Zoé és Izabella

Zoé Parker

Minden hat évvel kezdődött:

- Gyerekek délután elmegyünk a Városi Könyvtár-ba!- jelentette be Csilla néni

- Ne mááááááááár! -hallatszott minden oldalról

-Gyerekek nem lesz rossz és még érdekes programon is részt vehettek. -szólt mézesmázasan Csilla néni reménytelenül

Csak azzal nem számolt , hogy húsz diákot meggyőzni nehezebb mint egy oroszlánt betanítani.

De valljuk be mi az érdekes egy ócska könyvben.

- És mi a program? -kérdeztem hirtelen

-Zoé először tedd fel a kezed és majd megtudjátok. -nézett rám

Na az én vagyok de olyan unalmas volt az óra. Később mindenki ellenkezésére felszálltunk a buszra. Így indultunk el a könyvtárba végül. Az egész út unalmas lett volna ha a fiúk a bohóckodás magunknak tartják meg de mivel ennek az ellenkezője történt meg úgyhogy a poénok csak röpködtek a levegőben. Párat azért én is odaszúrtam mert azért na. Negyedóra múlva mint kiderült megérkeztünk.

- Álljatok szépen kettesével! - jelentette ki Csilla néne

- Sziasztok én Emese vagyok. Szólítsatok nyugodtan Mesinek. -vetette fel az idegen vezető . -Válasszatok négyfős csapatokat és indulhat a móka.

-Lehet szabadválasztás alapján? -vetette fel a kérdést az egyetlen könyvmoly az osztályban

-Jó legyen.- egyeztek bele a felnőttek

Ezután kezdett kialakulni a csapatok ekkor viszont hallottam a nevem:

- Zoé jössz vagy még bámulod a kaput? -kérdezte viccelve Ákos a legnagyobb támogatom a többi fiú közül mivel valahogy én jobban bírom a fiúbarátaim mint az idegesítő lányokat.

- Jövök már. -szóltam mosolyogva

- Mindenki kap egy feladat lapot és a leggyorsabb csapat megkapja kincs tartalmát.- közölte Emese

-Sok sikert mindenkinek!-hangzott el Csilla néni szava

- Na én elmegyek megkeresni ezeket a könyveket. -böktem a könyvlistára miután lefényképeztem

- Ok! -egyeztek bele a csapat tagjai

Ezt követően olyan történt ami még soha se a történelemben.

Sétálgatok a könyvsor mögött (inkább bolyongtam) és szépen egyes kötetetekbe kicsit beleolvasok és hirtelen Ákossal véletlen összefuttok. Már messziről nézett rám. És leesett a vállamról a teher mikor megtudtam ,hogy csak segíteni jött. S mint kiderült ez a könyvtár egy titkot rejt magában csak még nem jött rá senki még az itt dolgozók se, hozzátenném Ákos szerint egy könyvben van elrejtve. Miközben böngésztem minden átmenet nélkül egy könyvet ragadtam meg de nem úgy mint szoktam hanem inkább ahhoz tudnám hasonlítani akár egy új élményhez. Hozzáértem és éreztem miszerint ez bizony nem azok a száraz típusú könyvek közé tartozik. Kinyitottam és egy rövid üzenetet találtam benne:

"Ha olvasod e papírost egyetlen kívánságod teljesül ha elolvasod e könyvet mindenre fény derül" Ekkor viszont Ákos fel ordított én ijedten ejtettem le papírost.

-Végre meg van a megoldás! -rángatott mint egy rongybabát

-Jó azért megtennéd rángatás nélkül az ujjongást? -vetettem oda

A csapatunk Emesének adta a feladatlapot és boldogan jelentette ki , hogy miénk a kincs. Valami folytán azt üzente miképp bármilyen könyvet megtarthattunk örökre. Azért ha tudtuk volna... ennek ellenére én választottam azt a mesébe illő szövegű könyvet. Bár mindenki nagyot nézett noha jómagam mindössze egy regényt választottam dehogy az egész könyvtárt nyalábóltam volna fel. Hazafelé többiek csodálkozására nem a fiúkat szórakoztattam hanem csöndben hallgattam az energia adó zenéket. Srácok kérdezgettek miután meg untták az elsuhanó kocsik számolását. Mikor végre megérkeztünk a sulihoz. Valamennyien indultak otthonukba már csak mi maradtunk. Ötlettől vezérelve mégis egyedül indultam el. Azt követően fáradtan az ágyamra vetettem magam. Mindennel együtt elképesztő volt ez a naP. Bár tovább tartott volna na sebaj .Nyugodtan aludtam elvégül