsit még mindig suli tornaterem szaga van, ami mindkettejük tinédzser boldogságát hordozta magával; a téli cipőik a cipőtartón arra emlékeztette őt, hogy milyen cseresznye pirosak voltak Oikawa fülei és az orra azon a karácsonyi éjjelen.
Hogy Hajime állandóan hiányolja őt, minden egyes dolgot belőle. Hogy milyen elviselhetetlen olykor tudni, hogy végleg elment. De minden nap amikor nincs Hajime mellett, észreveteti vele, hogy Oikawa mennyire része volt mindennek amit csinált: szófordulatokban, ízlés és filmekben, viccekben, becenevekben, a ronda bögrékben amelyeket még mindig gyűjt, a szülinapi krémfelfújas dobozban, amivel valahogy képes volt egyedül előállni. A barátok akik mindörökké emlékezni fognak rá, mindörökké szeretni fogják- a szíve árnyalatait,- a reménye alakjait.
Hajime megtanulta, hogy Oikawa Tooru nélkü ismerni az életet, nem tesz annyit, mint egy univerzumot sem ismerni nélküle.
Idióta. Hiszen itt vagyok.
A csípős korai estén, a szél megindul, és a cseresznyevirágok illatával árassza el a várost.
VÉGE
Nos ismét nagyon szeretném megköszönni mindazoknak akik egészen a végégig követték ezt a fanfiction-t. Remélem, hogy nektek is annyira tetszett mint nekem, mert szerintem ez egy gyönyörű és szívmelengetően szomorú történet volt. Nagyon szeretem ezeket a jófajta IwaOi fanfic-eket fordítgatni.
Mint mindig most is megeszeretnélek kérni titeket arra, hogy az eredeti munkát is tekintsétek meg, és ha nem is olvassátok el, akkor már egy kudo is nagy támogatás lehet az eredeti író számára.
Ismét köszönöm, hogy elolvastátok, majd nemsokára jelentkezem egy következő fordítással. Byee~
YOU ARE READING
Bárhova is megyek (hozzád visszatérek) || IwaOi || (fordítás)
Fanfiction"Mi van ha az én és a te univerzumod között az a kis eltérés van, hogy az enyémben összejöttünk, és... és én élek?" Az univerzumok úgy vannak összevarrva mint egy könyv lapjai; amikor összérnek könnyedén áttudsz rajtuk sétálni egy másikba. Általában...
