JÓ KISLÁNY || Spacc FF. || SZÜNETEL

XIII. Fejezet - Önző vagy..

-Úgy értettem, hogy azt hittem a lányokkal mész majd Milohoz.. - Sóhajtott. - Én csak veled akarok lenni.. - Mondta halkan. - Miért olyan nagy gond ez?

-Nem gond.. - Mondtam halkan. - Csak szeretném, ha tiszta lapokkal játszanánk és őszinte lennél hozzám. - Néztem rá, ő közel állt hozzám és kezeit a fenekemre tette.

-Bébi, vannak dolgok amikről jobb, ha nem tudsz és kész. - Nézett a szemembe. - Nem akarlak bele kavarni semmibe.

-De én meg azt nem akarom, hogy bajba kerülj.. - Sóhajtva néztem rá. - Nem akarok semmilyen balhét senkivel..

-Akkor felejtsük el ezt ami volt. - Tűrte el a hajamat. - Oké? - Sóhajtott.

-Jó. - Mondtam halkan és megfogtam a bögrémet, megittam a maradék kávémat ahogy ő is. -Felhívom a csajokat. - Sóhajtva mentem a szobába, leültem az ágyra és felhívtam Maját.

-Szia. - Vette fel. - Pont most mentek el Miloék, megcsinálták az ajtót!

-Szia, szuper! - Mosolyodtam el halványan. - Van valami fejlemény?

-Kiengedték azokat a rohadékokat. - Sóhajtott.

-Mi? - Kérdeztem halkan. - Miért?

-Valaki letette az óvadékot.. - Nevetett. - Remélem többször nem jönnek ide vagy költözhetünk ki merre lát..

-Basszus. - Sóhajtottam. - Bár, én amúgy is arra gondoltam, hogy ide költözök.. - Mondtam halkan.

-Biztos vagy benne? - Sóhajtott.

-Azt hiszem igen. - Piszkáltam a hajam végét.

-Akkor nézünk másik lakást.

-Rendben van, beszélünk még! - Mondtam.

-Okés, puszi! - Mondta majd kinyomta, én kimentem a szobából a konyhába.

-Beszéltem a csajokkal, az ajtó rendben van de a rendőrség elengedte azokat a rohadékokat. - Sóhajtva tettem a pultra a telefonomat, Laci épp a húsokat sütötte a vacsorához.

-Hát, gondolom mivel nem bántottak téged és nem is loptak el semmit így gondolom csak pénz bírságot kaptak vagy felfüggesztettet. - Sóhajtva nézett rám.

-Valaki letette az óvadékot értük. - Sóhajtottam. - Biztos valami rohadék bűntársuk..

-Lehet. - Sóhajtott. - Figyelj, bébi mivel tényleg nem volt semmi így nem tartják bent őket, vannak nagyobb bűntettek is..

-Tudom. - Sóhajtottam halkan, oda lépett hozzám és megcsókolt.

-Figyelsz a húsokra? - Nézett rám.

-Persze.

Mondtam majd a tűzhelyhez mentem, ő pedig a mosdóba. A telefonja a pulton volt, a mosdó ajtóra néztem majd vissza a telefonra. Megnyomtam az oldalát.

,, Sikeres utalás: Budapesti Rendőr főkapitányság: 3.000.000 .- "

Egy ideig bámultam a kijelzőt majd lezártam vissza hirtelen amikor hallottam, hogy Laci kijön. A húsokat gyorsan átforgattam, egy kicsit oda égtek. Megugrottam ahogy átölelt hátulról.

-Egy kicsit túl sült. - Nevetett és a húsokat nézte.

-Egy kicsit. - Suttogtam.

***

A falat bámultam, Laci hátulról ölelt és halkan szuszogott ahogy aludtunk. Ő tette le az óvadékot, alig hiszem el. A kérdés csak az, hogy miért? Nagyon nehezen aludtam el és szinte egész éjjel rémálmaim voltak, üldöztek és állandóan elestem álmomban. Reggel arra keltem, hogy Laci a nyakamat puszilgatja és a hasamat simogatja, eltoltam a kezét és eltávolodtam tőle.

-Hú, de morci valaki. - Nevetett halkan. - Nem aludtál jól?

-Nem. - Mondtam halkan és rá néztem. Nem bírom tovább. - Elmondanád miért utaltál a rendőrségnek három millió forintot? - Néztem a szemébe, lesápadt. - Hm?

-Honnan tudod ezt? - Bökte ki halkan, felnevettem.

-Komolyan van pofád visszakérdezni? - Ültem fel az ágyon. - Válaszolj, miért fizetted ki az óvadékot azoknak akik betörtek a lakásba.. - Emeltem fel a hangomat.

-Rebeka.. - Mondta halkan, fel ült ő is. Megdörzsölte az arcát.

-Te küldted oda őket, mi? - Nevettem halkan, könnyeim gyűltek mert csak maga elé bámult. Pofon vágtam őt mire csak lehunyta szemeit.

-Beszéljük meg, kérlek.. - Nézett rám sóhajtva.

-Megbeszélni? - Kiabáltam rá, összerezzent. - Te elmebeteg vagy.. - Másztam ki az ágyból és elkezdtem össze szedni a cuccaimat.

-Ne menj el, kérlek! - Mászott ő is ki az ágyból és oda jött hozzám, ellöktem a kezét amikor hozzám akart érni.

-Ne? - Nevettem. - Te hülye vagy, Laci? - Néztem rá. - Rám küldesz embereket, hogy törjenek be a lakásba, hogy itt legyek veled? - Pislogtam rá. - Ez kibaszott elmebeteg dolog.. - Pakoltam tovább.

-Én csak azt akarom, hogy velem legyél.. - Mondta halkan.

-Nem, te kibaszottul uralni akarsz. - Néztem rá. - Azt akarod, hogy itt legyek csak a lakásodban és ki se mozduljak..

-Mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni. - Emelte fel a hangját. - Nem értem miért nem tudod ezt megérteni..

-Nekem ez gyors, nem akarok egy hét után összeköltözni. - Kiabáltam rá. - Miért nem érted meg?!

-Annyi mindent tettem már érted, semmit nem értékelsz és mindenben csak a rosszat látod.. - Nézett a szemembe, légzése szaporább lett.

-Mit tettél értem? - Nevettem. - Kiléptél a munkahelyemről a nevemben, elvittél az apámhoz ahova kurvára nem akartam menni.. - Kiabáltam. - Most meg fizetsz embereknek, hogy törjenek be a lakásba.. - Néztem rá felvont szemöldökkel. -Tudod te, hogy féltem?!

-Ha már sorolod a szarságaimat akkor azt is én intéztem el, hogy Csaba rakja eléd azt a kibaszott kis ruhát mert nem akarom, hogy más lássa a testedet. - Kiabált rám, közelebb állt hozzám amitől nagyot nyeltem. - Ez nem önzőség csak nem akarom, hogy más nézze azt ami az enyém.

-Úgy beszélsz rólam mint egy tárgyról, észre sem veszed.. - Nevettem könnyes szemekkel. - Nem vagyok a tulajdonod, bazdmeg.. - Mondtam halkan és behúztam a táskámat.

-Nem fogsz elmenni innen. - Nevetett, rá néztem és az ő szemei is könnyesek voltak.

-Különben? - Néztem a szemébe, feszes állkapoccsal nézett rám.

-Ha elmész akkor túladagolom magamat. - Nézett a szemembe, szinte suttogott.

-Kibaszott önző vagy, Laci.

Mondtam halkan, leültem az ágy szélére. A tenyerembe temettem az arcomat, könnyeim az arcomat áztatták. Nem mondott semmit csak kiment a szobából, a szívem hevesebben vert ahogy erősen becsapta az ajtót. Nagyot nyeltem mert a kép a falról leesett és összetört, szipogva mentem oda és elkezdtem össze szedni az üveg darabokat. A képen ő volt és a húga, talán beszélnem kéne Enikővel mert ez így nem mehet tovább.