A sas, a borz, az oroszlán, a kígyó és a sárkány története

2.

„... Nem vártam csodát, mert még a harangok is bánattól zengtek, ám visszagondolva, ahogyan belépet a váram udvarába és rám pillantott minden keserű gondolatot tova űzött csak egyetlen egy pislantásával... „ Részlet Godric Gryffindor naplójából

A kandalló előtt állva olvasta a levelét a vár ura, miközben dühösen ráncolta a szemöldökét. A hatalmas termetű férfi mély torokhangot hallatott, majd mennydörögve elbődült, olyan hangosan, hogy megremegtek a poharak a kandalló párkányon.

- Amul, ide hozzám – ordította a férfi és dühösen kezdett el járkálni faltól falig. Vörös oroszlánsörényt időző haja szinte az égnek meredt és az inge alatt felszülő izmok igazi vadállatias külsőt kölcsönzött a vár urának. Nem sokkal később megjelent egy vékony szolgáló ruhát viselő idősebb férfi, aki hűvös nyugalommal állt meg dühös ura előtt.

- Miben állhatok a szolgálatára? Kérdezte Amul hátra kulcsolt kézzel.

- Miért nem értek még ide a vazallusaim és hol tekereg már Sebras?

- a lovagjai alig pár perce éreztek meg és a lovagteremben várakoznak önre. Lord Martrigs pedig éppen tisztálkodik

- A fene essen abba az igényes formájába - csattant fel Godric és ki sietett a szobából - ha megint egy cédát hozott ide a váramba bele fojtom a fürdő vizébe! Sebras te ördög fattya! Bődült el új fent és a szolgálok sietve tértek ki uruk elől. Tisztában voltak vele, hogy a férfi nem a türelméről lett híres és hírhedt egyszerre így jobbnak látták kitérni előle.

Sebras Martrigs kényelmesen ellazulva feküdt a réz kádba és lehunyt szemekkel élvezte a fürdőjét.  A szolgáló lány, aki nem rég volt nála pirulgatva öntötte bele a forró vizet. Tetszetős fehércseléd volt és úgy gondolta később megkeresi magának. A gondolatra elmosolyodott és elvette a székről a borral teli kupáját és bele kortyolt pont akkor mikor kivágódott a tölgyfa ajtó és neki csapódott hatalmas robajjal a falnak.

- Üdv néked is Godric - mondta hegyként a férfi és felemelve a kupáját a várúrra felé biccentett.

- Sebras örülök neki, hogy kényelembe helyezted magad még mielőtt eljöttél volna hozzám, hogy üdvözölj.

- Éppen asszonnyal voltál. Gondoltam nem zavarlak.

- Miféle asszonyról beszélsz te álnok? A szakácsnővel beszéltem meg, hogyan készítse el a szarvast amit lőttem.

- Miért nem asszony az a nő?

- Sebras a türelemmel játszatsz!

- Miféle türelmeddel, ami nincs? Miért vagy ilyen ingerült barátom? Dőlt hátra a kádba és várakozóan nézet Godricra.

- Az anyám miatt – morogta a férfi, mire Sebras felvonta a szemöldökét.

- Csak nem ide jön Lady? Kerekedett el a férfi szeme döbbenten.

- De és nem egyedül. Úgy gondolta ideje megnősülnöm és elhozza ide a választottját... egy Norman úr leányát.

- Ne feledd, hogy huszonöt esztendőt már elkerülted. Az apád ennyi idősen, már nős volt két gyerekkel.

- Igen, és a fivéreim, mind oda vesztek az apám ostobaságának hála, úgy ahogyan az öcsém is.

- Az egy sajnálatos, szomorú baleset volt.

- A párbaj azért a nyomorult apámért? Átokozom még holtában is, mert egy gerinctelen féreg volt. Már csak, ha rá gondolok és legszívesebben törnék és zúznák. Gyűlölöm még most is ugyan olyan hévvel.