Még Télen...

Még télen... 2.

Kevin felém lépkedett. Nagyon boldog voltam, bár akkor még nem tudtam hogy mi lesz pár nap múlva.
Kevin kirántotta a táskájából a füzetet, aminek az illata azonnal megcsapta az orromat.
- Tessék, próbáltam úgy csinálni hogy ne gyűrjem össze teljesen - mondta.
- Úgy néz ki, sikerült - mosolyogtam rá kedvesen.
Kevin hangosan rágózott, a csöndben ez tisztán hallatszott.
- Hát, nekem lehet mennem kell, ha dolgod van, akkor meg végképp nem szeretnélek zavarni - mondtam zavaromban és kínomban.
- Hmm, igazából nem zavarsz, mondjuk van egy nagyon fontos dolgom, amit el kéne intéznem - nézett nagyon mélyen a szemembe. Jaj, azok a barna szemek... Kár, hogy nem tudtam hogy mire utalt.
- Oké, akkor menj csak - szomorkodtam. Viszont Kevin akkorát röhögött, hogy még én is elkuncogtam magam.
- Hé, Lynn, nekem az a nagyon fontos dolgom, hogy éppen most hazakísérjelek téged. Sötét van, úgyse mernél egyedül hazamenni - mondta lazán, miközben kedvesen elmosolyodott.
- Oh, ez kedves tőled. És borzasztóan igazad van - adtam meg magam nevetve.
És akkor elindultunk, bár Kevin nem igazán tudta az utat, szóval nagyrészt én vezettem.
- Basszus, mi volt ez? - ugrottam meg egy kicsit.
- Mi?
- Kevin, valami zörgött, te komolyan nem vetted észre?
- Hát nem igazán. De ha nagyon akarod akkor megnézem.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan, az erdőből hallottam - mondtam riadtan.
És abban a pillanatban rám ugrott egy szép, bozontos farkú róka. Én akkorát sikítottam, hogy még a másik városban is hallották. A róka erősen megharapott, szóval Kevin abban a pillanatban felkapott és futott velem amerre látott. Végül tíz perc futás után megállt és letett.
- Basszus, Lynn, jól vagy? Merre van a házatok?
- Jól vagyok, nyugi, mutatom az utat.
Elkezdtünk sétálni, majd a mellettem sétáló fiú hirtelen megfogta a kezem.
- Lynn... Jól vagy már? - kérdezte tőlem.
- Persze... Vagyis... Nem egészen - nevettem el magam.
- Hol fáj?
- A karomon, de majd ha hazaérünk akkor lekezelem. Lenne kedved bejönni egy kicsit?
- Oké, én benne vagyok.
- Én is - néztem rá.

                               *

A házunk előtt álltunk, és éppen nyitottam ki az ajtót. Kevin még mindig fogta a kezem. Mikor beléptünk a házba, nem hallottam semmit, apropó anyumék és a tesóm már rég aludtak. A szobámba nagyon halkan felosontunk, ott pedig leültem az ágyamra és kapcsoltam tv-t háttérzajnak, miközben elővettem a fertőtlenítőt és a gézt. A fiú mellettem kíváncsian figyelte amit csináltam, majd amikor végeztem, óvatosan megsimította a karomat...

Hali!
Sok, számomra eddig elképzelhetetlen pozitív visszajelzést kaptam az alakuló könyvemmel kapcsolatban, aminek nagyon örülök, és mindenkinek, aki olvassa, tetszik neki, annak nagyon- nagyon köszönöm!! Az új borító pedig ILovesWriteStories jóvoltából van, szerintem nagyon tehetséges,a könyve pedig a Nefelejcs, ha vki kedvet kapott hozzá, bátran olvassa el, bárkinek nagyon ajánlom, szuper iromány!!