❝ BLOODY WIND OF CHANGE ❞ -- [ One promise; thousand gold ] {chinese danmei}

❝ 變 0。PROLÓGUS ❞

༺ ༻

Liu Jun császár huszonegyedik évében járunk, miután egy békeszerződést követően sikerült a Ha'Zhahin törzset "kiűzni" az országból.

Sötét öt év volt az. A Ha'Zhahinok folyamatosan fosztogattak, nőket és fiatal lányokat, gyermekeket bántalmaztak, embereket öltek... sajátjukként kezelték a terményt, amit csak rabszolgákért cserébe adtak vissza -- akkor sem sokat, ami elegendő lett volna egy-egy család minden tagjának.

Szegénység volt, a gazdaság csődbe ment, ám a császár sem tehetett semmit; inkább megbújt egy kicsi, ám szigorúan őrzött birtokon a feleségével.

Liu Jun nem volt uralkodónak való. Nem érdekelte semmi sem, amíg volt sok pénz, és... ágyas. Több mint kétszáz örömlány volt a birtokán, ám volt annyi erénye, hogy egyedül a felesége szült neki gyermekeket.

Négy fia és két lánya született, ám az alkalmatlan császárt utolért a karma; három fiú meghalt a háborúban, mikor a Ha'Zhaniniak berontottak az országba.

Egy békés reggelen, alig fél hónappal azután, hogy a legtöbb Ha'Zhanini elment, egy középkorú ismeretlen férfi érkezett a császári palotába, ahová nemrég költözött vissza az uralkodó és felesége a birtokról a fiával, s lányaival együtt.

-- Őfelsége, egy küldönc érkezett, hogy szóban tájékoztassa Őméltóságát, elmondása szerint egy fontos ügyről!

-- Hozd elém! -- legyintett, miközben bal karjával könyökölt a sárkánytrónon.

Aranyhímzésekkel díszített narancssárga szatén anyagú ruhákat viselt, mindenféle drága jáde és arany kiegészítőkkel; nem beszélve a csicsás császári fejdíszről. Ráérősen, keresztbe tett lábakkal ült s unottan, miközben egy őr be kísérte a jövevényt. Letérdelt, maghajolt, és lehajtitt fejjel kezdett beszélni:

-- Először is hálás köszönet, amiért fogadott! Őméltóságának egy jó hírrel érkeztem; egy névtelen személy üzenetével.

-- Halljam, miről van szó!

-- Igen is, Őméltósága! Az üzenet így kezdődik: "Tudom hol van, akit évek óta keresel."

Liu Jun császár köpni-nyelni nem tudott. Nem kellett többet mondani, pontosan tudta, kiről van szó, és nem habozott meghallgatni az üzenet többi részletét.

Egy csapat feketébe öltözött katonát hívott össze -- akiket általában piszkos munkára alkalmaz; titkos feladatok elvégzésére --, és azonnal kiadta a parancsát, hogy menjenek azután a bízonyos keresett személy után.

◤ Egy erdő melletti, apró faluban, messze a fővárostól ◢

Ősz vége volt; a fák már szinte mind megváltak színes leveleiktől, és szerteszét terültek a faluban, jelezve a tél közeledtét. Ezen a helyen alig élt néhány ember, többnyire idősek; a legközelebbi kisváros pedig hat Li ¹-re volt, ahol élelmet tudtak volna beszerezni, a legrövidebb út pedig egy hatalmas erdőn át vezetett.

Ilyen nehéz időkben az emberek többsége összefogott; sokkal olcsóbban vagy ingyen osztottak ennivalót, de a kisebb, szinten lakatlan falvakban nem volt erre lehetőség. Kénytelenek voltak az emberek hosszú utat megtenni, hogy ételt szerezzenek a családjaiknak.

Vihar közeledett. Egy ember az erős széllökésekkel dacolva tartott haza egy kosárnyi meleg kenyérrel és süteménnyel. Már későre járt; egyedül a konyhában égett néhány gyertya, ezért halkan nyitott be a kicsinyke házba, ahol a férfi felesége és két kisgyermeke várta haza.
A felesége köszönteni akarta, de torkán akadt a szava.