Loop - Yoonmin

4

Yoonginak kipattantak a szemei, felugrott az ágyból és felvette az egyenruháját. Mára tervei voltak, mégpedig kideríteni, mi történik vele. Nagy hévvel nyitotta ki ajtaját, mikor édesanyjával találta szemben magát.
- Kémkedsz utánam? - kérdezte Yoongi.
- Csak fel szerettelek volna kelteni... - hirtelen édesanyja azt sem tudta, mit válaszoljon neki.
- De már ébren vagyok! - vágta rá és elhaladt mellette.
A konyhában már Yoona az asztalnál ült. 
- Jó reggelt! - köszönt bátyjának, aki csak gúnyosan rávigyorgott a lányra.
Reggeli után gyalog elindult Namjoon elé, még mérges volt rá, de ez a Namjoon nem tehetett róla. A tegnapi Namjoon nem hitt neki, nem tudta, ez hinne-e neki, de eldöntötte, meg sem próbálkozik vele. Bekopogott Namjoonék bejárati ajtaján. Édesanyja nyitott ajtót és beinvitálta a fiút. Amikor Nam meglátta a haverját, megtörölte a szemeit, hogy jól lát-e.
Együtt elindultak az iskolába. Mivel korábban indultak Jiminnel nem futottak össze.

Namjoon az iskola kapujában elköszönt legjobb barátjától és az egyetemre ment.
- Milyen korai vagy! - szólította meg Jin, aki épp az aulában itta a reggeli kávéját. - Csak nem beteg a barátod?
- Hát nem is tudom, fura volt reggel... Ő jött elém. - gondolkodott el Nam.
- Volt ilyen valaha is? - nevette el magát Jin.
- Nem! Még régebben sem! Csoda történt! - bár nem tudta, mire vélje Yoongi viselkedését, csak örült, hogy ma nem kellett az ajtó előtt várni rá.

Yoongi unottan ült le a padba. Ő ért elsőnek be. Ha már időben beért, megcsinálta a háziját. Már fejből tudta, mik voltak a helyes válaszok. Befirkálta a füzetébe és visszadobta a táskájába.
Mobilján megnyitotta a google-t és beírta, hogy deja vu, amit édesanyja mondott neki még az előző pénteken. A neten talált dolgok alapján, úgy ítélte meg, ami vele történt az nem csupán egy deja vu, mivel nem egyszer történt meg vele. Ezek után találomra írta be keresőbe "nap ismétlődés", először semmi érdemlegeset nem talált, de a sok érdektelen dolog közt figyelmes lett egy filmre, melynek a címe Ismétlődő nap. A lényege, hogy egy férfi többször is átéli ugyanazt a napon, amiben a lánya meghal, a feladata, hogy megmentse. Yoongi elgondolkodik azon, neki az lenne a feladata, hogy Jimint mentse meg? "Miért pont nekem kellene megmentenem őt? Hisz nem is ismerem... Nem az én dolgom."  Ezzel el is intézte az egészet. Minek törje magát egy idegenért. Hasznosabban is eltölthetné az idejét, amit csak úgy kapott. "Miért nem mentem el valahova? "- ábrándozott. Egy egynapos kirándulásban gondolkodott, "holnap úgyis péntek lesz, mint ma is... rajtam kívül senki sem tud róla... észre sem venné senki."

Már rég volt a tengerparton, ezért azt nézegette mobilján, mivel juthatna el oda. De akárhogy is nézegette a lehetőségeket, sehogy sem lett volna elég a zsebpénze, azokra a dolgokra, amit szeretett volna, ezért ledobta a mobilját a padra és ő maga is rádőlt, már majdnem elaludt. Ekkor zajt hallott, kinyitotta a szemeit. Jimin futott be a terembe, és az ajtó mögé bújt. Ijedten meredt Yoongira, mikor észrevette, hogy nincs egyedül. Két fiú a másik évfolyamból szaladt el az osztályterem előtt, Jimint keresték. Erre Yoongi is rájött, úgy tett mintha nem látott volna semmit. Nem akarta Jimint elárulni, hisz meg fog halni. "Nem az én dolgom!"
- Yoongi! - kiáltott be a terembe az egyik fiú, mikor visszafelé jöttek a folyosón. Yoongi ráemelte a tekintetét. - Jimint nem láttad? - kérdezte.
- Nem! - kiáltotta el magát, mire a bujdosó fiú összerezzent. Erre a két srác távozott. Jimin értetlenkedve nézett Yoongira, majd a fal mentél összerogyott. Jó darabig ült az ajtó mögött, csak akkor futott ki, amikor egy diák bejött az ajtón. Yoongi áltatta magát, hogy csak azért nem árulta el a másik két srácnak, hogy Jimin a teremben van, mert ez NEM AZ Ő DOLGA! Nem pedig azért, mert legbelül talán egy ici picit szeretne segíteni neki, de nem mer. Mert fél attól, hogy mégsem sikerül megmenteni őt. De ha nem próbálja meg, nem is bukhat el. Ezért nem tesz semmit.

- Min Yoongi! - szólította fel a tanár az ablakon kibámuló diákot.
- Tessék tanár úr! - fordította a fizika tanár felé a tekintetét lassan unott tekintettel, ami a tanárt nagyon is provokálta.
- Kérlek, hozd ki a házi feladatodat. - Yoongi felállt és a füzetével együtt a tanárhoz ment. A pódiumra lépett és az asztalra helyezte füzetét a férfival szemben. Javítani kezdte a válaszokat és egyre mérgesebb lett. - Ezt nem te csináltad!
- Pedig én csináltam! - felelte fölényesen Yoongi.
- Kiről másoltad? - emelte fel a hangját.
- Nem másoltam, tanár úr. - erre a férfi mindenkitől elkérte a házi feladatát, átnézte egyenként és rá kellett döbbennie, hogy Yoongi ezt nem úgy másolta. Senkiével sem egyezik. De ezt nem mondhatta ki. 
- Milyen jó, ha valaki megcsinálja helyetted a házi feladatodat... - visszaküldte a fiút a helyére és folytatta a tanítást.

Délután Yoongi unottan dőlt le az ágyába. Eldöntötte másnap nem megy suliba, hanem világot lát. Tehetetlennek érezte magát Jimin ügyében és valahogy találnia kellett egy pótcselekvést. Még látni sem akarta a fiút, mert tudta, hogy mit kellene tennie.

Reggel Yoongi korán ébredt fel és eljátszotta anyjának és Namjoonnak is, hogy nagyon beteg lett, így nem piszkálta senki azzal, hogy menjen iskolába.

Megvárta, míg édesanyja elindult húgával és bement anyja szobájába. Tudta, hol tartja Miyeong a megtakarított pénzét. A kis tükör mögött lévő dobozkát felnyitotta és kivette belőle az összes pénzt. Nem érezte magát bűnösnek, hogy meglopta édesanyját, hisz holnapra visszakerül a pénz. Alap esetben ilyet sosem tenne, de most nem érzi ezt helytelennek.

Felöltözött, a hátizsákjába bedobott pár dolgot és elindult világot látni. Elment a buszpályaudvarra és a legközelebb induló buszra vett egy jegyet. Nem törődött, merre is megy, csak messzire innen. Amióta apja elhagyta őket, nem voltak még kirándulni sem. Egy fizetésből nehéz két gyereket eltartani, nemhogy utazgatni velük. 

A végállomáson leszállt és sétálgatni kezdett, elment múzeumok és kiállítások mellett, ezek sosem érdekelték. A szeme egy kirakaton akadt meg, zenebolt, állt a nagy táblán. Szerette a zenét, néha még reppelni is szokott. Régebben álma volt, hogy színpadra állhasson és megmutathassa a világnak, mit tud. De ez az álma már a múlté, a zenét apjával kötötte össze és ő nem akart rá gondolni. Soha többé. Nagy levegőt vett és tovább haladt a fő utcán. 

Csak felült egy buszra és hagyta, hogy sodródjon az árral. Most pedig itt állt és nem tudta, mit is csináljon. Egy idegen városban volt, ahol azt sem tudta, merre induljon. Sétálni kezdett egyik irányba, majd a tengerparton találta magát, ami kihalt volt. Hideg révén senki sem vágyakozik oda. Pár percig nézte a víz fodrozódását, majd távozott onnan. Nem tudta, mihez kezdjen magával. "Ez hülye ötlet volt!"

"Ha nem megyek ma haza, akkor is otthon fogok ébredni reggel?" - gondolkodott el, majd bement egy hotelbe, kivett egy szobát és ledőlt az ágyra. Hülyének érezte magát, hogy csak úgy eljött, ötlet nélkül. Kezébe vette mobilját és böngészni kezdett, hátha rálel valami jó programban ebben a városban. "Itt megállt az élet!" - nevette el magát, kikapcsolta a mobilját, nem érdekelte, hogy valaki keresi-e vagy sem. Nyugalmat akart. Nem gondolni rá, hogy ma ismét meghalt Jimin és ő nem tett ellene semmit.

Édesanyja az éjszaka le sem hunyta a szemét, annyira aggódott fiáért, aki nem ment haza és el sem tudta érni. A rendőrséget csak annyit mondtak neki, hogy ha másnap nem megy haza, akkor menjen be, ma este elég dolguk van.