Igéző Szemeid

Vajon mit akarnak?

Arra ébredtem fel hogy szól az ébresztőm a telefonomon. Mikor fel ültem az ágyon a macskám aludt az ágy végében így csak óvatosan szálltam ki az ágyból hogy ne keltsem fel. Szépen lassan el készültem, majd fogtam a táskám és el indultam az iskolába. A fejem majd szét szakadt annyira feszitették a gondolataim. Ki vettem a táskámból egy doboz fájdalom csillapítót majd zsebre vágtam. Gondoltam így jobban kéznél lesz.
Lassacskán be értem az iskolába ahol szokásához híven Manami ugrott hátamra mire én csak el mosolyodtam.

-Luniii jó reggelt. Miért vagy pulcsiban?

Mondta Manami jókedvűen.

-Csak fáztam idefelé. De te miért vagy ilyen ki vágott ruhába? Derekad, mellkasod és még a vállad is ki van. Haza fognak küldeni

Mondtam neki hiszen tudtam hogy már volt hasonlóra példa.

-Nyugi, nem lesz baj. Chill Luni

Meg paskolta a fejem majd el indult

-Bocsi de tesim lesz és ki fogok kapni.

Mondta és el indult a tesi terem felé. De még hatra integetett búcsúzóként. Én is integettem neki majd fel mentem a terembe majd helyet foglaltam. 5 perc alig telt el, de eggyik osztálytársnőm a táskájával eggyütt az asztalom mellett állt. Nem volt más mint Roxy. Vörös hosszú haját tekergette újja köré szinte észre verhetetlenül.
Látszott rajta hogy izgul és hogy mondani akar valamit.

-Szia Roxy, szeretnél valamit?

Kérdeztem, hiszen talán ő volt az egyetlen aki normálisan is beszélt velem az osztályban.

-Ide ülhetek melléd Luna? Csak hát tudod, elég kellemetlen Montgomery mellett ülni. Nagyon nyomul és érted... A múltkori után még kellemetlenebb mint eddig volt.

A hangja kicsit remegett. Ő volt az osztályban az a lány akiről azt hitték bármit meg tehetnek vele. Meg értettem őt, hiszen ő is rajta volt a listán.

-Persze, gyere nyugodtan. Fogalaj helyet.

Feletem és ki húztam a széket magam mellett

-Köszönöm szépen.

Mondta, majd le rakta a táskát és le ült mellém.
A nap szépen telt és én szépen lassan kezdtem összebarátkozni Roxyval és keztem egyre jobban megkedvelni. Sok mindenről beszéltünk, és ő meg értett engem.
Meséltem neki Dabiról, anyuékról, Manamiról, és meg ezer és egy dolgot el mondtam amit eddig nem tudtam ki mondani. Nagyon boldognak éreztem magam. Meg beszéltük hogy délután el megyünk fagyizni eggyütt. Úgy is volt. Le telt a nap, és suli után el is indultunk.
Sokat nevettünk út közben, és amikor oda értünk nem akartam hinni a szememnek. Hiszen Dabit láttam Manamival. Manami éppen telefonált Dabi pedig az eggyik széken ült és úgy látszott mintha várnának valakit.
Mi oda mentünk hozzájuk.

-Hát sziasztok

Mondtam egy kicsit más hangnemben mint szoktam, hiszen eléggé furcsálltam a helyzetet. Mivel a legjobb barátom, és a párom egy helyen kettesben, elég érdek feszítő számomra.

-Jó napot hölgyek, segíthetek ma valamiben esetleg?

Mondta Dabi, majd fel állt a székből, oda sétált hozzám majd adott egy puszit a homlokomra.

-Ő az akiről meséltél Luna?

Kérdezte Roxy kíváncsian.

-Úgy gondolom én lennék az. Örülök a találkozásnak.

Mondta Dabi majd rá nézett Manamira aki még mindig telefonált majd vissza nézett rám.
Manami meg fordult, még szólt néhány szót a telefonba, majd ki nyomta és oda szaladt hozzánk.