Igéző Szemeid

Egy idegen

A mai nap is ritka szarul alakult, már csak egy óra és szabadulok ebből a börtönből végre. Gondoltam magamban és néztem a foci mérkőzést. Mert a tesi tanár nem tud jobbat kitalált igaz? Még szerencse hogy én nem játszom. Elő vettem a telefonom és el kezdtem kockulni egy kicsit hátha hamarabb el megy az idő és nem kell szenvednem végig. Gondoltam írok anyukámnak hogy később érek csak haza, de mikor ki gondoltam ezt annyit vettem észre hogy valaki ki kapja a telefont a kezemből. Hirtelen annyira meg ilyedtem hogy köpni nyelni nem tudtam.
Aztán észre vettem hogy édes drága tanárnő volt ez az ismeretlen személy.
Édes istenem most ki fogok kapni gondoltam magamban miközben semmit mondó tekintettel néztem az említett személyre.
Meg szólal a tanárnő

-Mégis mit gondolsz te? Reggel miért nem adtad le a mobilodat? Majd a mérkőzés után vissza kapod.
Mondta majd ott hagyott.

Na remek otthon tuti meg ölnek ezért. Ahogy ezt ki gondoltam láttam hogy mástól is el veszik na hát oké nem csak engem láttak meg akkor oké a dolog, csak ne kapjak be írást mert akkor tényleg totál el intézem magam nyolcadik év végére.
Körülbelül egy óra múlva le is ment a foci, volt pár sérülés de ezt meg szoktuk ez ezzel jár semmi gond. Fel mentem a terembe össze szedem a dolgaim és el indultam hazafelé.
De éreztem hogy valami történni fog mert már a levegőben is más szagok terjengtek mint általában. Gondoltam be megyek még a boltba veszek valamit hogy ne haljak még szomjan. Be is mentem le vettem a polcról egy karton vizet majd oda mentem a kasszához fizetni. Ámbár ami történt az még engem is meg lepett mivel nem volt nálam pénz csak 10 yen körülbelül. Le húzta a kasszás a vizet és ki jelentette hogy 600 yen lesz.
Vettem is volna elő a pénzt de mikor meg láttam hogy nem lesz elég szóltam is volna hogy akkor csak 1 üveg kell mivelhogy nincs elég pénzem rá de egyszercsak egy mély hangot hallottam a hátam mögött.

"Hagyd csak fizetem én."

Hirtelen meg ilyedtem hogy ki is lehet ez az ismeretlen személy, mikor megfordultam egy fekete hajú sebhelyekkel borított alak nyújtotta át a pénzt a kassszásnak és rám mosolygott. Zavaromban csak annyit tudtam mondani hogy köszönöm majd el siettem onnan. Még vagy két percig ott álltam a bolt mellett és próbáltam fel dolgozni hogy mi is történt. Aztán rá jöttem hogy haza kéne mennem de mielőtt ez meg történhetett volna valaki meg fogta a vállam. Ki más lehetett volna ha nem az az idegen már fel is voltam készülve hogy valamelyik osztálytársam akar tőlem valamit de egy furcsa meglepetés gyanánt újra találkoztam ezzel az alakkal.
Mély hangján meg szólalt

Minden rendben? Zavartnak tűnsz.

Érdekes kérdés ez egy vad idegentől akit pár perce láttam először.

Igen jól vagyok köszönöm. De miért kérdezi? Ki maga egyáltalán?

Kérdeztem tőle egy kis zavarodottsággal az arcomon. Próbáltam a szemébe nézni de csak rontott a helyzeten mivel még el is pirultam hozzá. Túlságosan meg ígéztek a szemei.

-Haza kell mennem.

Közöltem vele gyorsan öntudatlanul hadarva.
Ő erre csak elmosolyodott, meg köszürűlte a torkát majd rekedtes hangján megszólalt.

-Majd még találkozunk.

Ezzel a lendülettel fogta magát és tovább sétált én el indultam hazafelé de még mindig nem tudtam feldolgozni mi is történt valójában. Azonban ezzel az egésszel csak annyi volt a baj hogy egyre csak az a férfi járt a fejemben és a kék szemei.
15 percen belül haza is értem és már az üres kocsi bejáró alapján láttam hogy újra egyedül leszek otthon. Be engedtem magamt a házba le ültem az agyára be indítottam a tabletemet és gondoltam ha már nincs telefonom akkor meg nézek valami filmet.
Meredten bámultam magam elé és gondolkodtam. Szőke hajam a szemembe lógott majd arra eszméltem fel hogy valami csikizi az orromat. Rá kellett döbbennem hogy már vagy egy órája csak ülök és nem csinálok semmit. Kapcsoltam magamnak zenét majd neki ültem rajzolni és tanulni. Bár ez sem kötött le annyira hogy ne gondoljak azokra a szemekre.
Nem sokkal késöbb meg jöttek a szüleim. Édesanyám al küldött tanulni így muszaly voltam úgy tenni mint aki tanul de csak rajzolgattam úgy egy óráig. Be vettem a vitaminjaimat amikre szükségem van. Szépen el ment az este de még mindig nem tudtam el engedni azt ami iskola után történt. Úgy 11 óra körül el nyomott az álom és remenykedtem hogy a holnapom jobb lesz.