Jisung reggel fél hatkor kelt fel. Miért? Hát, biztos te is voltál már úgy, hogy valakinek nagyon jól akartál kinézni a suliban. Most ez van Jisunggal is.
Egyépként, ha valaki az iskolából tetszik, általábn 20%-kal jobban szeretnél suliba menni. Nos igen. Jisung is szinte alig várta a mai napot. Mostmár tudta, hogy neki tetszik Minho.
Bár egy dologtól igen félt. Attól, hogy hogy fog bánni vele Minho. Mármint, majdnem lefeküdt vele a kibebaszott kanapén.
Jisung felvett egy fehér pólót, arra pedig egy fekete és fehér csíkos pulcsit. Felvett még egy bő farmernadrágot is meg pár gyűrűt. Fújt magára egy kis parfümöt és a haját is beállította. Feltett magára egy kis sminket is, amitől olyan bombázónak érezte magát, hogy bárkit elcsábíthatott volna. Köztük Minhót is...
- Oh Jisung. Jó reggelt. - Köszönt Jisung anyja. - Kicsípted magad fiam. Ki tetszik? - Vonogatta a szemöldökét.
- Senki.
- Majd el is hiszem. Az a Minho gyerek az?
- Mi? Anya! Hagyj már, mondtam hogy-
- Engem aztán nem versz át. - Jisung anyukája megfordult, hogy fiára nézzen. - Annyit panaszkodtál nekem róla, hogy már gyanús. Tudod... - Megfogta a serpenyőt amiben a rántotta volt, és letette az asztalra majd le is ült oda. - Én is utáltam apádat. Juj de irritáló személy volt. - Kuncogott.
Jisung csak összeráncolta a szemöldökét. Mi is történik? Jisung bár összezavarodva, de leült az asztalhoz, és ő is elkezdett enni.
- Igen gyűlöltem. Addig, ameddig egyszer egy partin megcsókolt. Azt hittem csak az alkohol miatt van, de később kiderült, hogy nem. Áh, még most is emlékszem arra, amikor először megcsókolt azon a partin. Mondjuk úgy, hogy már mind a ketten vágytunk egymásra. - folytatta nevetgélve, de Jisung még mindig csak összeráncolt szemöldökökkel meredt rá.
- Mi?
- Jisung. Az apád lefektetett. - Jisung meghallotta amit anyja mondott. Hát majdnem megfulladt. Elkezdett köhécselni meg levegőért kapkodni.
- Jaj higgadj le fiam. Ezt a szót hallottad már. - Sóhajtott fáradtan az anyja.
- Igen tudom csak... - A helyzet valahogy túl ismerős. Minho és én...- Mindegy.
- Na ha megetted, moss fogat és hódísd el Minhót. - Állt fel az asztaltól mosolyogva az anyukája. Jisung pedig mint egy paradicsom, olyan vörös volt.
Han végül úgy tett ahogy anyja mondta neki. Megette a reggelit, beugrott a fürdőbe fogat mosni, és már szaladt is az iskolába. Milyen gáz lenne, ha pont ma késne el.
Lihegve rontott be az osztályterembe, és hála az égnek, Minho még nem volt jelen. Ami csak annyit jelentett, hogy nem látta a szerencsétlenkedését.
- Na. Megjött a mi főszerelmesünk. - Intett Seungmin Jisungnak, aki viszont annak mondatán egy gyilkos pillantást vetett felé köszönésképpen.
- Mi? Jisung szerelmes? Mióta? - Értetlenkedett szegény Felix.
- Nem! Nem vagyok az!
- Dehogynem! - fordult oda Seungmin Felixhez. - Méghozzá Min- Jisung tenyere odatapadt Seungmin szája elé, és lefogta azt.
- Kuss. - Csitította el a mókus. - Halkabban már. Az osztályban mindenki ismeri Minhót. - Suttogta Jisung.
- Minhót!? - Kiáltott fel Felix döbbenten.
- Na ennyit arról, hogy senki se hallja meg...
- Nem! Nem... Nyugi, Seungmin meghülyült, és baromságokat beszél. - Ellenkezett Jisung hevesen.
YOU ARE READING
I hate you!
Fanfiction- Akkor ez azt jelenti, hogy barátok vagyunk? - Húzta fel Minho a szemöldökét sunyi módon. - Oh, nem! Attól még mindig utállak. - Vágta rá Jisung, miközben a haját fésülte, és a ruháját igazgatta. - Oh? Valóban?
