Elbúcsúzni és továbblépni

4. fejezet: Noah

Csak bámulom az ablakát, pontosabban a függönyét.Már reggel óta. A fehér függöny mögött egy árnyékot sem látok. Talán csak várnom kellene, ameddig anya nem szól, hogy átmegy az új barátnőjéhez.
- Minek is bámulom azt az ablakot? - gondolom magamban, pedig tudom a választ!
Pár óra elteltével, éppen készültem volna megszökni, másztam le a csatornán, mikor valaki hozzám szólt.
- Nem hiszem el, hogy mindig rajtakaplak! - mondja nevetve.
- Megijesztettél! - feleltem, pedig igazából nem is ijedtem meg.
- Szánalmas. Azt hiszed anyukád nem tudja? - kérdi, és elmosolyodik
- Nem tudsz te semmit! - válaszolom és lemászom a csatornáról.
- Te mondtad.
- Mit?
- Hogy jóba kell lennünk.
- Jó! Nos akkor legyünk jóba! Csak tegyél úgy, mintha ezt nem is láttad volna!
- Tudtam, hogy utálni foglak! - neveti el magát.
Ezzel becsukta az ablakot és elment.
Indultam volna el, erre megjelenik az anyám.
- Nem hiszem el, ma mindenki rajtakap. - gondolom.
- Anya... - habogom.
- Hova hova? - kérdezi fenyegetően.
- Én csak...gondolotam, kimegyek az üzletbe. - ennél rosszabb kifogást nem is mondhattam volna.
- Máskor használd az ajtót! Ha üzletbe mész. De ha kiszöksz, akkor inkább csak szólj!
Néz fel Bella ablakára, ami mögött nevetve integet anyának Bella.
- A francba! - suttogom.
- Ő egy igazi angyal, megismerkedhetnétek!
- Majd talán, egyszer! - közlöm vele.
- Vaaagy...most!
- Sajnos most nem érek rá. Én megyek is.
- Igen. Be az ajtón. - mutat a szomszéd ajtajára.
- Nem!
- De!
- Hagyj már anyu!
- Noah. Kell neked egy jóbarát. Hidd el, Nagyon aranyos lány. Az anyukája most átjön hozzánk, ti pedig egész nap együtt lehettek. Ha megpróbálsz elszökni, egy életre szobafogságot adok!
- Fantasztikus. És ő erről tud?
- Nos...ha meglát, akkor majd fog. - vigyorog.
Kijött az ajtón Bella anyja aki az én anyámmal együtt hozzánk mentek, engem pedig szó szerint, belöktek az ajtón.
- Bella? - kérdem és az emeletre vezető lépcsőt bámulom, amikor, egyszer csak lefele jön rajta Bella.
Na ez, nem olyan volt mint a filmekben. Nem egy földig érő, csillogó ruhával jött le, hanem kócós hajjal, pizsamában.
Rajta még ez is jól állt!
- Noah? - kérdi meglepődve.
- Ez nem az én ötletem volt! - felelem.
- Ez csodás!
Egy kis ideig csak bámultuk egymást.
- Na és mit fogunk csinálni? Végülis van egy csomó idönk.
- Nos, te azt csinálsz amit akarsz, de én felmegyek a szobámba, - vágja rá.
- Veled megyek!
Nem mondott semmit, csak elindult a lépcsőn felfele, én pedig követtem, mint egy idióta!
- Íme, a szobám. - mutat körbe.
Végigsimítom a kezem az ágyán, majd leülök.
- Cuki...
- Tudom hogy utálod. - vigyorog és leül mellém.
- Tényleg cuki.
Mindketten a plafont néztük, ameddig meg nem szólalt.
- Nézzünk egy filmet? - kérdi.
- Nézhetünk. - felelem.
Valami romantikus filmet rakott be.
Kábé fél órát bírtam volna ki csendben. De nem akartam beszélni hozzá, csak néztem őt, és láttam. Láttam a tekintetéből, ha csak belenéztem a szemébe látszott, hogy ő is ilyen szerelmet akar, mint ami a filmben van.
Aztán megkérdeztem:
- Mit csinál a pasid?
- Hát nem tudom, ma nem beszéltünk. Sok a dolgom.
- Ja, látom kipakoltál. - nézek körbe.
- Pár hét múlva iskola. Rendezettnek kell lennem.
- Segítettem volna. - mondom.
- Hát jobb volt amíg utáltál! - közli.
- Sosem utáltalak.
- Én se téged...
Ezt kínos csend követte.
- És a te barátnőd mit csinál? - kérdi.
- Fogalmam sincs.
- Szereted őt egyáltalán? - vágja rá.
- Igen...asszem.
Most az egyszer, úgy éreztem, őszintének kell lennem.
- Ez nem volt túl meggyőző. -mondja
- Hát csak...nem tudom. Talán nem az álom lány.
- Szóval...nem ő az igazi?
- Hát majd kiderül.
Nem egy normális választ adtam. Csak csendesen felnevetett, majd bámulta tovább a filmet, én pedig őt.