The Untamed - Oneshot - Boldog születésnapot Wangji!

Boldog születésnapot Wangji!

Tél közepefele járt az idő. A Gusu Lan klán vezetője Lan Xichen titokban már öccse, Lan Wangji születésnapjára készült. Szerzett neki agy csodaszép kékesfehér jádéval díszített függőt a qinjére, és pár különleges, ritka kottát, mivel testvére nagyon szeretett hangszerén játszani. A fiatalokat is ő tanította meg qint használni.

Eközben Yiling városa mellett a Luanzang-hegyen Wei Wuxian sem feledkezett meg a második Lan úrfi napjáról. Ő a barátjának tartotta Lan Zhant, ezért úgy gondolta, hogy meglepi valamivel. Hmm..., nagyon igaz az a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást... én és Lan Zhan... - felnevetett. Tényleg nagyon különböztek egymástól. Lan Wangji mindig szigorú volt, hűvös, és csak a nagyon kiváltságos emberek látták valaha mosolyogni. Vele ellentétben Wei Wuxian mindig mosolygott, nevetése gyakran csengett fel és csalt mosolyt a körülötte lévők arcára. Szabadszájú és szemtelen volt mindig is, ahogy az anyja, mint Lan Qiren szinte azonnal megállapított. Amiben azonban ők ketten nagyon hasonlítottak az az erős igazságérzetük volt és az, hogy soha (vagy szinte soha) nem hazudtak.

Wei Wuxian már több, mint két füstölőnyi idő óta törte a fejét, de nem jutott eszébe semmi amit vehetne barátjának. Hosszas gondolkodás és a fogaskerekek csikorgatása után végre kisütötte. Nyulak! Szerzek neki két kis nyuszit! Egy fehéret és egy feketét! Biztosan örülni fog neki!

Azonnal szaladt is a város túlvégében lévő erdőhöz, ahol sok nyuszi élt. Erre még kiskorából emlékezett. Egyike a kevés gyermekkori emlékei közül az volt, hogy ott ül a fűben, anyja, az ő szeretett édesanyja, Cangse Sanren, kezébe ad egy szürke nyulat...

***

Estefele visszatért a Luanzang-dombra két kisnyúllal. Egy feketével és egy fehérrel.

A barlangja előtt az egyik nagyobb kövön ott ült a kis Wen Yuan.

- A-Yuan? Mit csinálsz te itt? Nem negyedik nagymamával kellene játszanod?

- Wei Gege! Nagymama nem tud velem játszani. - legörbült a szája. - De ugye Wei Gege játszik velem? - kapaszkodott Wei Wuxian lábába.

- Ó A-Yuan... Hát nincs kivel játszanod? Persze, hogy játszok veled! - mondta és elővette a zsákjából a két kisnyulat. - Idenézz! Velük fogunk játszani. - mutatta a kicsinek az állatokat.

- Ez az enyém? - kérdezte kíváncsian A-Yuan.

- Neem, nem - nevetett Wei Wuxian -, ez nem a tiéd! Ezt a gazdag bátyónak szereztem.

- A gazdag bátyónak? - kérdezte csillogó szemmel.

- Igen. Nemsokára lesz Lan úrfi születésnapja... - merengett el. - De hogy jussak el Gusuba? Én, ha még nem is vagyok egy üldözött vad, de nem mutatkozhatok a nagyobb klánok területén. Kénytelen leszek álruhában menni - keserűen belerúgott a földbe.

- Mi a baj Gege? - a kicsi érzékelte az ő szeretett Gegéje hangulatváltozását.

- Semmi, semmi..., gyere játszani - mondta gyorsan, igyekezte elterelni figyelmét a fájdalmas gondolatairól. Nagyon szerette A-Yuant, és mikor eszében jutott, hogy mi történne vele, ha a 4 nagy klán végül elhatározná magát a támadás mellett...

***

Már elmúlt éjfél, de Wangji a szabályokat megszegve, kint tartózkodott. A Csöndes szoba tetején üldögélt, a teliholdat bámulva. Ma van a születésnapom... De mióta anya nincs velünk... az egész nem ér semmit... Nagyon hiányzott neki az édesanyja. Évek óta nem fájt még neki a hiánya ennyire.

Hirtelen motoszkálást hallott a háza mögötti bokrok közül. Leugrott a tetőről, befordult a háza mögé és meglátta... Wei Wuxiant...

- Wei Ying! Te hogy kerültél ide? - kiáltotta meglepetten. - Mindegy, gyere! - csuklón ragadta a másikat és besietett a Csöndes Szobába. Leültek az asztalhoz, Wangji töltött mindkettejüknek teát.

- Szóval? - kérdezte.

- Lan Zhan... - vakarta meg a fejét Wei Wuxian. - Hát..., máskor, máshogy nem tudtam volna jönni... hiszen tudod... - szomorúan elmosolyodott s lehajtotta a fejét. A szokásos vidám aurája nem volt sehol, most valami csöndes szomorúság lengte körbe.

- Tudom, hogy ma van a születésnapod, és meg szerettelek volna lepni valamivel. De hát tudod... ezért nem tudtam máskor beosonni. Nem számítottam rá, hogy ébren leszel. Ha meglát valaki... Szóval boldog születésnapot!

- Wei Ying... - mondta gyengéden Wangji. - Ez így nagyon kockázatos volt... Nem lett volna más lehetőség, amikor nem teszed ki magad ekkora veszélynek?

- Lan Zhan... én akartam így. De hagyjuk is! Nézd, ezt hoztam neked! - előhúzta a zsákját és kivette belőle a két nyuszit. - Hát nem aranyosak? - nevette el magát.

- Köszönöm Wei Ying! - Wangji megvillatott egyet a ritka mosolyaiból. - Van nevük?

- Nincsen. Nevezd el őket!

- Hmm... Wang a fehér és Xian a fekete.

- Wang és Xian, WangXian! - nevetett Wei Wuxian. - Nagyon tetszik a nevük!

- Mhn... - hümmögött Lan Wangji. - Aranyosak.

- Yin-Yang nyuszik! - vigyorgott Wei Wuxian.

- Mhn.

- Lan Zhan... - nézett rá Wei Wuxian.

- Hm?

- Van kedved játszani valamit?

- Ha Wei Ying szeretne.

- Mit szólnál ahhoz, amit a Xuanwu barlangjában énekeltél nekem? - kérdezte kicsit félénken.

- Az jó lesz.

Wangji elővette a qinjét. Wei Wuxian kihúzta övéből a fuvoláját, a Chenqinget. Belekezdtek a dalba. A hangok, mintha a csillagos égig szárnyaltak volna az éjszakában. Wei Wuxian játék közben rámosolygott a barátjára.

Ez a legszebb és legjobb születésnapi ajándék, amit valaha kaptam. - gondolta Wangji.

- VÉGE -