Tiéd vagyok....

5 rész - kórházban....

Amanda szemszöge:

A kórházban az orvos távozása után megint egyedül maradtam. Nem értem hogy és miért de valami nagyon nem stimmel nálam. A gondolat menetemből egy ajtókopogás zökkent ki.

-Gyere be.

Ahogy belépett láttam szemében az aggodalmat ami nagyon el bizonytalanított, remélem nincs nagy baj. Szépen lassan sétált az ágyam melletti székre leült és jött is a várva várt kérdés:

-Hogy vagy?

-Azt hiszem már jól....

-Amanda mivan veled? Egyszer a suliba most nálam, biztos vagy benne hogy jól vagy?

-Igen teljes mértékben. Nincs semmi bajom.

Ezt ahogy kimondtam egy kis néma csend lett a szobába ami zavart olyan feszült, volt a levegő, mint még soha. Vártam kitöri meg a csendet dehát erre várhattam mert amíg én meg nem szólaltam addig ő sem.

Így bámultuk egymást egy kis ideig mikor bejött az orvos:

-Amanda drágám hogy érzed magad?

-Köszönöm mostmár sokkal jobban.

-Rendben. Ha holnap is egész nap ilyen lesz az állapotod haza mehetsz.

-Rendben és köszönöm.

-Viszlát!-köszön az orvos ahogy készül kimenni a szobából.

-Viszlát! -köszönök udvariassan.

Újra néma csend lett. Mostmár tényleg nagyon kezd zavarni nem mond semmit, vagy engem vagy a telefonját nézegeti.

-Azt hiszem pihenned kellene. -megtörve a csendet, akaratos hangon mondja.

-Ha nézel nem tudok pihenni.

-Akarod hogy menjek?

-Nem. Csak ne nézz így rám.

-Mégis hogy? -szerintem nagyon jól tudja hogy.

-Úgy mint egy kis öt évesre.-Húzom fel az orrom.

Erre elneveti magát. Hát szép nem mondom nagyon, kedves.

Természetesen szót fogadva neki lefeküdtem és őt nézve nyomott el az álom....

Hát őszintén írtam már hosszabb részt is csak igazából nem akartam túl bonyolítani, meg amúgy is ketten írjuk a könyvet így kiszámíthatatlan hogy mikor mi lesz a következő részben és nehezebb de remélem tetszeni fog ez is.
helyesírásért bocsi <3
Ha más az írás stílus azért is bocsi de a történet alapvetően ugyan az csak másképp van megfogalmazva<333