Az élet apró örömei.

4.

A minap elgondolkoztam és belém hasított a felismerés,hogy háziasszony lettem. Mindig erre vágytam és mindig erről álmodtam. Majd amikor párommal összeköltöztünk az álomból valóság lett. És itt ismét érvényes az,hogy a mindennapi dolgok boldoggá tesznek. Boldog vagyok amikor az udvaron látom,hogy a frissen mosott ruha lengedezik a szárítón. Vagy az amikor párom metszi a fákat a kertben és én pedig összeszedem a levágott részeket. Boldoggá tesz az is amikor vágjuk a füvet és a zöld fű összetéveszthetetlen illata száll a levegőben,vagy a favágás és a fűrészpor illata. Boldoggá tesz amikor virágot ültetek,majd rendbe teszem a virágágyást,de az is boldoggá tesz amikor friss virágot téve a házba édes illat leng körül mindent. Boldoggá tesznek a szabadban elkészített ételek is,legyen szó akár babgulyásról,akár nyárson sütött szalonnáról,vagy esetleg tárcsán sütött húsokról,és ezek közben a kutyánk Liza mindig ott van egy-egy ártatlan arcot vágva,mert az éppen készülő ételre fáj a foga. De boldog vagyok akkor is amikor nyáron a reggel a teraszon indul. Vagy akkor amikor arról beszélünk,hogy miket akarunk az udvarra építeni és,hogyan szeretnénk a saját kedvünkre formálni azt.  Többek között akkor is boldog vagyok amikor takarítok és belépve a házba a tisztaság illata szökik az orromba. Boldog vagyok,mert ezek a dolgok alkotják a napjainkat egy családként,és habár még nem vagyunk házasok,mégis egy család vagyunk,mert ezek a dolgok tesznek minket családdá és a szeretetünk egymás iránt. Boldog vagyok,hogy ezeket a dolgokat amellett a férfi mellett élhetem át,akit nagyon szeretek.