Utolér a hajnal (Marics Peti ff.)

Tizenegyedik fejezet

,,Mikor volt a Vesztfáilai béke??" - gépeltem be sietve a pad alatt.

,,Mi vagyok en lexikon?" - jött a válasz pár másodpercen belül.

,,Google a barátod" - írtam.
,,Nekem nem tölt be"

,,1648 okt 24" - írta, én pedig három szívecske után visszacsúsztattam a zsebembe a mobilom.

                             ------

Szünetben még alig hevertem ki a barátságos évindótó dolgozat sokkját, a biztonság kedvéért válaszoltam Maricsnak. Bár ki tudja, lehet már letiltott.

,,Most ez ilyen muveltsegi teszt volt, vagy megkattant a majdnembaratnom?"

,,Hogy micsodád?" - írtam elkerekedett szemekkel.

Már lassan több mint egy hónapja beszéltünk, és ez utóbbi időben átalakult napi találkozásokba is. Bár nyilván a koncertnapok kimaradtak, a maradék időmet szinte végig Mariccsal töltöttem, de tartva magam a szavamhoz, nem engedtem még sokkal közelebb magamhoz.

,,ki is megy ma erted?" - írta.

,,Te..."

,,Es hova megyunk?"

,,Hozzád..."

,,Akkor mi lennék, a soforod?" - írta, én pedig szinte láttam magam előtt, ahogy vigyorog.

,,Jó na."
,,De akkor se létezik olyan, hogy majdnembarátnő" - dühöngtem tovább.

,,Ne aggodj, leszel nem majdnem is"

,,De magabiztos valaki"

,,Na de" - ignorált.
,,Most komolyan, mi volt ez az elobb?"

,,Töri doga" - írtam.

,,EMBER"
,,szeptember 1 van"

,,Nekem mondod?" - röhögtem el magam, majd felnézve a telefonomból óvatosan húzam elé a tolltartómat. Már öt perce ment az óra.