miserere mei - bleach one shots

ᴉɾuᴉɥS oʞɐɹᴉH - ˙I

– Na, mi tetszik?

– Te – bugyborékoltál rajtakapottan és elfordítottad a tekinteted. – Viccesen viselkedsz, tudod? Minden rendben?

– Most, hogy azt mondtad, tetszem neked, minden a legnagyobb rendben. – Shinji összegyűrte a szendvics papírját és a tálcájára ejtette. Most már mindkét keze szabad volt és egészen illetlenül fel tudott könyökölni.

Biztos lehettél benne, hogy csak szórakozik, és mivel jó kedved volt, nem hárítottad el a játékát; korábban már megtapasztaltad, hogy nincs sok eredménye. Nem voltál gyakorlott benne, de le akartad nyomni a flörtpárbajban, hogy végre rájöjjön, mit és mit nem engedhet meg magának veled szemben.

– Csupán félreérthetően fogalmaztál, kedves – adtad vissza a korábbi becézést hasonlóan félreérthető módon, mert a szó elsődleges jelentése járt a fejedben az ajándék innivaló miatt. Szemrebbenés nélkül megmondtad volna Shinjinek, ha belekapaszkodik, de nem élt a lehetőséggel.

– Néha épp az ellenkezőjét mondom, mint ami a fejemben jár – mondta könnyedén, bocsánatkérő pillantással. Úgy tűnt, visszavonult, de az előbbiek után elöntő adrenalin arra sarkallt, hogy még egy lépést tegyél felé, bebiztosítva a helyzet feletti uralmadat.

– Szóval valójában utálatosnak és csúnyának tartasz? Megjegyeztem, Hirako-kun – csipkelődtél, amitől Shinji előbb elsápadt, majd elpirult. Gonoszság volt, mégis tetszett, ahogy kis vörös foltok gyúltak az orcáján, és a haja sem volt elég hosszú, hogy eltüntesse a szemed elől.

– Nem, nem, nem így játsszuk ezt a fordított játékot – szedte össze magát, tekintetében pajkos fény villant, ahogy végül felvett egy szál sült krumplit és cigarettára emlékeztetőn pörgette az ujjai között. – Szép és szórakoztató vagy, kislány – mondta –, szeretnék veled máskor is együtt vacsorázni.

– Ne is álmodj róla! – nevettél. Letetted a poharat magatok közé és barátságosan intettél, hogy igyon belőle, ha akar. Shinji elértette a célzást, és megrökönyödve nézhetted végig, ahogy a sült krumpli mélyre merül az epres habokban, mielőtt eltűnt volna Shinji szájában. Lenyalta a shake-et az ujjáról, majd, mintha mi sem történt volna, újabb szálat vett a kezébe. – Csak a szerencsén múlott, hogy épp én kerültem az utadba, vagyis, hogy te az enyémbe. – Igyekeztél figyelmen kívül hagyni, hogy Shinji mit művelt a shake-kel és a sült krumplival, de nem sikerült. – ...legalább finom? – fintorogtál. Shinji élénken bólintott.

– Nagyon is! Kérsz? – Választ sem várva feléd nyújtott egy szálat, de nem fogadtad el; egy sajátot dugtál a félig kiürült pohárba, és míg fohászkodtál a feljebbvalóhoz, hogy ne hányj a nedves sült krumpli érintésétől, végül megetted. Csodálkozva igazat adtál a fiúnak; tényleg nem volt olyan borzalmas, mint amire számítottál, de a látvánnyal továbbra sem tudtál megbarátkozni. Shinji eközben felszusszant és tovább evett, de látható, eltúlzott csalódottság uralta a vonásait, hogy nem fogadtad el az egészen intim gesztust, mintha egyszerűen nem fogta volna fel, mégis mi kivetnivalód lehetett benne. – Szóval, szépségem – tért vissza az előző témához, nagyvonalúan észre sem véve, hogy rándult meg az ajkad a becenév miatt –, miért is kizárt, hogy legközelebb is veled vacsorázzam?

– Azért, mert otthon szoktam – mondtad gyorsan, az igazsághoz hűen –, most csak megéheztem, mielőtt hazaértem volna.

– Ez máskor is előfordulhat – felelte Shinji a sült krumpliján nyammogva –, nem akarsz velem akkor is összefutni?

– Nagyon kitartó vagy. – Forgattad a szemed, de csak azért, hogy fokozd a drámai hatást, valójában elég jól szórakoztál, amióta a fiú leült az asztalodhoz. Nem szoktál randevúzni és a barátaiddal is ritkán találkoztál; mindannyian be voltatok táblázva. Iskola, diákmunka, tanulás és az otthon töltött egy-egy szabad óra ölelte fel a mindennapjaidat, ami miatt ritkán jutott időd egy városi sétára, egy találkozóra vagy szórakozásra. Amikor ráértél, akkor mások nem és fordítva; végzős voltál, élvezned kellett volna a fiatalságod, de épp ekkor nem volt kivel. Senki sem ért rá aznap este, hogy veled menjen a gyorsétterembe, pedig bárkivel szívesen összefutottál volna.