miserere mei - bleach one shots

ᴉɾuᴉɥS oʞɐɹᴉH - ˙I

Szeretettel az egyetlen hirakoswife046 -omnak, öröm volt hallani a nevetését, amíg elolvasta ♥

Hirako Shinji x Reader E/2, modern kor

Röviden Shinji beszédéről: kansai akcentusa van, amit nem tudtam másképp érzékeltetni, mint hogy szépen és tisztán, szlengmentesen beszél és kimondja a teljes szót (de kínosan pontosan, értsd: a teljes szót, hasonulás/összeolvadások nélkül, stb.), a hangja pedig egyszerre nyers és dallamos, mert ez áll épp ellentétben a sztenderd japán nyelvvel, ami magánhangzórövidítéseket és másféle igéket használ; magyarul ez nem látszik, de kissé furcsább, korra és látszólagos életkorára nem jellemző szavakat kapott tőlem. Angolul ezt különösen szlenges beszéddel érzékeltetik, és Hirako's wifey is borsodi akcentust kért tőlem neki, ami vicces lett volna, de szerintem nem illik hozzá. Remélem, nem lesz zavaró a választásom, mert nem tudtam mire alapozni magyar nyelven. Jó olvasást kívánok ♥

.

.

.

.

.

Hirako Shinji nem boldogult a McDonald'sban. Csak egy sajtburgert és egy kólát akart, de az érintőképernyős rendelés meghaladta a képességeit, és percek óta tanácstalanul állt (elég egyértelműek voltak az utasítások a kijelzőn, de nem neki; mintha az egész kínaiul lett volna), felduzzasztva a sort maga mögött az egyébként is zsúfolt étteremben. Épp mögötte voltál, ezerszer is megbánva, hogy azt a sort választottad (máshol sem lett volna jobb dolgod, három-négy főt kellett volna kivárnod tőled jobbra és balra is, és kellemetlenül érezted volna magad, ha most sarkon fordulsz és átmész vacsorázni a szemközti rámenezőbe), és végképp elveszítve máskor végtelen türelmedet, szelíden megszólítottad:

– Tudok neked segíteni?

Shinji megfordult és lenézett rád. Nem volt túlságosan magas, de még így is fel kellett emelned a fejed, hogy a tekinteted az arcán nyugodjon. A szőke fiú addig tanácstalan arca felragyogott, lebiggyedt ajkát mosolyra kunkorította, ami folytán teljes, hibátlan fogsorát is megpillanthattad.

– Igen, az csodálatos lenne. Ez a gép kifogott rajtam – vallotta be a nyilvánvalót még szélesebb mosollyal, amitől kezdted megkérdőjelezni a fiú épelméjűségét. Shinji tett egy lépést oldalra, hogy helyet adjon maga mellett a terminálnál, te pedig mellé csusszantál, épp csak elkerülve az ütközést a szomszéd sorban álló nő válltáskájával.

– Mit akartál venni? – kérdezted, gyorsan végigpörgetve a menüsort. Shinji közel volt hozzád, betört az aurádba, amitől libabőrös lett a karod, pedig egyetlen kósza hajszála sem érintett meg. A vállad felett átpillantva nézegette az ételek képeit, a nevük többnyire hidegen hagyta (nem lehetett volna olyan gyorsan elolvasni őket, ahogy tekergetted, Shinji valahogy mégis képes volt rá), és dallamos hangon kezdte sorolni:

– Egy sajtburgert, közepes krumplit, kólát, valamint egy shake-et. Mondd, milyet iszol?

A kérdés meglepett, az ujjad megállt a sült krumpli ikon felett és ismét a fiúhoz fordultál.

– Mégis miből gondoltad, hogy kérek? – Összepréselted az ajkad Shinji le nem hervadó mosolya láttán.

– A segítségedért cserébe adom. Vagy inkább fánkot kívánnál? – Teljesen hétköznapi dolgokat mondott, mégis olyan furcsán beszélt, hogy felvontad a szemöldököd. Enyhén megráztad a fejed, észre sem véve a hitetlenkedő mozdulatot és visszamosolyogtál rá azzal a „na jól van, ezt te sem gondolhatod komolyan" mosollyal, amit a váratlan helyzetek gyakran varázsoltak az arcodra.