Emlékezet és Feledés | Befejezett

19. Fejezet

Sziasztok drágáim! Ez a fejezet rendhagyó módon nem Amara szemszögéből indul!

Marco Caiden Herison

"Szeretlek szép fiú!" - suttogja az ajkaimra Amara majd ki használva az alkalmat megcsókolom!
- Mióta finomkodik Mr. Herison? - incselkedik miközben a vattacukrot a szájához emeli.
Nézem őt azt, ahogyan az édesség puha ajkain szétolvad! Nem láttam még nőt, aki ennyire gyönyörű lenne vattacukor éves közben!
- Egy vidámparkban vagyunk szüzike! - húzom közelebb magamhoz, mire alig hallhatóan a fülébe súgom a továbbiakat.
- Bárhol képes lennék neked esni és a magamévá tenni, de ezzel - mutatok az édességre - egy szexi kislány jutt az eszembe!
- "Nincs az a hely, ahol nem vagyok a tiéd Marco Caiden Herison!"

Az ágyban nyitom ki a szemeimet Alica mellett! A plafont bámulom és ekkor tudatosul bennem, hogy csak álom volt!

Túl sokat ittam a gardróban, de nem emlékszem, hogy ki jöttem volna onnan, ezért sem értem, hogy miért fekszem Alicia mellett az ágyban!

Azonban ez most egyáltalán nem érdekel! A legszebb álmom most illant el...

Nem tudok az ágyban maradni, így a mosdóba megyek, ahol felöltözöm! Nem akarom, hogy Alicia fel ébredjen, mert a sok kérdésével az őrültbe kerget!

- Nem tudsz aludni? - jön egy hang a konyhából, amikor a bejárati ajtó felé veszem az irányt.

Csalódottan fordulok vissza és megyek a konyhába, ahol Ciara cigarettával a kezében fürkész engem!

- Mióta szívod? - kérdezem az ajtófélfának támaszkodva, mire lazán elneveti magát.

Egyáltalán nem értem mi vicces ezen, de látom rajta, hogy nincs jól... pont mint én!

- Én kérdeztem előbb Herison! - rival rám, miközben felém nyújt egy szál cigarettát!

Nem gondolkozom sokáig, hogy elfogadjam- e, így egyhamar ott termek a konyhapult mögötti székek egyikén.

Csendben vagyunk, mintha nem volna mit mondanunk, azonban Ciara olyan kérdést tesz fel, amire nem számítok!

- Mióta szólítod Aliciát szüzikének?

Egy percre még a whiskyt is félre nyelem, amit időközben kitöltöttem magamnak!

- Fogalmam sincs! Soha nem hívtam...
- Alig egy órája sírva kuporgott a bátyád karjaiban, hogy részegen szüzikének szólítottad! - vágja rá egyből, mire legszívesebben a falnak csapnám a poharat!

- Ha nem szereted, hagyd el menni! - áll fel a mellettem lévő székről, mire a karja után nyúlok.
- Alicia az első nő az életemben, de a múlt nem változik meg, ahogyan az sem, hogy Amara az egyetlen nő, akit szeretek ebben a kibaszott életben!

- Sajnos elkéstél! Ő már mást szeret!

Miután ott hagyott a konyhában csak azon agyalok, amit mondott! Amara már rég nem érez irántam semmit... Szánalmat annál inkább!

Túl sok minden van bennem, amivel nem tudok mit kezdeni, így felkapva a kocsi kulcsomat rontok ki a bejárati ajtón!

Magam sem tudom, hogy mit akarok, ahogyan azt sem, hogy hová tartok, de valahogy egyetlen egy helyre húz a szívem!

A kibaszott vidámparkba, ahol az a csodaszép álom véget ért!

________________________