Ellenségből szövetséges

48. rész

Amíg mindenki azzal volt elfoglalva a bálteremben, hogy felrobbant egy pohár, addig Nate, Cole és én a tervrajzot térképnek használva elindultunk megkeresni azt a bizonyos szobát.

-Azt hiszem, itt vagyunk - mondta Nate halkan, miközben megállt az egyik folyosón. - Megnézem, hogy hány őr van.

Mindannyian a falak takarásában voltunk, kivéve Nate egy másodpercig, amikor egy pillanatra kilesett a másik folyosóra.

-Ketten vannak - fordult vissza felénk.

-Akkor gondolom, hogy így az A tervet hagyjuk - suttogtam. A többiek egyetértően bólintottak, mire előhúztam a zsebemből két elektromos sokkolót, amit Maya szerzett valahonnan. Sőt, igazából nem is nagyon kellett szereznie, azt mondta, hogy pont volt otthon nekik kettő sokkoló. Szívesen megnézném, hogy milyen cuccokkal van tele a padlásuk.

-Melyikőtök kéri a másikat? - nyújtottam feléjük az egyiket. Mind a ketten egyszerre nyúltak érte.

-Ne már, Nate, hadd legyen már az enyém - mondta halkan Cole.

-De le akarok sokkolni egy őrt - suttogta Nate.

-Én is.

-Jaj, ne veszekedjetek már - szóltam közbe.

-Akkor add oda mind a kettőt - nézett rám Cole.

-Mi? Nem, nekem is nagy álmom használni egyszer elektromos sokkolót.

-Kipróbálod utána Nate-en - mondta, mire elgondolkodtam.

-Myers?! - szólalt meg Nate, ahogy feltűnt neki, hogy fontolgatom Cole ötletét. - Nem fogsz lesokkolni!

-Jó, most már inkább fejezzük be, és haladjunk, mielőtt Luc megjelenik. Nekem adta Maya a két sokkolót, szóval az egyik az enyém, a másikat meg akkor használjátok együtt - tanácsoltam, mire valami olyasmit dünnyögtek, hogy „oké" .

Kiléptünk a falak takarásából, mire a két őr rögtön felénk kapta a fejét.

-Hé! Mit csináltok ti itt? - förmedt ránk az egyik.

-Öhm... mi csak... eltévedtünk - adtam az ártatlant.

-Jó, de erre nem lehetnek vendégek, menjetek vissza a bálterembe! Hajrá!

Egy nagyot sóhajtottam, mivel azt hittem, hogy ennél kedvesebbek lesznek az őrök.

Összenéztem Nate-el és Cole-al, majd amikor bólintottam, egyszerre kaptuk elő az elektromos sokkolónkat és ráztuk meg vele az őröket; én a bunkóbbat, a fiúk pedig azt, aki nem szólt semmit, csak bámult rám. Ha csak ő lett volna az egyedüli őr, akkor valószínűleg még az A terv is bevált volna.

A két férfi eszméletlenül esett a földre, mire leguggolva az egyikhez kivettem a zsebéből a kártyát, ami az ajtót nyitotta.

-Jól esett lesokkolni - bökött Nate az őr felé - Nem volt szimpatikus.

-Miért? Nekem ő volt a szimpatikusabb a kettő közül - mondtam.

-Nekem nem. Furán nézett rád.

-Aha - bólintottam, miközben fogalmam sem volt, hogy ezt mire mondta.

Óvatosan átléptem a két férfit, majd a kártyát a terminálhoz érintve kinyitottam az ajtót, miközben ösztönösen hátranéztem, hogy nem áll-e ott a folyosón Luc. Miután megbizonyosodtam, hogy nem, beléptem a szobába, Nate és Cole pedig követtek.

Ahogy körbenéztem, megállapítottam, hogy szinte teljesen ugyanúgy nézett ki a helyiség, mint Atlantában; ugyanolyan üres volt, fehér falakkal.

-Itt nincs semmi - szólalt meg Cole.

-Atlantában sem volt. Először - mondtam.

-Csak aztán véletlenül rádőltem egy falra, ami kinyílt, és abban volt egy széf - tette hozzá Nate.

-Akkor ütögessük a falakat, hátha kinyílik az egyik? - kérdezte Cole.

-Hát... valami olyasmi - vontam meg a vállamat.

Perceken keresztül nyomogattuk a falakat a kezünkkel, eredménytelenül.

-Haladni kéne, mielőtt a két őr felkel - jegyezte meg Nate.

-Kösz a tippet - dünnyögtem, és abban a pillanatban, amikor ezt kimondtam, hirtelen megmozdult a fal a kezem alatt. Kicsit még bentebb nyomtam, mire az kinyílt, és megjelent előttem egy széf. - Fiúk. Megtaláltam.

Mind a ketten odajöttek hozzám, majd Nate-el egy kicsit arrébb léptünk a faltól, hogy Cole odaférhessen, hiszen hármunk közül ő a profi a széfek feltörésében.

Fél percbe se telt, és a kis széf már nyitva is volt.

-Profi vagy - jegyezte meg Nate - Mi van benne?

-Egy kulcs - felelte Cole.

-Mi? Már megint? - ráncoltam össze a szemöldökömet - Mutasd - kértem, mire Cole kivette a széfből a kulcsot, majd odaadta nekem.

-Ez ugyanolyan, mint a másik - néztem Nate-re.

-Milyen másik? - kérdezte Cole.

-Atlantában is egy ilyen kulcsot találtunk  a bálon, csak fogalmunk sem volt, hogy mit kell vele csinálni, ezért azóta is Nate szobájában az egyik fiókban van - magyaráztam.

-Nem fura ez? - szólalt meg Nate - Hogy pont egy ugyanolyan kulcsot találunk, mint korábban, ugyanúgy egy bálon, amin Luc jelen van, ráadásul egy teljesen ugyanolyan fehér, üres szobában van elrejtve, egy ugyanolyan széfben.

-Igen, valóban elég feltűnő a hasonlóság, biztos van valami összefüggés a kettő között - értettem egyet - De mit jelenthetnek ezek a bálok, meg a kulcsok?

-Fogalmam sincs. Lehet, hogy később lesz jelentőségük a kulcsoknak. Az elsőhöz anyáék vezettek oda, ez meg... hát, a tervrajzon láttuk a szobát, plusz Enola mondta, hogy jöjjünk el erre a bálra, akihez meg Grace és Laurel vezettek, szóval úgy is vehetjük, hogy ehhez a kulcshoz is ők mutatták az utat.

-Az is fura, hogy egy bálon rejtenek el két fontosnak tűnő kulcsot, ahol konkrétan bárki megtalálhatja - szólalt meg Cole.

-Mivan, ha...

Nem tudtam befejezni a mondatot, ugyanis hirtelen megrezzent a telefonom. Kivettem a zsebemből, majd ahogy ránéztem a képernyőre, hirtelen elkerekedett a szemem.

-Mi az, Myers? - kérdezte rögtön Nate.

-Most írt apa - feleltem.

-És?

-Tűnés innen. Luc erre tart - néztem fel rájuk a telefonomból.