// yugioh 5ds // °° yugioh 5ds x oc °°

4.fejezet

   - Kiryu, mi történt veled?

   - Nehéz lenne, ezt elmagyarázni!

   - Ha akarod, akkor elmondod!

   - Oké!

Közelebb mentem hozzá, és megöleltem. Meglepődött, de mégis elpirult.

  - Hiányoztál, Kiryu!

  - Te is nekem, Viki!

Egy picit sétáltunk, majd rám nézett.

   - Viki, feltehetek, neked egy kérdést!

   - Igen, mi lenne az?

   - Nem akarsz csatlakozni, hozzánk?

Nem tudtam választ adni rá.

   - Mit szólsz, hozzá?

   - Kaphatnék pár napot, a válaszodra?

   - Persze! Majd akkor megint, meglátogatlak!

   - Oké!

Adtam egy puszit az arcára, majd elbúcsuztunk egymástól. Visszamentem Yuseihez, és lassan visszaosontam a szobába. Látom hogy nem vette észre, hogy elmentem. Lecsuktam a szememet, és elaludtam.

Másnap reggel...

Kikeltem az ágyból, felöltöztem a ruháimba, és mentem is Yuseihez, reggelizni.

   - Jó reggelt, Yusei!

   - Neked is, Viki!

Megreggeliztünk, majd visszamentünk Martha nénihez. Leparkoltunk, levettük a sisakunkat, majd közelítettük az ajtóhoz.

   - Jó reggelt, Martha néni!

   - Nektes is, jó reggelt!

   - Gyertek, most csináltam reggelit!

Nem akartam mondani, hogy nemrég reggeliztünk, szóval csak egy kicsit ettünk belőle. Majd feleltek, a gyerekek is.

   - Jó reggelt!

Együtt mondták vissza, hogy jó reggelt. Megreggeliztek ők is, majd ide jöttek hozzánk, hogy játszunk velük. Kimentünj egyet a levegőre, és elkezdtünk játszani. Nem vettük észre, hogy az ég megváltozott. Fura jel jelent meg felettünk. Ránéztem Yusei kezére, és láttam hogy világít.

   - Yusei, ez?

   - Igen, a Sötét Signerek!

   - Kiryu?

   - Mondtál vmit, Viki?

   - Nem semmit!

   - Biztos?

   - Igen! Inkább nézzük meg, hogy ki az!

   - Megnézem én, te védd meg őket! Rendben?

Rájuk néztem, és láttam pár gyereket, hogy elkezdtek sírni.

   - Rendben Yusei, vigyázok rájuk! De te meg légy, óvatos!

   - Oké!

Majd elindult Yusei, én pedig bekisértem mindenkit a házba. Én kint voltam, hátha vki idejönne, értünk. Közbe-közbe benéztem Martha nénihez, hogy jól vannak-e. Kint voltam egyedül, felnéztem az égre, de még mindig ugyanolyan volt.

   - Yusei, remélem hogy jól vagy!

   - Viki, azt mondtad, hogy Yusei?

Előre néztem, és Kiryu állt előttem.

   - Kiryu, te mit keresel itt?

   - Nem bírtam ki, hogy ne lássalak!

Nem mondtam semmit, de elpirultam.

   - Na gondolkodtál, hogy csatlakozol hozzánk?

   - Nem, még nem!

   - Miért nem? Hát nem szeretsz?

   - De szeretlek, de...

   - De mi?

Nem tudtam erre a kérdésre válaszolni. Közelebb jött hozzám, és újból megkérdezte tőlem.

   - Na?

   - Sajnálom!

   - Akkor mindegy! Ideje a párbajnak!

   - Elég volt, Kiryu!

Hallottunk meg a távolból, Yusei hangját.

   - Yusei!

Gyorsan leszállt a motorjáról, és ide jött hozzánk.

   - Állj le, Kiryu!

Ezen csak nevetett.

   - Jó, akkor párbajozzunk!

   - Rendben van!

A történet hamarosan folytatódik...

Sziasztok minna!
Itt is van a kövi része, a sztorynak.
Nem tudom, hogy mikor de fogom hozni a folytatást!
Jó olvasást hozzá!
Sziasztok 😊😊