Tiéd vagyok....

13 rész- Az apja...

* A nap többi része egészen gyorsan elment. Ez eddig a kedvenc napom. Esküszöm többször is lehetne ilyen. Már indultam a kijárat felé amikor valaki megfogta a kezem..... *

*EMINA SZEMSZÖGÉBŐL*

Megindultam kifelé az iskolából,  megvárjam Amandát. De mikor megláttam hogy már a kapuban van utána szaladtam és megragadtam a kezét. Láttam a szemében hogy megvan ijedve de egy apró mosollyal jeleztem neki nem kell félnie csak én vagyok az.

-Már megse vársz?

-Nem mondtad hogy velem akarsz jönni...

-Hát azt hittem egyértelmű lesz...
-hat nem....

Ezzel abba is maradt a beszélgetésünk. Egész uton egy szót sem szólt. Valószínűleg nem akar beszélgetni. Lehet azt várja én szólaljak meg? Hmmm nem tudom de nem bánom hogy csend van, amíg itt van mellettem.

Bizony ez a gondolat után megszólalt.

-Miért..?

-Mit miért? -nem értem

-Tudod nagyon jól...

-Nem tudom, nem értelek.

-Miért követsz? Már rég elhaladtunk az utcád mellett de te még mindig velem jössz.
Észre se vettem hogy elhaladtunk. Esküszöm haza indultam vele. De teljesen elgondolkoztam és nem fordultam le az utcámban.

-Miért nem mehetek veled?

-Én....én ezt nem mondtam csak...

-Csak mi?

-Semmi... lényegtelen

Nem értem mi baja lehet. Nem mond semmit, valami bántja de nem mondja. Talán én tettem valamit? Nem.... hiszen nem bantottam.... vagy mégis? 

Egész úton ezen járt az agyam. Nem tudom mi lehet vele. Már majdnem a házuknál voltunk amikor nagy hangzavarra lettünk mindketten figyelmesek. Amanda háza felől jött a hang. Látszott rajta hogy nagyon megvan remülve. Az apja iszákos, az anyja reggeltől estig dolgozik. De ha nem az anyjával akkor kivel veszekszik? Mert az asszony dolgozik, Amanda itt van mellettem akkor mégis mi lehet az... vagy ki inkább.

-Jól vagy?

-I... igen.

-Nem úgy nézel ki mint aki jól van.

-Minden rendben van, ne aggódj.

-Aha.... nem hiszem el.

-Nem akarok itthon egyedül lenni apámmal. Megint részeg és bántani fog. Kérlek had aludjak nálad...

Látszik rajta mennyire fél az apjától. Kezén ragadva vezettem magam mellett az utcámig. Szüleim a nagy vita után elutaztak két hétre. Így megszabadultam tőlük egy kis időre.

Beérve az ajtón veszem el Amitól a táskát és a kabátot.

-Éhes vagy? Kérsz valamit enni?

-Nem köszönöm.

-Biztos nem vagy éhes?

-Igen.

-Hát oké. Gyere velem. Van egy ötletem.

Szépen szó fogadóan követett a szobámig. Majd mikor beért utánam becsuktam az ajtót és leültettem az ágyra.

-Beszélnünk kell....

Hát ez a rész ennyi lett volna. Remélem tetszeni fog. Sajnálom hogy nem volt rész, csak nem tudtam mit írjak. De igyekszem írni...Addig is sziasztok 🙈💋