Táncos lábakon/Szjg ff/

☄️ 1. ☄️

Ránéztem a polcomra ahol az első dijjam volt,aztán ránéztem a térdemre amin egy szorító volt már két éve.Nem mertem azóta táncolni.A balettcipőim a szekrény legalján van nehogy régi sebeket szakítsanak fel.Nem merek táncolni félek hogy újra megtörténik.

2 évvel ezelőtt:

Táncoltam mindig is.Most is.Versenyen voltam és egy bonyolult ugrást kellett megcsinálom próbán mindig sikerült.Abban a hitben voltam hogy most is sikerülni fog.Hát nagyon nagyot tévedtem.A párom Bence nem tudott rendesen elkapni ezért a térdem kifordult és eltört.Na utána vagy három hónapig menni sem tudtam.

Hát igen ez már régen volt de még mindig megrázó.Gyorsan felpattantam és inkább lementem a konyhába.Ott a bátyámat találtam aki egy híres fiúbanda tagja.Nekünk nyakunkon a hírnév egyrész ugye a bátyám miatt másrészt meg miattam és a tánc miatt.Mindenki tudni akarja az igazat de csak mi tudjuk a teljes igazságot.

-Dominik hagyjad már az a lekvárt-sóhajtottam fel.

-De menni fog,le tudom csavarni a kupakot-erősködött.

-Azt kötve hiszem,túl gyenge vagy-nyújtottam ki a nyelvem.

-Gyere csak ide-mondta és felkapott.

Megijedtem mintha a térdemnél valami nem lenne jó.

-Dominik tegyél le-mondtam.

Óvatosan letett és mellém állt.Fürkészően nézte az arcom hátha kitudja deríteni mi is a baj.

-Félek még mindig-sírtam el magam.

-Már nincs miért két éve volt édes semmi gond-simogatta a hátam.

-De még nem...-sírtam tovább.

Dominik átölelt és nyugtatóan kedves szavakat mondott.Minden hirtelen mozdulatnál ez van.Már lassan két éve nagyon sokat sírok minden rossz lépés vagy esetleg hirtelen mozdulat miatt.Fêlek hogy újra megtörténik a baj.

-Kapok a lekvárból?-szipogtam.

-Édes te mindig -nevetett fel-Csak üresen?-kérdezte.

-Aham-mondtam.

-Még mindig nem értem-rázta a fejét.

Felnevettem és átvettem a lekvárt Dominiktól és kanalazni kezdtem.A bátyám sosem értette hogyan tudom a lekvárt üresen enni,nos még én sem tudom.

Dominik volt az egyetlen támpontom.Az egyetlen ember aki minden mozdulatomat figyelte.A szüleint üzleti utakon vannak egy hónapban csak két napot tolják haza a pofájukat.Dominik tényleg mindig itt volt velem.

-Már várom az új sulim a mostani uncsii-dőltem hátra a kanapén.

-Jó ez a suli én is oda járok én vagyok a legmenőbb-büszkélkedett.

-Affelől kétségem sincs-nevettem fel