A sas, a borz, az oroszlán, a kígyó és a sárkány története

3.

3

„ ... és mondta nekem, hogy higgyek benne és én azt tettem..."
Részlet Lady Gwendoline Gryffindor naplójából

Salazar büszke tartással vonult át a kapunk, miközben az őrök meghajoltak előtte és Gwen idegesen léptelt előtte. A vár belső udvarán nagy volt a nyüzsgés. Asszonyok rohangáltak fel alá kezükben élelmes kosarakkal vagy ruhákkal. A férfiak a belső udvarban javították, szépítették a falakat és a kovácsműhelyből egyenletes kopácsolás hallatszott. Gyerekek szaladtak át az egyik helyről a másikba kacagva gondtalan játékban senki sem zavarta őket. Salazar a homlokzaton le logó vörös arany sávos zászlót figyelte, amit akkor eresztettek le majd megakadt a tekintete a karzatnak támaszkodó férfin. Lassan szélesen elmosolyodott, ahogyan figyelte, ahogyan parancsokat szór.
- Látod azt a férfit ott fent Gwen – fordult a lány felé Salazar és Gwen felnézet ahová mutatott a mestere.
- Igen. Ő lenne Lord Gryffindor? Kérdezte Gwen és a szeme tágra nyílt, ahogyan végig mérte a hatalmas termetű férfit. Óriásnak tűnt a szemébe és félelmetesnek, mert onnan lentről is tisztán hallotta a vár Urának mélyen dübörgő hangját. Ijesztő küllemét tetézte rőt dús haja és borzas szakálla. Ijedten ragadta meg Salazar kezét, mikor a férfi rájuk nézet.
- Ne félj – mosolyodott Gwenre Salazar – Üdv, néked Godric – kurjantott fel vidáman.
- Hát végül ide toltad a pofádat – dőlt előre Godric – és úgy látom nem egyedül.
- A tanítványom, Gwendoline – tette a kezét a lány vállára – kaphatunk menedéket?
- Neked bármit barátom. Gyertek – intett a férfi vidáman.
- Ne rettenj meg tőle csak a hangja nagy, de a szíve a helyén van – indult el a férfi – meglásd, itt jó helyen leszünk.
- Neked elhiszem Sal – bólintott Gwen – de mond nem gond, hogy egy parasztlány a tanítványod? Mondtad, hogy egy Nagyúr fia vagy...
- Nem gond Gwen. Te egy nagy kincs, vagy és akiből egy nap nagyszerű boszorkány lesz, aki nagy tetteket hajt végre. Akkor bizony már nem fogja senkit sem érdekelni minek születél – sétáltak fel a lépcsőn miközben szolgálok köszöntek nekik.
Gwen hatalmasnak találta a várat már kívülről is, de ahogyan haladtak befelé benne rá kellett jönnie, hogy nem csak hatalmas volt, ha nem leírhatatlanul meseszép is. Gyönyörű fali kárpitok borították a falakat és drága bútorokkal volt berendezve. Úgy gondolta, hogy a vár urának a felesége igen csak jó ízlése van. Nem hitte soha sem, hogy egyszer ilyen helyen sétálhat, sőt talán élhet is egy darabig. Nem oda valónak tartotta magát hiába próbálta Salazar megnyugtatni. Ő tudta hová valósi, ha a mestere nem is akarta ezt elfogadni.
Gondolataiból a váratlan megtorpanás zökkentette ki, mikor megálltak egy hatalmas faragot ajtó előtt ahol két lovag állt kardokkal az oldalukon és Gwen látni vélte, hogy ruhájuk rejtekében mintha pálca lenne. Ők is, ahogyan Salazar varázslók voltak.
- Slytherin Nagyúr – hajoltak meg előtte és kitárták az ajtót. Gwen eltátotta a száját, mikor beléptek. A hely ahová érkeztek a várnak egy fogadó helyisége lehet, sőt az ebédlője. Hosszú asztalok sorakoztak egy más mellett és előttük egy rövidebb, de díszesebb volt minden bizonnyal a vár urának a családja és fontosabb vendégei étkezett ott. A falakon a kinti zászlókhoz hasonlók lógtak tökéletes szimmetriába, amiket csak a fegyverek törtek meg, amiket a zászlók közé tettek.
- Salazar – kurjantotta a várúrra lelkesen a fal mellé tolt egyik asztal mellől, amin rengeteg papír és térkép volt kiterítve. Gwen összerezzent és közelebb húzódott a férfihoz, ahogyan a mestere termetes barátja egyre közelebb ért. Nem csak a hangja volt erős, ha nem maga a vár ura is termetes volt. Gwen ahogyan jobban meg tudta nézni meg kellett állapítania, hogy mesterének barátja félelmetes alak.
- Godric úgy látom az évek alatt semmit sem változtál, ha nem rondább lettél – nevetett fel Salazar és megölelte a barátját szorosan, aki csak nevetett a megjegyzésen. Gwen, aki kissé összehúzta magát úgy gondolta mestere csak tréfálhat a barátjával, mert az ő szemeinek hiába tűnt ijesztőnek még is egy jó képű férfi benyomását keltette ahogyan Salazar maga is. Két nagy erejű varázsló, akik még nemesek is voltak Gwen elgondolása szerint természetes volt, hogy jóképűek is legyenek.
- Te meg még mindig úgy nézel ki, mint egy lány – paskolta meg Salazar csupasz arcát –növessz már egy tisztességes szakállat vagy valami, mert ez a babaarc kiábrándító.
- Még így is nagyobb a sikerem van a nőknél, mint neked – vigyorgott Salazar és Godric felnevetett, majd Gwendolinra nézte, aki összerezzent.
- Bocsásson meg a neveletlenségemet, de régen láttam már a barátomat. Hadd mutatkozzak be Lord Godric Gryffindor vagyok. Állok rendelkezésére – hajolt meg a férfi és gyengéden kezébe vette Gwendolin kezét és megcsókolta. A lány szava elakadt és levegőt is elfelejtett venni.
- Ő Gwendoline, a tanítványom. Lord Morwendtől és Lord Owenstől mentettem meg.
- A kéjenc vénség alig párnapja kimúlt és Owenst holtan találták, már amennyi hagytak a varjak és a farkasok belőle. Vont vállat a férfi – szóval nem kell aggódnotok és itt amúgy is biztonságba vagytok.
- Ezeknek a híreknek nagyon örülünk – húzta magához Salazar a lányt, ami nem kerülte el Godric figyelmét. De nem adta jelét, hogy észrevette volna a birtokló mozdultatott csak kissé elfordult és mély levegőt vett.
- Mary! – bődült el a férfi megijesztve Gwent. Nem sokára kitárult az egyik szélső ajtó és egy sietős asszonyság rohant be. Gwendoline először azt hitte, hogy a vár úrnője lehet, mert gyönyörű volt akár egy úrhölgy és szépen díszített ruhát viselt, de mikor meg állt előttük mélyen meghajolt akárcsak egy szolga.
- Nagyuram mit kíván tőlem?
- Kérlek, helyezd kényelembe Gwendoline úrnőt az egyik legszebb szobámba és készítsétek elő Salazar szobáját is. Jó ideig itt maradnak. Gwen már szólt volna, hogy a megszólítás nem éppen helyt álló, de Salazar mintha ha csak sejtette volna, hogy mit szeretne figyelmeztetően megszorította a derekát.
- Igen is uram. Úrnőm jöjjön, velem mutatom az utat. Minden bizonnyal nagyon elfáradt. Hajolt meg Mary és Gwen lopva Salazarra nézet, aki csak bólintott.
- Menj, csak később megnézlek.
- Rendben – cincogta Gwen és Godricra nézet és meghajolt – köszönöm Nagyuram.
- Kérem – bólintott a férfi és szemével végig kísérte a lányt, aki elhagyta a termet Maryvel az oldalán, majd Salazarra nézet – gyönyörű leány.
- A tanítványom, Godric.
- Biztos?
- Igen – sziszegte a férfi és az asztalon lévő boros kancsó felé sietett, ahol nem rég barátja állt.
- Érzem benne a mágiát, ami nem is kevés. Gondolom neked is feltűnt éppen ezért vetted a szárnyaid alá. Ő lenne az a mugli ivadék, akit az a kéjenc az ágyába vitt volna és a mocsok Owens felhasznált volna, ha teheti? Kérdezte Godric miközben barátja mellé sétált ruganyos léptekkel.
- Igen – felelte kurtán Salazar.
- Minő szerencse, de te éppen arra jártál. Gondolom csak véletlen egybeesés volt.
- Igen – bólintott Salazar és barátja hitetlen arcát látva fel horkantott - de komolyan! A véletlen folytán kerültem abba a faluba - Öntött magának egy kupa bort – és valóban a tanítványom legalábbis az lesz, ha elkezdem oktatni.
- Remélem tisztességesek a szándékaid.
- Te minek nézel engem? Csattant fel a férfi és Godric felemelte a kezeit védekezés képen.
- Nem kell mindjárt harapnod Sal csak egy megjegyzés volt mivel egy igen megkapó jelenség a leány.
- Nem az apám vagyok, hogy minden nőt az ágyamba vigyek.
- Ez meg sem fordult a fejemben, hogy kihasználnád, de olyan kis ártatlan léleknek tűnt. Azt hiszem, bármely férfi megtörne, ha sokáig lenne vele – Sóhajtott fel Godric.
- Ebben igazat kell adnom, de elhiheted nekem, hogy csak tanítványomnak szeretném.
- Atyád ellenben nem lesz elnéző veled, ha megtudja, hogy egy mugli ivadékot oktatsz. Talán azt jobban elnézné, ha csak az ágyadat melegítené.
- Még gyermek – horkant fel a férfi és Godric összefonta a kezeit a mellkasa előtt.
- Ahogyan megnéztem nem lehet 10 évvel fiatalabb, mint mi. Már asszony lehetne és képes gyermeket szülni.
- Godic ezt te sem gondolod komolyan nem?
- Persze, hogy nem csak tudod milyenek az emberek. Ha tehetséges boszorkány is lesz nem csak gyönyörű sorban fognak állni a kérők hada – támaszkodott a falnak Godric – talán akkor már nem fogsz tanítványként rá nézni.
- Gwen nem nemes ezt te is mindjárt leszűrted minden bizonnyal. Nem vehetném el és én nem vagyok Sebras, hogy minden nőt gerince fektessek. Húzta el a száját Salazar.
- Ő is itt van – mondta csevegő hangnemmel Godric és barátja sugárba köpte ki a bort – de nyugalom meg mondtam neki kettéhasítom, ha nem bír a nadrágjában maradni.
- Óvatosságra kell intenem Gwent. Suttogta rémülten Salazar.
- Nem ártana. Sebras könnyen elcsavarja a nők fejét legnagyobb bosszúságomra. Két cselédemet is ágyba vitte már. Úrnak hála egy sem fogant meg. Ám, ha már itt tartunk, anyám érkezik látogatóba – öntött magának egy kupa bort Godric és egy húzásra meg is itta – hozz magával egy nőt is, akit meg kellene néznem.
- Ideje is lenne meg állapodnod.
- Ahogyan neked is barátom– horkant fel Godric – sejtem kit szánnak nekem és egyik porcikám sem kívánja.
- Talán megtetszik.
- Egy Normann leány – mondta csendesen a férfi és Salazar elhúzta a száját.
- Förtelem. Mond Lord Black nem ajánlotta fel neked a leányát?
- De csak a lányról sok jót nem hallottam. Az beszélik nagy a szíve és sokan elférnek benne. Én meg nem kívánok osztozni senkivel és az ilyen könnyűvérű nők kíméljenek. Meg aztán szimpatizál a Normannokkal. Öntött még egy pohár bort magának Godric.
- Nem igazán válogathatunk, ha jó családból való leányt akarunk maguk mellé.
- A legtöbb aranyvérű nő nem éppen a mi esetünk. Legalábbis nekem azért lennének igényeim, ha nem is sok, de az egyik a hűség, ami fontos számomra – Lötykölte a poharában a bort Godric.
- Te megteheted, hogy válogass, és bárkit elvehess, hiszen atyád nem él, aki bírálná a választásodat, míg az enyém sajnálatosan a földön jár, még nem a pokolban perzselődik a tieddel, ahogyan régen kellene. Irigyelek.
- Azt elhiszem – húzta el a száját Godric – és abban is igazad van, hogy én megtehetem, hogy bárkit elvegyek kedvem szerint. De még nem akarok nősülni, ha csak nem egy olyan szépséggel, mint a kis hölgy – vigyorgott Godric és Salazar elvicsorgott.
- Gwen az enyém még a gondolatát is vert ki a fejedből, hogy magad mellé csábítod.
- Csak a tanítványom – utánozta Goric barátja hangját, majd a képébe nevetett – egy fenét. Megtetszett neked a leány ne is tagad.
- Vaknak kellene lennem, hogy ne vegyem észre. Morogta Salazar és egy kedvűen nézet bele a kupájába – de akár hogy is van, sehogy sem lehet az enyém. Mugli ivadék.
- Ostobaságokat beszélsz barátom. Minden asszony egyforma legyen az mugli vagy boszorkány. De mond, miért tartod magad mellett, ha tudod, nem lehet a tied?
- Kiváló boszorkány lehetne belőle. Kár lenne veszni, hagyni.
- Ha valóban tanítványodnak akarod, akkor igen. De ne tedd ki a szeretők keserű életének, ha nem tudsz szép életet biztosítani neki.
- Nehéz lenne elengedni, mert ily rövid idő alatt is a szívemhez nőt. Fájdalmas lenne egy idegen férfi oldalán látni.
- Add nekem – nevetett fel Godric és Salazar elhúzta a száját.
- Ez viccnek is rossz. Meg aztán nem azt mondtad nem akarsz nősülni?
- Valóban ezt mondtam, de az is hogy, ha csak nem egy olyan szépséggel, mint a ki hölgy. Nevetett fel hangosan Godric – az égre barátom milyen fancsali pofád van... nyugalom csak vicceltem – veregette hátba Salazart a férfi, amitől, majd nem orra bukott – gyere, keressük meg Sebrast és kicsit kalapáljuk el, mert biztosra veszem, megint a cselédeim körül lebzsel.

Sebrast olyan hirtelen érte az állas, hogy elterül a köveken közvetlenül Gwen lábai elé. A lány felsikkantott és ijedten hátrált a falig, mikor meglátta a felbőszült vár urát.
- Mit mondtam én neked alig pár órája te anyaszomorító barom? Ragadta meg a zekéjét a férfinak Godric és felhúzta – miért nem hallgatsz, te rám mond meg nekem? A füleden ültél? Vagy túl sok víz ment a füledbe? Vagy szimplán életcélod, hogy az idegeimen táncolj? Válaszolj te bitang! Rázta meg a férfit.
- Godric...
- Nekem ne Godric-oz, ha nem válaszolj a kérdésemre te átok! Hörögte a férfi.
- Útba igazítást kértem tőle Nagy uram és kedvesen segített nekem – lépet Godric mellé Gwen – kérem, nem bántsa az urat ő csak a segítségemre sietett.
- Azt meghiszem – morogta Godric – de a keze közben vándorolt, de nagyon. Láttam nem vagyok vak – rázta meg újból Sebrast – Gwendoline kedves ettől a férfitól óvakodj, mert nem ismeri a megálljt ha szép nőkről van szó.
- Akkor rám nem jelent veszélyt – mosolyodott el a lány és Godric hitetlenkedve nézet rá, ahogyan Sebras is – kérem, ne bántsa. Biztosra veszem, hogy az úr nem kívánt vissza élni a helyzetével. Ugye?
- Hát... vagy is nem – mosolyodott el Sebras és próbálta lefejteni a zekéjéről az úrra ujjait – elengednél?
- El, de csak az úrnő kedvéért ám lapulj erősen, mert ha megint erre talállak, feltűzlek a vár fokára a varjak örömére – dobta le a földre a férfit, aki azonnal felkelt és hálásan rá kacsintott Gwendoline-ra , aki értetlenül nézet utána.
- Nagyuram...
- Ne mászkálj egyedül – szólalt meg dörmögő hangján a férfi és Gwen lehajtotta a fejét – egyes lovagjaim nem bírnak magukkal, mint például Sebras, ha egy széplányt látnak. Bár egyike legjobb embereim közül sajnos kéjhajhász így óvatosan kell kezelni a közeledését. Jó szándékkal mondom neked.
- Megfogadom – hajolt meg Gwendoline.
- Merre tartottál egyébként? Ez a cselédek szárnya.
- Kíváncsi voltam merre van Salazar szobája és közben eltévedtem. Pirult el a lány.
- Salazart most nem érdemes zavarni, mert fürdik és el lesz egy ideig, mert szereti áztatni magát. Ám ha nem zavarok körbe vezetlek.
- Nem akarom feltartani nagyuram...
- Godric. Nevez csak nyugodtan Godricnak ahogyan a barátaim is teszik – mosolyodott el a férfi és Gwen elpirult –és nem tartasz, fel rá érek éppenséggel. Ha nem így lenne nem ajánlottam volna fel neked.
- Értem, bocsásson meg – hajtotta meg magát a lány és Godric kedvesen rá mosolygott.
- Nem kell mit. Nem tettél semmi olyat ami miatt bocsánatot kellene kérned. Akkor, ha nem zavarlak lehetek a kísérőd? Kérdezte a férfi és a karját nyújtotta Gwennek.
- Nem, megtisztel – mosolyodott el a lány, mire Godric szélesen elmosolyodott, amitől Gwen úgy gondolta bárkit levesz a lábáról.
- Akkor először megmutatom a legjobb helyet a várban – hajolt közelebb a lányhoz – a konyhát – kacsintott Gwenre.

„ Hirtelen ember és ijesztő, de úgy gondolom ez csak a felszín, amit mutatnia kell, de valójában hatalmas szíve van..."
Részlet Lady Gwendoline Gryffindor naplójából

Hosszú idő után hoztam egy újabb részt az alapítókról. Remélem tetszett nektek és amit tudom folytatom is, mert van most hozzá ötlet és ihlet :)

Mit gondoltok eddig róluk?