Brother's Best Friend || Pierre Gasly Oneshot 🔞 ||

Pierre

Rina POV:

Éjfél után 7 perccel arra keltem, hogy hívnak. Drága bátyám hívott.
- Igen? Mit akarsz hajnalok hajnalán Charles? - kérdeztem talán kicsit túlozva batyámtól.
- Hugi, nem tudsz értünk jönni? - kérdezte és már a zenéből a háttérben tudtam, hogy valami szórakozó helyen van.
- Várj. Mi az hogy minket? Kivel vagy? Összeszedtél valami csajt? - kérdezem értetlenül és közben elkezdtem öltözni. Az avokádós pizsamát levetve felvettem az első farmert i a kezem ügyébe került és felsőnek csak a kedvenc pulcsimat vettem fel. Február vége felé járunk, de egész télen nem volt olyan nagyon hideg. Most is elmegy egy hűvösebb tavaszi időnek. A bejáratban bele léptem a cipőmbe és a szőrmés kabátomba. Magamhoz vettem a kulcsaimat és kimentem a garázsba. Mindeközben Charles letette, vagy megszakadt a hívás, már nem tudom.
Beszálltam a már majdnem fekete, sötétkék Mustangomba. Felhívom Charlest, édes remélhetőleg fel is veszi.
- Charles? Hol vagytok? - kérdezem miután felvette pár perc múlva.
- Mivan?! - ordít a telefonba. - Túl hangos a zene! Nem hallom! - ordítja tovább.
- Mondom hol vagytok?! - kérdezem újra erősebb hangnemmel.
- Itt vagyunk a közeli szórakozóhelyen. - mondja de a felét alig hallom.
- Okés, mindjárt ott vagyok! Gyere ki addig! - mondom és letettem a telefont. Beindítottam a motort és indultam is. A hely ahol Charles van tényleg nincs messze, négy hosszabb saroknyira van a házunktól. Amikor odaérek Charles ott áll valaki mellett aki nekem háttal lehajolva feltehetőleg éppen hány. Kiszálltam a kocsiból és odaballagtam Charleshoz, kissé fintorogva a hányás szagától.
- Mehetünk? - kérdezem normál hangerőn. Ide is kihallani a zenét de közelt sem annyira hangos mint bent.
- Várj, még nem végzett. - paskolja meg a mellettünk még mindig rókázó ismeretlen hátát.
- Ismered? - mutatok rá és közben értetlen fejet vágok.
- Ez most komoly? Én iszok de te vagy berúgva? Ez Gasly, hogy nem ismered fel? - kérdi hitetlenkedve.
- Hogy mivan?! - nézek nagyra nyílt szemekkel a srácra aki már befejezte a hányást és kiegyenesedett. - Ez tényleg Gasly. - tátom el a szám enyhén. Pierre Gasly. Mindig piszkál én nagyon idegesítő egy teremtmény és annyira utálom, hogy az már nem igaz. Már gyerekkoruk óta ismerik egymást Charlesszal, és ezáltal én is, de ilyen állapotában Pierret még életemben nem láttam. Átfutott nem egyszer az agyamon, hogy lekamerázom és holnap az orra alá dörgölöm, de én nem vagyok olyan mint Ő.
- Mindegy, mehetünk? - kérdem újra bátyámra nézve.
- Vezess, Kislány! - szólal meg részeg hangon a ma este folyamán először Gasly. Fintorgok egyet a becenéven és sarkonfurdulva az autómhoz segítem őket valahogy. Hátulra ültettem mindkettőt én pedig a volán mögé ültem. Beindítottam a kocsit és haza indultam.
- Ezt a Csövest vigyem haza? - kérdezem Charlessztól Pierre célozva.
- Hagyd csak, már lassan egy óra. Nálunk alszik. Majd holnao hazamegy vagy nem is tudom. - válaszolja Charles.
- Ki az a Csöves? És miért alszik nálatok?! - néz mindkettőnkre vádlón Pierre. Én hosszasan felsóhatok, bátyám inkább nem is válaszol barátjának.
Gasly egész úton nem fogja be, és csak a hülyeségeiről beszél. Még egy ok amiért utálom! Beparkoltam a drágaságomat a garázsba és megvártam amíg kikecmergett a két jómadár a hátsó ülésekről majd lezártam a kocsit.
- El tudtok menni a szobádig? - kérdem, mert Charles nagyjából vonszolja maga mögött Pierret.
- Mi az hogy tudunk? - áll két lábra és próbálja megtalálni az egyensúlyát. - Én veled alszom! - mondja végül Pierre. Köpni nyelvni nem tudok a kijelentésétől és remélem, hogy nem látszik rózsás arcom. Bár amilyen részeg, sose venné észre.
- Álmaidban esetleg. - nyögöm ki végül. - Jóéjt! - mondom kettejüknek és a szobámba sietek. Vissza veszem az avokádós pizsamámat és befekszem az ágyba. Próbálom kiverni Gasly szavait a fejemből de nem megy. Egyre csak azon jár az eszem milyen lenne, ha itt feküdne mellettem  ha ölelne erős karjaival, ha beszippanthatnám az illatát! Rettenetes, hogy ilyen gondolatok közepette jön a szememre álom, és alszom el!