VIDÁMSÁG TÁBOR 《IT FF》

1 FEJEZET | A Nap Hőse

Ahogyan a javulásra ítélt gyerekek leszálltak az őket szállító, golyóálló ablakokkal felszerelt buszról a tábor kapujában, én és Greta mögéjük rejtőzve álltunk meg és hallgattuk Miss Keene, a táborvezető unalmas beszédét a szabályokról amiket szigorúan be kéne tartanunk.

Elővettem a zsebemből egy doboz cigarettát és a barátnőim által kidíszített rózsaszín, strassz köves öngyújtómat, majd füstölni kezdtem. Ezzel természetesen már az első percben megszegtem egy szabályt, dehát kik ők, hogy eltöröljék a szokásaimat egy hülye nyári tábor miatt.

Greta sem nézi jó szemmel, hogy dohányzom, ezért egy lenéző pillantást vetett rám. Legalábbis próbált, mivel inkább egy lóra hasonlított tőle a feje.

Én és ő nem voltunk valójában barátnők, sőt mi több, épp hogy csak toleráljuk egymást. Viszont tudjuk, hogy mindkettőnknek egyszerűbb ha duóként ismernek minket és nem ellenségeskedünk, mert ha valaki, akkor mi vagyunk azok akik tudnának beszélni a diktatúráról.

- Mikor jönnek a többiek? - kérdezte az egyik lelkes ifjú férfi, akinek a szemében látni lehetett, hogy nem csupán érdeklődik, hanem valami más szándéka van velük.

Természetesen már nem lepődök meg, hogy a felnőttek úgy gondolják, hogy ha rossz és jó gyerekeket raknak egymás mellé, akkor a rosszak fognak megjavulni.

- Nagyjából egy óra múlva. - válaszolt Miss Keene. - Egyéb kérdés, óhaj vagy sóhaj?

- Nincsen, Miss Keene. - válaszolt egy másik fiú, akinek a hangjában tisztelet helyett játékosság hallatszódott. Ezt persze megjegyzés nélkül hagyta a nő, majd rámutatott maga mellett egy fiatalabb, körülbelül a húszas éveiben járó lányra.

- Ő itt Cady Louis, a keresztlányom. Ő lesz az elkövetkezendő néhány hétben a fő felelős értetek. Nála vannak a faházak beosztása is és természetesen ha bármi kérdésetek akad az itt töltött idő folyamán, nyugodtan fordulhattok hozzá is.

Ezzel pedig mindenki megindult Cady felé, hogy minnél hamarabb lepihenhessen a kunyhójukba.

- Remélem távol leszek majd tőled, Sparks. - mormogta az orra alatt Greta, mint aki csak félig merné kimondani hangosan ezt a kedves gondolatát, bár egyet kellett vele értsek.

- Én is remélem, ne aggódj.

Hamarosan elfogytak előlünk a többiek és sorra kerültünk.

- Név? - nézett fel ránk Cady a papírjaiból egy pillanatra. Barna, hullámos haja volt ami épp hogy leért a válláig, egy tincset pedig a bal oldalon egy keskeny, rózsaszín, virágos hajcsattal tűntetett el az útból.

- Stella Sparks és Greta Bowie. - néztem rá kissé hidegen a sötétzöld szemeimmel. Simán meg lehetett állapítani, hogy Cady fél a hozzánk hasonlóaktól. Gyorsan átfutotta a szemével a listáját, majd megköszörülte a torkát.

- Greta, te a hármas számú faházban leszel, amit balra találsz majd, mögöttem - ezzel az említett lány el is viharzott - Te pedig, Stella Cora Sparks. Ugye?

- Igen. - bólintottam. Emiatt egy szőke tincsemet ki is kellett söpörnöm az arcomból utána.

- Te a tizenkettes számú faházba vagy beosztva, Brooklyn Durden-nel, Via Clementine-el és Cinthia Salazar-ral. Ők még nem érkeztek meg, de már úton vannak a másik busszal. - értesített, majd egy enyhe mosolyt elengedve mögém nézett. - Következő?

Én magam sem töltöttem ott több időt, hanem elindultam megkeresni a lakosztályomat az elkövetkezendő két egész hónapra.

Hamar megtaláltam, ám ez a faház volt legszélen a lányok oldalához képest. Innen teljesen átlátni a fiúk részére, és az ő legszélső házukig. Ha jól látom, a huszonnégyes számú van szinte közvetlen mellettem.