Valaki jár a fák hegyén

Valaki jár a fák hegyén,
Kinek ott vagyunk a tenyerén.
Ez a megtartó irgalom, Gondviselő kegyelem,
Kit én szolgálok, ő az Istenem.
Ezrekkel vallom, Úr minden porszemen,
Uralkodik minden betegségen.
Félelem helyébe békét ad,
Reményteli dalt a szívben megszólaltat.
Nem csak a borzalmak, fájdalmak felett áll,
Nem győzhetett rajta a halál.
Ezt tudván, hiszem bármit megtehet,
A legnagyobb bajból is kimenthet.
S míg fájdalommal megnyeseget,
Ad testünkbe tiszta új szívet.
Minden porszem teremtője,
Adj erőt a legrosszabb időre,
Hogy kik benned bízva szomjaznak
Szabadításra, békére Nálad találjanak!
Istenünk, ki jársz a fák hegyén,
Imáinkra irgalmasan letekintvén,
Emeld fel a porból teremtett testünk,
Te adj örömöt ilyenkor, s erősítsd lelkünk,
Hogy ezek után bármi történjék,
Szívünk kitartóan benned maradjék.

2024. 02. 28. Este

Sziasztok! Ezt a verset 2024. 02. 28. estéjén írtam. Nagyon sok dolog történt velem és a családommal mostanában. A sok történés hatása alatt Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén című verse nagyon megihletett. Úgy éreztem hogy át kell írnom (egy-két sort meghagyva), hogy egyértelműsítsem arra, amit nekem adott és leírjam azt a sok érzést, ami mostanában kavarog bennem. Ez a mű egy rövidke fél- 1 óra alatt született, páros rímei vannak, a szótagszámok eltérnek. Kányádi versében a "Valakit" az elején nem azonosítja konkrétan Istennel,  de nyilvánvaló hogy ráutal. Azonban a verselemzők az eredeti vers legalapvetőbb részét is kiforgatják azt mondván, a Valaki egy mítikus lényre utal vagy tündérre. És csak az "Úr " szó utal Istenre. Nem értem ezt a kettőt hogy lehet egyáltalán egymás mellé rakni és összeilleszteni, de abban biztos vagyok, hogy Kányádi Istenről ír. Egyrészt emiatt éreztem úgy hogy "pontosítanom kell", ki kell éleznem a verset, hogy senki ne tagadja le benne Istent. Másrészről azért mert vannak benne filozófiák a csillagokról, amik számomra nem illenek ehhez. Maga vers viszont nagy hatással van rám, nagyon mélynek és csodálatosnak gondolom. És ebben a nehéz időszakban úgy éreztem, ebből kell megírnom a saját változatomat, aminek lényegében a műfaja óda lett, Istent szólítja meg és őt dicsőíti, hozzá könyörög, verses ima formájában.
Az a sor, ahol azt írom, "Emeld fel a porból teremtett testünk" valójában kétértelmű. Egyrészt a nehézségekben a porból való kiemelést jelenti, másrészt a porból származó testünk felemelését is jelenti.
És a személy, akin nem győzhetett a halál és a mi helyzetünkben is csodát tehet Jézus Krisztus, Isten fia, az egyetlen reményünk!🙏🙏 Ha tetszett nektek a vers, vote-oljatok, ha van bármi hozzászólásotok írjátok meg kommentben! Sziasztok!