Elnöki ügy (Charles Leclerc)

6. rész

(Kathy Faith)

Nektek is felrobban a szátok, ha megérzitek az igazi francia lecsó ízét? Vagy, ha egy tökéletesen elkészített tépett marhahúsos taco kicsípi a nyelvetek? Ettetek már olyan élvezettel, hogy az étel kicsapta a szátokat? Ezért szeretek főzni. Ezért választottam ezt a szakmát, ezért tanultam annyit. Mindig imádtam a kis ablakon keresztül nézni az emberek arcát, amikor megkóstolják az általam elkészített ételt és felragyog a szemük, mosolyognak, tapsikolnak.

Amióta felmondtam, mintha egy mázsás súly esett volna le a vállamról, Sok a felelősség iaz új munkámban, elvégre csak egy ismert ember fiának főzöm naponta az ételeket, de itt úgy telik el minden napom, hogy egy percig nincs bennem feszengés, vagy kérdőjel azzal kapcsolatban, amit csinálok.

Mindennap történik valami kis apró boldogság, ami feldobja a kedvem, mindennap egyre közelebb kerülök az itteni emberekhez, és még azt is megjegyezném, hogy az elnök fia nem is annyira kibírhatatlan. Ezt már sokszor megállapítottam, de egyre jobban kezdem megismerni és esküszöm, hogy a róla kreált sztorik 98%-a kitaláció.

-Hú de csinike valaki!- Hallottam meg magam mögött Elena hangját, ami kizökkentett az elmélkedésemből.

-Szia, te már megint itt? Nem azt mondtad, hogy csak párszor fogsz meglátogatni minket? Nem mintha zavarnál, csak meglepődtem.

-Hát magamtól tuti nem jönnék ennyiszer, de ki van adva, hogy ellenőriznem kell az ördögfiókát.

-Nem is olyan rossz, gonoszak vagytok. Velem tök normális volt eddig.

-Még. Remélem, hogy ez így is marad, mert kiherélem.- Mondta rám kacsintva.- Térjünk csak vissza az előző témára. Hova mész ilyen csinosan?

Kicsit elpirulva ültem le a pult melletti székre, majd a fehér csokis kávém kavargatva mosolyogtam az előttem álló nőre.

-Hát a múltkor megbeszéltük Daniellel, hogy csinálunk valami programot a mai délutánra, szóval elvileg még 13 perc és itt találkozunk.

-Ahhaaaa.. Danival? Wow, hát most megleptél, azt hittem Charles... Jaaaaa, hogy Danieeeeel?

-Néha mindenki tök normálisnak tűnik, aztán meg mindenki totál nem normálisnak.- Mondtam neki felnevetve.

-Nyugi, letisztult a fejemben, hogy mi történik. És mit fogtok csinálni?

-Fogalmam sincs, azt mondta, hogy bízzam rá. Én pedig rá bíztam.

-Jézus... Csak ne feküdj le vele.- Mutató ujját felém szegezve nézett mélyen a szemembe.

Egy szemforgatáson kívül más válasszal nem szolgáltam számára, hiszen elég abszurdnak tartottam, hogy a sima találkozónkról hirtelen a pornóforgatás jutott eszébe. Bár, ha jobban belegondolok, amúgy egyszer kipróbálnám ezt a srácot, ha csak fele olyan jó az ágyban, mint ahogy kinéz, hát már akkor nyert ügyem lenne... De nem ringatom magam reménytelen álmokba, hiszen biztos, hogy lányok ezrei vannak érte oda, csak rá kell nézni. Nem kell Einsteinnek lenni hozzá, hogy tudjam, több lyukra is játszik. Még a csábos mosolya is erről árulkodik.

-Indulhatunk?- Az emlegetett szamár lépett be a konyhába, majd amikor meglátta Elenát, nagyképű mosollyal támaszkodott neki az ajtófélfának.- Ó, hát téged megint ideevett a penész?

-Vigyázz a szádra, Danny!

-Ne rontsd a levegőt, épp randink van- Rákacsintott a mellette ülő lányra, majd rám mosolygott.

-Randink?- Teljesen egyszerre kérdeztünk vissza Elenával.

Akkor én ma randizom, vagy mi. Jézusom, akkor viszont nagyon alul öltöztem. Ha tudtam volna, hogy ez egy randi, egészen biztosan egy cukibb és szebb ruhát vettem volna fel, bár ránézve a "randipartneremre", ő sem vitte túlzásba a kiöltözést.