𝐒𝐳í𝐯𝐞𝐦𝐛𝐞 𝐳á𝐫𝐯𝐚

- 8 -

Van az a típusú csend, ami akkor áll be több ember között, amikor egyhangúan senki nem akar kimondani valamit, amit ki se akarnak mutatni egymásnak, hogy véletlenül se ők juttassák a másik eszébe, sőt, igazából próbálnak úgy tenni, mint ha ezek a gondolatok meg sem születtek volna, mégis, pont emiatt lesz egyértelmű, és mindez a levegőn érződik.
Pontosan ez történt akkor, amikor Szasza és én ketten beértünk a nézőtérre az előadás kezdete előtt, a családtagjaink pedig egyszerre vettek észre minket.
- Csodaszép vagy, Regi! - dicsért meg Leni felcsillanó szemekkel, ahogy meglátott, majd köszönésképpen megölelt.
- Köszönöm - mosolyodtam el, majd ahogy elléptünk egymástól, hozzátettem - És boldog születésnapot - mondtam kedvesen.
Lili már délelőtt elmesélte, amikor telefonon beszéltem vele, hogy ma egész nap az anyukájának a kedvében járnak a családdal - elvileg reggel az apukájával ketten csináltak Leninek ágyba reggelit, az előadásra való indulás előtt pedig anya-lánya program volt közösen arcmaszkozni és készülődni a "megjelenésre".
Mindenesetre Szaszával az érkezésünkkor már csak pár perc volt az előadásig, és nagyjából már mindenki helyet foglalt a teremben, csak két hely volt szabadon, amiket Leniék lefoglaltak nekünk - a két hely tőlük kifele volt a sorban, egymás mellett, hogy ne kelljen nagyon bemásznunk sehova.
Szóval Szasza mellé kerültem, aki előre engedett a sorba való bemászás során, így utánam jött - leültem Anya mellé, aki mellett Leni ült, mellette Casso, majd Márk, aki az előadás kezdetéig odamászott hozzánk, és megkínált pereccel, aztán amikor elkezdett besötétedni, visszaküzdötte magát a helyére a félhomályban.
Mielőtt elkezdődött volna a színdarab, ösztönösen elővettem a telefonom, hogy leellenőrizzem, hogy lehalkítottam-e - ekkor vettem észre az értesítést, ami Bence üzenete volt, de kihúztam, mert az előzőt se engedélyeztem és az elveim alapján ezt sem szerettem volna.
Szasza mellettem szintén elővette a telefonját, ugyanilyen célból, amire csak egy pillantást tudtam vetni, azt sem tudatosan - neki is volt pár értesítés a telefonja képernyőjén, amiből a legfelső szúrt szemet. Csehák Hanga.
Tompán dobbanó szívvel elkaptam a tekintetem, és igyekeztem ezt az információt kitörölni a fejemből, hogy ne érezzem rosszul magam.
Már majdnem megszólaltam, de végül nem tettem - ő pedig már majdnem válaszolt, de végül nem tette, csak velem egyszerre elrakta a telefonját.
A fények lekapcsoltak, a maradék pedig a színpadon behúzott függönyre irányult, mire mi is odanéztünk - elkezdődött a színdarab.
A színpadon és a színpadon kívül is egy időben.

- Milyen szépen alakít Lili - suttogta Anya, amikor éppen a főszerepet játszó szőke barátnőm volt a színpadon.
- Szerintem is - értettem egyet.
Lili közönség elé való lány - tehetséges, gyönyörű, mindenki csodálja, mindenki őt figyeli és pont annyi önbizalom van benne, amennyi ehhez kell.
Egyébként tetszett a darab, igaza volt Lilinek, tényleg pont olyan volt, ami meg tud fogni, és a színjátszósok is nagyon ügyesek voltak, tényleg olyan volt, mint egy rendes színházi előadás.
Volt egy jelenet, amikor Lili helyett egy kisebb, szőke lány játszott, Lili karakterének a kiskori énjét bemutatva.
- Tök jó kislányt találtak Lilihez - szólaltam meg Szaszához hajolva egy picit, mire a mellettem ülő srác rámpillantott - Hasonlítanak. Vagyis én így tudnám elképzelni Lilit kicsiként.
- Nem volt ilyen cuki - válaszolta Szasza egy apró mosollyal az arcán, szintén közelebb hajolva kicsit, hogy suttogva is halljuk egymást, mire halkan elnevettem magam.
- Ezt szerintem a bátyj-éned mondatta veled.
- Tizenhat éve együtt élünk, szóval ja.
Mosolyogva néztem a színpad felé.
Akkor éppen a kislány és néhány mellékszereplő játszották a jelenetüket, úgyhogy nem maradtam le sok mindenről azzal, hogy beszéltünk pár szót halkan.
Már lezárult köztünk a beszélgetés, és néztük tovább a színdarabot, de egyikőnk se ült vissza az eredeti pozíciójába, hanem egymás felé húzódva maradtunk, igazából ösztönösen, mint ha még mindig beszélgetnénk és azért lennénk ilyen közel, hogy halljuk egymást.
A közelségében sok minden lekötött - a kézfeje, ami az enyémhez közel pihent, az illata, keveredve a mentolos rágójának az illatával, a széles vállai, vagy úgy általában, minden.
Később, halkan végül ismét én szólaltam meg, kommentálva a színpadon történteket.
- Azt a lányt nem kedvelem - suttogtam, az egyik színjátszós lányra pillantva.
- Havas Petrát? - kérdezett vissza természetesen.
- Ha így hívják, igen. Aki éppen most beszél.
- Ja, akkor őt.
- Te ismered? - pillantottam rá érdeklődve.
- Nem nagyon, csak a húgom egyszer elhívta egy hb-jára, ahol dumáltam vele valamennyit.
- Értem - biccentettem.
- Miért nem bírod amúgy? - kérdezte egy apró mosollyal az arcán.
- Őszintén, igazából ilyen hangos lány, és abban az értelemben, ami nem szimpatikus. Egy tánccsapatban vagyunk most, és egyfolytában a figyelemért küzd, nem értem, hogy nem fárad bele - válaszoltam egyszerűen - Egyébként meg miután még január elején elkezdtek arról beszélni a suliban, hogy láttak veled szilveszterkor, lestalkolt, nem is követtük egymást, de nézte az instastory-aimat.
Szasza halkan elröhögte magát.
- Mondom, hogy nagy feléd az érdeklődés.
- Vagy inkább feléd - pontosítottam.
Teljesen összeáll a kép, itt vagyok én, az új lány, akit nem nagyon ismernek még a saját osztálytársai sem, és nem is vagyok az a harsány típus, aki aztán mégis Varga Lilien barátnője lett, majd köztudottan tőlem akart valamit Szasza (és ennek a továbbköltött változatai), akit nálunk jogosan imádnak, a fél suli belé van esve, a másik fele pedig féltékeny rá, szóval valószínűleg az iskola rejtélye lehet, hogy miért pont nekem lett bármi közöm hozzá, miközben a legmenőbb lányokat pattintotta le, vagy a nevüket se tudja, így az emberek egy részét már csak azért is érdekelheti, hogy mi a franc lehet bennem, hogy pont engem ért ez a megtiszteletetés.
Ha megtalálják a választ erre a kérdésre, megoszthatnák velem egyébként.
Néha még én se tudom elhinni, hogy Szasza többek között konkrétan elhagyta a barátnőjét részben miattam, egy tizedikes lányért, azt a lányt, aki a legjobb barátja volt és akivel szakítva egy csomó dolgot vállalt, hogy felrúg.
Szasza a színpad felé pillantott, majd megszólalt.
- Őt pont kioffoltam amúgy - jegyezte meg a világ természetességével, mire én is a színpadra pillantottam.
Erről beszélek - pedig Petra lányszemmel nézve is gyönyörű, cuki a mosolya, szép a haja, hosszúak a szempillái, rengeteg barátnője van, és olyanok a ruhái, mint ha most lépett volna ki a Pinterest-ről.
- Miért van az, hogy minden második lányt, aki szóba jön, visszautasítottál már? - kérdeztem őszintén, elnevetve magam halkan, mire a gödröcskéivel az arcán rámpillantott, majd a színpad irányába nézve, pár másodperc múlva válaszolt.
- Mert nem jövök össze csak úgy minden második lánnyal.
- Jogos - kaptam el a tekintetem mosolyogva egy picit.
Szasza egy pillanattal tovább tartotta rajtam a tekintetét, majd végül ő is a színpadra nézett.
Talán én pont egy első lány voltam.
Néztük tovább a színdarabot, de főleg, mert akkor nem is Lili volt a színpadon, a beszélgetésünk által generált gondolataim magával ragadtak - ezekből kizökkenve néhány másodperc múlva már épp szólásra nyitottam a számat, hogy kérdezzek tőle, de végül nem tettem.
Szasza viszont mindezt megérezve rámpillantott, ami azt éreztette velem, hogy figyel rám.
- Mondd.
Eredetileg nem tettem volna fel a kérdést, de most, hogy rávett, vettem egy nagyobb levegőt és igyekeztem természetesen megszólalni.
- Ki az a Hanga? - érdeklődtem, és próbáltam inkább kíváncsinak tűnni, mint kérdőre vonónak. Vagy féltékenynek.
Szasza a kérdésemre derűsen elmosolyodott, és volt egy olyan érzésem, hogy ez a mosoly egy az egyben nekem és a próbálkozásomnak szólt.
- Most ezt pont úgy kérdezted, mint ha már nem kérdezted volna meg Márktól pár napja.
Oké, ettől egy fél pillanatra azért megállt a tudomány.
- Ja, hogy az a Hanga - játszottam meg magam, mint ha most állt volna össze a kép, mire a gödröcskéivel az arcán nézett rám - Most csak az előbb láttam a telefonodon ezt a nevet, és ezért kérdeztem. De egyébként igen, az megvan, hogy Márk mondta, hogy a volt évfolyamtársatok volt, vagy ilyesmi, most, hogy mondod. És örülök, hogy Márk informált téged a beszélgetésünkről - tettem hozzá félig ironikusan, mire halkan elnevette magát.
Örültem, hogy sötétben voltunk, mert szerintem elpirultam a zavartól - csoda, hogy egyáltalán meg tudtam próbálni kivágni magam ebből.
Viszont így végül semmit nem tudtam meg a témában, csak ő tudott meg annyit, hogy fokozottan érdekel az a Hanga nevű lány.
Egyébként ebben pont igaza van.