Luna (Befejezett)

16. Fejezet

Reggel az első dolgom volt felkeresni Amarát. A vének tanácsának egyik tagja, aki közel állt a szüleimhez. Az ő segìtségében bìzom a legjobban. Csavaros eszű, sokatlátott, hajlott korù idős nő, de mindig is támogatta az ùjìtásokat.
Amikor megérkeztünk Coleal a kunyhòjához, épp a portáját söprögette. Barátságosan intett, hogy beinvitáljon mindkettőnket.

- Mindig is tudtam, hogy veled nem olyan egyszerű elbánni Luna. Amikor megtudtam, hogy hazatértél, az megmelengette fáradt szìvemet.
Bemutatnál a jòképű hòdolòdnak?

Várakozòz lesett Cole irányába, miközben két bögre teát nyùjtott át nekünk.

- Amara, azért zavarunk ilyen korai òrában, mert a segìtségedre lenne szükségünk. Amikor elrabolt a Csontok klánja, gondolom te már tudtad, hogy mit is akarnak tőlem. A törzsfő a fiának szánt...Cole a fia. - böktem az újammal a férfi irányába.

Amara jòkedve egyből elpárolgott, és ellenségesen kezdte méregetni Colet.

- Hogy hozhattad ide, ezt a szörnyeteget Luna?

- Még nem végeztem, hallgass végig!
Ez a férfi, soha egy ùjjal sem bántott, és segìtett a szökésünkben. Meg akarja dönteni az apja hatalmát, amiben segìthetünk neki. Én bìzok benne, és tartozom neki.

- Te miről beszélsz édes lányom, átmosták az agyad vagy mi?

- Amìg náluk voltam, addig elfogták Finnt. A területükön hùzta meg magát, tévedésből. Az ottani csapdákat fosztogatta, hogy élelemhez jusson, de elkapták. Elijaht nem hatotta meg, hogy Finn még csak egy gyerek, és levágta az egyik karját.
Cole gyògyìtòt küldetett hozzá, és megszöktetett minket. Az öcsém sajnos ìgy sem élte tùl, de tartozom Colenak annyival, hogy segìtsem az ügyét. Főleg, ha azzal a Farkasok is jòl járnának.

- Luna nagyon sajnálom, azt ami az öcséddel történt, de nem kérheted tőlem, hogy megbìzzak egy kìvülállòban, aki egy ilyen elvetemült klánnak az örököse.

- Nem is kérném, asszonyom, ha nem lenne élet-halál kérdése. Mindössze annyit kérnék, hogy hallgasson végig. - vágott közbe Cole.

- Mostmár nagyon kìváncsivá tettetek, annyit megtehetek, hogy meghallgatlak, de ennél többet nem igérhetek. Kérlek hìvj Amaranak.

- Köszönöm! Luna igazat mondott, apám tényleg egy zsarnok. Ezzel a törzsem nagy része is tisztában van. Mielőtt Lunát megismertem volna, nagyon is közel álltam hozzá, hogy megdöntsem apám hatalmát, de azòta sokminden megválltozott. Most, hogy mindketten elszöktünk, abban bìzom, hogy a segìtségemre lesznek a Farkasok, hogy véghez vigyem a tervemet. Tudom, hogy a számotok igen csak megcsappant az utòbbi időben, és ezt a közeli klánok kihasználják. Biztos vagyok benne, hogy vágyjátok a bosszùt, és ha arra kerül a sor én átadom Elijaht nektek. Csodálatos nép vagytok, és ha segìtenétek nekem, akkor biztosìthatnék helyet számotokra a falumban. Nem azt szeretném, hogy beolvadjatok, hanem, hogy valami ùjat hozzunk létre. Rengeteg dolog van, amit elleshetnénk tőletek, és gondolom fordìtva is. Az ùj klán vezetése, pedig nem csak az én kezemben lenne, hanem Lunáéban is. Összeházasodnánk, és egyenrangù felekként irányìtanánk.

- Fiacskám ezek nagyon ambìciòzus tervek. Jòl látjátok ugyan, hogy egyre nehezebben tartjuk fenn magunkat, hála az olyan törzseknek, mint a tiéd is. Épp ezért gyűlölünk titeket! Ha azt gondoljátok, hogy örömmel átköltöznénk egy olyan törzshöz, aki a Farkasokat mészárolta, akkor elment az eszetek.

- Tisztába vagyok a klánom szokásaival, és hiedelmeivel Amara. De be kell látnod, ha nem válltoztatunk az elszigeteltségünkön, és nem nyitunk az ùj ötletek felé, akkor végünk.

Az idős nő ránkmeredt, mint ha tudna olvasni bennünk. Láttam, hogy forognak a fogaskerekek gyönyörű ősz haja alatt. Végül fùjtatott egy nagyot, és anyáskodò mosolyt villantott ránk.

- Még szeretném látni, ahogy a Farkason törzse felvirágzik. Beszélek a többi vénnel, és eléjük tárom a szándékaitokat, de òva intelek titeket az elhamarkodott örömtöl, hisz Luna tudod, milyen keményfejű öregekről van szò.

- Köszönjük! - ugrottam a nyakába, és megölelgettem.

Amara kikisért minket, és bùcsuzòul, még hozzátette, hogy értesìt minket, ha beszélt a tanáccsal.

A nap további részében, a falut jártuk be Coleal. Körbevezettem, beszéltem neki a szokásainkròl, és bemutattam néhany ismerősömnek is. Sajnos eléggé, bizalmatlanul álltak hozzá, amin cseppet sem lepődtem meg. Mi már csak ilyenek vagyunk, nem szeretjük az idegeneket. Szerencsére Colet ez nem zavarta, vagy csak jòl palástolta. Bárhogy is legyen, ő nagyon érdeklődőn állt mindennek elébe, ami be kell, hogy valljam megdobogtatta a szìvemet. Sokat nevettünk, és teljesen elterelte a figyelmemet, a veszteségeimről.

Estére, kicsit rendbe szedtük a szüleim kunyhòját is. Begyùjtottunk és megvacsoráztunk. Önfeledten tárgyaltuk ki gyerekkorunk csìnytevéseit.
Amikor lefekvéshez készülődtünk, Colnak az öcsém ágyát készìtettem elő, amire ő ferde szemmel nézett, de nem ellenkezett. Hiába kezdem megkedvelni ezt a férfit, nem akarok belebonyolòdni ebbe az érzelmi hullámvasùtba. Félek, ha tùl közel engedem magamhoz, összetörheti a szìvemet, ami már tùl sok lenne nekem.

Amikor mindketten lefekszünk mégis, hiányérzetem van. Hallom, hogy Cole is csak forgolòdik a saját helyén. A gondolataim elkalandoznak, hogy mit is tenne velem Cole, ha mellébùjnék, de hamar le is állìtom az ábrándjaimat, amikor elönti a forròság az egész testem.
Nyögök egyett, és azzal pròbálom magam lehűteni, hogy mimdketten fáradtak vagyunk, és mocskosak. Nem a legjobb párosìtás egy szenvedélyes éjszakához. Valamennyire ez be is válik, és elnyom az álom.

Állmimban látom magam előtt az egész tervünk gyümölcsét. Látom, ahogy a népeink együtt mulatoznak, a gyerekek pedig önfeledten játszanak. Mindenki boldog, és biztonságban van. Magamat pedig Cole mellett látom, ahogy élvezzük a látványt.
Állmomban minden csodálatos.