Szoktam sírni utánnad.
Úgy kb mindig.
Amikor eszembe jutsz.
Sajnálom, hogy így ért véget.
Te mindig is jobbat érdemeltél.
Mindent csodáltál bennem.
Még azt is, ha csak felolvastam egy verset.
Ezt szerettem benned.
Sokszor csak ezekre a pillanatokra gondolok.
Egyszerűen szép.
Megmutatom milyen vagyok.
Magam
És a veled eltöltött idő.
Vagy csak nagyon jól eljátszottad .
Mint amikor a La La landben Ryan Gosling és Emma Stone visszanézik egy kivetítőn az életüket ami lehetett volna.
Viszont az élet mindig közbeszól.
Ez esetben Én.
Én basztam el.
De nagyon
Most csak azért írok, hogy legyőzzem a bennem lakozó és szép lassan felemésztő szörnyet.
Aki azért létezik, mert én oda zártam.
És csak egy hajszál választ el most attól hogy kiszabaduljon és fejbe ne verje magát.
Olyan szintű
Pánikroham ami eluralkodik rajtam MÉG MOST IS.
három mély levegő
beszív és kifúj
és újra
Az agyam tartalékra kapcsol, most.
